Egy barátom nagyon szereti Crichton műveit, váltig ajánlgatja nekem. Most engedtem neki először. Igaz, konkrét művet nem mondott. Majd megkérdezem, ezt konkrétan ajánlotta volna?
Elolvastam. Hm… Az ötlet, a problémafelvetés remek. A történettel járó erkölcsi, filozófiai kérdések is azok. Persze, a Mátrix és a Terminátor már kicsorbította a regény tépőfogait, de azért az alapkérdések mégis ütnek. Csak az egész együtt nem. Olyan kis profi, amerikai ponyvaregény, kiszámítható eseményekkel, véggel, és megoldásnélküliséggel. Szórakoztató, de csak borzol, nem ráz meg. S a borzolás is csak a felvetett kérdések miatt, nem a szöveg egésze miatt.
Nem rossz ez a könyv, csak nem jó. Egyetlen ötletre épül az egész, egy nagyon jó ötletre, de valahogy a földön marad minden, a ötletben rejlő feszültség nem bomlik ki, a cselekmény csak kerülgeti az izgalmakat, a végkifejlet pedig annyira adja magát, hogy nem is kérdés, az fog-e történni, ami aztán menthetetlenül bekövetkezik? Olyan érzésem volt vele, mint egy javítás alatt álló autóval vagy egy meglehetősen részegen elkövetett szerelmeskedéssel: na, mindjárt, jó lesz, no, most már majdnem, aha, figyu', azonnal, rögvest, hamarosan… eh, mégsem!
Kossuth, Budapest, 1974, ISBN: 9630901927 · Fordította: Bars Sándor · Illusztrálta: Prutkay Péter
