Érdekes ez a könyv! Önmagában is, meg az előző folytatásaként is, meg értékelendő alanyként is. 

Nem tudtam letenni (wc, fürdőkád, tópart, utca, lépcsőház, stb.) mert olvasni akartam, mert tudni akartam mi fog történni, mi lesz a megoldás. 

De miután elolvastam, lenyugodtak az izgalmak, úgy összességében túl sok mondanivalóm nincsen róla.

Akkor az a kevés, ami mondanivaló maradt a következő. 

Az előző részhez képest ennek a kötetnek van összetartó vezérfonala. Jared „előzményének” a kiiktatása. Ebből indul ki minden, s nagyjából ezzel zárul minden. Ez, az előző részhez képest határozottan pozitívum. 

A másik mondanivalóm: Scalzi határozottan hagy gondolkodni a klónozás erkölcsi, etikai kérdésiről, a személyiség egyediségéről, értékéről (lásd a Szellemhadtest katonái) és az egyén vs. közösség a fontosabb súlyos kérdéséről. 

Hoppá, találtam még egy feledik mondanivalót: Jared „előzménye” halálra ítéli az emberiséget, s kiderül (?), hogy voltaképpen az információ helyesek voltak, csak éppen hiányosak. S a hiányok ismeretében val'szeg eszébe sem jutott volna olyan erkölcsi ítéletet hozni a Földről származó humanoidokról, amilyet hozott. (Még így sem tudom megváltoztatni a politikusokról, bíróságokról, s „bizonyos” diktatórikus megoldásokról kialakult véleményemet… :-( )

Akkor a „refrén”, amit manapság többször írtam már: fogok még Scalzi-t olvasni, ha módom lesz rája. Szórakoztat. De valahogy lanyhuló figyelemmel...

5/5

(2013)