Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Cserhalmi György – Csáki Judit: Nem lehet mindennap meghalni

Tarts meg a tenyeredben egy maroknyi bolhát! Így írt Csáki könyvet Cserhalmiról

2025. március 03. - Mohácsi Zoltán

Szerelmetesfeleségtársam Anyujával cserekereskedelemben vagyunk bizonyos ételekkel és könyvekkel. Akinek van, megosztja, de legalábbis kínálja vele a másikat. Igaz, alapvetően más-más ízeket kedvelünk ételben is, könyvekben is, de határozottan vannak közös metszeteink.  Legutóbb én egy Andrew Lloyd…

Tovább

Ahogyan Moha a 2024-es olvasási évét látja, avagy a tavalyi év legjobb olvasmányai

Milyen lenne egy bevallottan szubjektív könyves blog éves áttekintése, ha nem szubjektív?

MEGINT ELTELT EGY ÉV. EZÚTTAL A 2024-ES. Most sem számoltam össze, mennyit olvastam. A moly.hu néha-néha felhívta mindenféle kitüntetésekkel a figyelmemet, hány könyvet, hány oldalt tettem az idén magamévá, de már nem emlékszem, melyik is volt az utolsó statisztika. Így sem a könyvek számát nem…

Tovább

Benedek Miklós – Vajda Katalin: Maradok ​tisztelettel, Benedek Miklós

A magyar színészet közhelyesen angolos arisztokratájának utolsó, könyvnyi beszélgetése

Ha Benedek Miklós, akkor Illatszertár. Egyértelműen. Legalábbis nekem. Igazságtalan ítélet, tudom nagyon jól, de ezt a darabot minden jelenetében, minden mondatában, minden szereplőjével nagyon szeretem. Egyszerűen mindenki zseniális benne. Mégis, teljesen igazságtalanul nekem Benedek Miklós ugrik…

Tovább

Szinetár Miklós: Önéletrajz-szerűség ​és egyebek 2.

Ez a rész is olvastatja magát, érdekes, de olvasás közben egyre több kérdőjel támad

Az előző kötet értékelésében leírtam, hogy bár Szinetár Miklós nevét ismertem, kapásből gyakorlatilag semmit nem tudtam volna mondani az alkotásai közül. Sem színpadi, sem tévéjátékos, sem filmes rendezését.  Aztán kiderült, hogy az egyik kedvenc magyar filmemet, Az erőd című Hernádi Gyula…

Tovább

Carlo Goldoni: Vígjátékok

Kéccáötven éves, ugyancsak szerethetőn megírt aktualitások

Vannak könyvek, amikkel itt-ott találkozom, tudomásul veszem a létüket, és rögtön át is lépek felettük. S mivel a könyvekhez jobbára szerzők is tartoznak, ugyanez történik velük is. S megesik, hogy az átlépett könyvekre egyszerre, valahol, valamiért felfigyelek. Most éppen az történt, hogy egy…

Tovább

P. G. Wodehouse: Anonim Agglegények Klubja

Wodehouse azon mereng fergetegesen, egészséges-e az agglegény-lét?

Van az úgy, hogy bár rengeteg könyv van a lakásban, de nyúlok ehhez, nyúlok ahhoz, belelapozok, belekezdek, aztán egy-két oldal után rájövök, nincsen is hozzá kedvem.  Nem sűrűn van ilyen, de ha de, van egy biztos pont, ahová érdemes nyúlnom: a Wodehouse-polc. Ami polcnak tulajdonképpen nincsen…

Tovább

Szinetár Miklós: Önéletrajz-szerűség és egyebek

Ahogyan a nyugodt, derűs, szimpatikus, kilencvenéves rendező látja a világot

Szinetár Miklós nevét nincs, aki ne ismerné. A kérdés már csak az, honnan? Vélem, a fiatalabbak közül sokan a lánya, Szinetár Dóra miatt. Az idősebbek pedig a réges-régi Ki mit tud?-os zsűritagsága miatt.  Csakhogy Ki mit tud?-ot utoljára 1996-ban tartottak (jé, még akkor is volt?). Szégyen, nem…

Tovább

Gion Nándor: Minden ​leírt betű hitvallás – Az író mint közéleti ember (Életmű 9.)

A Gion-hagyaték rendszerezett legvége (bár még lesz egy leges-leges-legutolsó kötet)

Gion Nándort egyértelműen és kétségtelenül Szerelmetesfeleségtársamnak köszönhetem. Ő találta a könyvtárban a Latroknak is játszott című kötetét. Olyan lelkes volt, amilyen csak ő tud lenni, és szépirodalomról lévén szó, ez nála nagy szó. Kezdetben nem haraptam rá a csalira. A szépirodalmi ízlésünk…

Tovább

Nyári Krisztián: Igazi hősök (33 magyar)

Ha a nagyság és a hatalom találkoznak, jobbára a nagyság veszít. Mégis győz.

Ezt a könyvet Csemete kapta a középoskolájában a közösségi munkájáért. Meglepő, ám örvendetes fordulat. Úgy gondolom, Csemetét egy másodpercig sem izgatta, és az elolvasásának a szele még csak meg sem legyintette őt. Z generáció. Sebaj! Némi érdeklődéssel vettem a kezembe, majd ahogyan a…

Tovább

Juan Díaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad – 6. A függöny lehull (1.)

Az ábrázolás ismét tarol az állatos noir krimi féltucatodik kötetében

Blacksad. Egy nyomozó macska. Állatok mindenfelé. Mi a fene? De ha Blacksad, akkor egyértelmű: védjegye a grafikai minőségnek, a részletes, szemgyönyörködtető ábrázolásnak. Képregény, amelynek minden kockájában úgy merülhetünk el, akár nyári kánikulában a hegyek közti hűsvízű tó vizében. Akkor…

Tovább

Hegedűs Géza: Heltai Jenő (Arcok és vallomások)

Jól sikerült összefoglaló, kedvcsináló egy remekül író, ismeretlen ismerős íróról

Ahogy mondják, egyik könyv vezet a másikhoz. Tegnapelőtt olvastam el Bókay János remek könyvét, regényét a János vitéz századeleji megírásáról, bemutatásáról, a szerzőkről, az akkori színházi, irodalmi életről. A címe: Egy rózsaszál szebben beszél. Szégyenem, hogy eddig nem állt össze: a darab…

Tovább

Bókay János: Egy rózsaszál szebben beszél...

Heltai Jenő, Kacsóh Pongrác, a „János vitéz” és a századelő művészvilága egy regényben (?)

Ez az a könyv, aminek normál körülmények között, így ránézésre az égadta egy világon semmi esélye sem lett volna arra, hogy elolvassam. Hiába Zsoldos Vera munkája a borítórajz: jelen esetben még az is az előítéleteimet erősítette. Nem Zsoldos Vera stílusa, hanem ami a rajzon van. Holott nem az van…

Tovább

Duncan MacMillan: Dolgok, amikért érdemes élni

Határterület 1. – Gyula, Várszínház, Bereczki Zoltán vendégelőadása

Új sorozatot indítok a blogomon. Mert, ugye, alapvetőn ez egy olvasónaplós blog. Amiről most és eztán ebben a sorozatban írok, az nem szorosan véve olvasmányélmény, csak közvetve.  Ám a két napja, 2020 július 22-én színházban voltunk. Gyulán nyaralunk. Szerelmetesfeleségtársam mint családi…

Tovább

Bayer Zsolt – Szakács Árpád: A kultúra diktatúrája

BAYER A MÚLTAMBAN Lehet Bayer Zsoltot szeretni is, meg utálni is. Mindenféle szempontból van rá indok, és mindenféle pártállásból is. Valamikor egy messzi-messzi politikai galaxisban, úgy a kétezres évek elején talán nagyon szerettem azt a Sajtóklub-ot, aminek a tagja volt (Lovas István, Tóth Gy.…

Tovább

Bános Tibor: Pályák és sorsok

Tizenhárom színész, tizenhárom sors, tizenhárom egyéniség, akik nagyok voltak, maradandót alkottak. Tizenhárom élet, egy-egy pár oldalon, tömören összefoglalva, bemutatva azokat, aik itt voltak, akiket szerettünk, és akiket ma is szívesen nézünk újra és újra.  Róluk van szó: Bajor GiziTörzs…

Tovább
süti beállítások módosítása