Egy Moly-os értékelésben talált rá Szerelmetesfeleségtársam Dümmerth könyvére. Mivel a többi könyvét ismertem, azonnal lecsaptam rá, és a konyvar.hu-n meg is vettem egy antikváriumban.
Először a könyv terjedelme lepett meg: vaskosabb kötetre számítottam, egy kemény fedeles tanulmány helyett.
Másodszor a könyv tartalma lepett meg: igazából Álmosról és áldozat mivoltáról túl sokat nem tudtam meg belőle.
Harmadszor az a tény lepett meg, amire Dümmerth felhívja a figyelmet: a magyar történészek, ha a magyar őstörténetről van szó, bárkitől képesek bármit elfogadni, ha az degradálja a magyar múltat, és bármit képesek elutasítani, ha az emelné a népünk önbecsülését. Mára ezért tényként kezelem mind a finnugor-kapcsolat ostobaságát, mind a Habsburgok következetes múlt-irtását, ha a magyarokról van szó, valamint a történészeink döntő többségének érthetetlen, elkenceficéző nyálas, ballibsi hozzáállását, ha bármit el kell fogadni, ami magyar; mernek kicsik lenni.
Félreértés ne essék, Dümmerth könyve se nem kencefice, se nem balliberális, éppen a gestáink és a múltunk reális értelmezése, értékelése mellett száll síkra. Más kérdés, hogy ebben a könyvében kevés, de annál hasznosabb a tényanyag.
3/5
(2012)