Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Jeremy Taylor: Bolygófalók

2018. augusztus 04. - Mohácsi Zoltán

De erről nem beszélünk. Pedig kellene! Megérdemli. Méltatlan a nem beszélés. Mert Jeremy Taylor könyve olyan könyv, ami méltatlanul tűnt el a süllyesztőben. Jeremy Taylor ismeri a diktatúrákat. Az Illetőről és rendszeréről naná, hogy eszünkbe jut a Kelet-Európai múlt, jelen, jövő. Jeremy Taylor…

Tovább

Michel Houellebecq: Egy sziget lehetősége

Disztopia. MInt ilyen: sci-fi. Tényleg -fi is, már ami a genetikát illeti. Némileg szókimondón erotikus (értsd: pornográf), de ez valahogy nem fáj, annak ellenére, hogy val'szeg kapnék ejnye-bejnyét, ha idéznék ezekből a részekből, sőt, igen sokszor, hm, hm, naeztmosthogy, magamra ismertem.  A…

Tovább

John Scalzi: Szellemhadtest

Vének háborúja 2.

Érdekes ez a könyv! Önmagában is, meg az előző folytatásaként is, meg értékelendő alanyként is. Nem tudtam letenni (wc, fürdőkád, tópart, utca, lépcsőház, stb.) mert olvasni akartam, mert tudni akartam mi fog történni, mi lesz a megoldás.  De miután elolvastam, lenyugodtak az izgalmak, úgy…

Tovább

Joan Slonczewski: Agypestis

Egyszerűen nem megy le a torkomon. Nem csillagozom, mert nem, de ezek a mikrók… Mindig röhögnöm kellett tőlük, mintha meseregényt olvasnék,de közben meg komolyan vette magát a történet. Valahol az organikus épület környékén adtam fel.Feltűnt, hogy nem haladok a könyvvel. Nem érdekelt, nem kötött le.…

Tovább

Philip K. Dick: Jones kezében a világ

Egy új Philip K. Dick regény. Ami régi. Nálunk új, az író huszonéves volt, amikor megjelent. Gyakorlatilag benne van minden, ami PKD-et jellemzi. Sci-fi, de nem elrugaszkodott, több univerzum csépeli egymást, űrhajóval száguldozunk (na, jó, egy kicsit), hanem maradunk a Földön (nagyjából), ami egy…

Tovább

Philip K. Dick: Az utolsó szimulákrum

Kedvelem PKD-et, mert nagyon egyéni, mert hihetetlen a fantáziája, mert zseniális ötletei vannak. Nem kedvelem PKD-et, mert rettentő beteg világai vannak, mert olyan, mintha folyamatosan ugyanazt, a pszichózisaiból fakadó könyvet írná, s mert úgy vannak hősei, hogy semelyikkel sem tudok…

Tovább

Szergej Lukjanyenko: Őrök világa

Világok őre 2.

Lukjanyenko rádöbbentett valamire: én vagyok az ideális olvasó! Nem minden szempontból, de abból bizonyosan, hogy hiába tetszett ennek a könyvnek az első része, hiába nem túl régen olvastam, nehézségekbe ütközött a részleteket felidéznem, pedig ez a kötete szerves folytatása az előzőnek. Azért…

Tovább

Dan Simmons: Endymion

Hyperioni énekek 3.

Bajban vagyok az Endymion-nal. Mert egyfelől nem tudtam letenni, folyton olvasnom kellett, és magamhoz, a rendelkezésemre álló időhöz, valamint a vastagságához képest gyorsan kivégeztem. Pörög a cselekmény, passzentosan integrálódik az előző két kötethez, nem volt vérverejték és izzadságszag, s a…

Tovább

László Endre: Szíriusz kapitány – 4. Szíriusz kapitány fogságban

  Jujjj! Kamaszkorom egyik legkedvesebb olvasmánya volt a Szíriusz -sorozat első néhány darabja. Ezt nem olvastam akkoriban. S most kicsit van kétségem, hogy milyen volt az, amit olvastam. Eddig felnőtt fejjel sem csalódtam a gyerekkori kedvencekben. Ez nagyon nagy csalódás volt. :-(E. R. Burroughs…

Tovább

Michael Crichton: Az átprogramozott ember

Egy barátom nagyon szereti Crichton műveit, váltig ajánlgatja nekem. Most engedtem neki először. Igaz, konkrét művet nem mondott. Majd megkérdezem, ezt konkrétan ajánlotta volna? Elolvastam. Hm… Az ötlet, a problémafelvetés remek. A történettel járó erkölcsi, filozófiai kérdések is azok. Persze,…

Tovább

John Scalzi: Vének háborúja

Vének ​háborúja 1.

Olvasmányos. Nagyon. Nagyon-nagyon. S közben irtó jókat mosolyogtam. Fantáziadús, kalandos. Olyannyira olvastatja magát, hogy végső soron csak a regény végén döbben rá az ember, hogy nem volt semmi olyan cselekményszál, semmi olyan konfliktus-helyzet, ami összetartaná a könyvet. Mindazt, ami…

Tovább

Szergej Lukjanyenko: Ugrás az űrbe

A második általam olvasott Lukjanyenko-könyv. (Nem számítva a többször elkezdett, de félbehagyott Őrség-et.) Az elejét faltam: nagyon tetszett a történet megszakítatlan vezetése, a stílusával meg elsőre megbarátkoztam. Aztán a Pjotr átalakulásakor nekem leengedett a történet. Egyértelmű volt, hogy…

Tovább

Sam J. Lundwall: Visszatérés a Földre / Alice világa

Nos, alapvetően a képregényváltozaton szocializálódtam. Hogyne imádtam volna: gólem, Monte Christo, Nemo kapitány, cowboy, indiánok, szfinx, robotok, római aréna, űrhajó… S persze Zorád Ernő felejthetetlen rajzai! Aztán kamaszkoromban megleltem könyv formájában is. Csalódás volt. Nem volt benne a…

Tovább

Orson Scott Card: Ender árnyéka

Árnyék 1.

Mi a csudának megírni egy regényt, amit egyszer már megírtak? S mi a csudának írja meg ugyanaz a szerző ugyanazt? S a cselekmény ráadásul ugyanakkor és ugyanott játszódik, ahol az eredeti. Rendben van, egy másik szereplő szempontjából, íródik, de azért mégis… Szegény róka, hány bőre van még? És OSC…

Tovább

Philip K. Dick: A kozmosz bábjai

PKD. Nem annyira nyilvánvalóan. Nem is olyan érdekesen. Dupla világ, de a duplasága istenségek, illetve voltaképen kimondva is Isten és Sátán harcának a színtere. Nagyjából úgy, ahogyan az pl. Ellen G. White A nagy küzdelem című könyvében olvasható. Csak míg amaz teológia, a Biblia mondanivalójának…

Tovább
süti beállítások módosítása