Az első Bérgyilkos lehengerelt: a hihetetlenül jól kitalálta bérgyilkos-figurával, aki voltaképpen egy szürke kishivatalnok. Akinek nem mindennapi munkája van, amiben hihetetlenül vérprofi. Ám voltaképpen nem egy észlény. Beleszeret majd' minden helybe, ahol jár, bélyeget gyűjt, ha hiányzik a testiség (de annyira nem), hát keres egy megfelelő likat, de voltaképpen nem érti, hogyan működik a világ, hogyan működnek a normális emberek.

Az előző kötet fejezeteinek zsenialitása abban állt, hogy Keller a munkája ellenére egy rendkívül erkölcsös ember, aki a munkájából fakadón maga mögött hagyott hullákat is csak a saját etika mentén öldökli. S Keller etikájával (már ez is mekkora: egy bérgyilkos etikájáról gondolkodunk!) nem tudunk nem egyetérteni.

Ennek a második kötetnek a felütése ott és ugyanúgy folytatja, ahol az első kötet abbahagyta. Ez nem baj. Van egy csomó sorozat, ami ugyanezt teszi, és ezért a megbízhatóságukért is szeretjük őket. A párbeszédek Keller és Dot között biztosítják a folyamatos vigyort, hiszen van abban valami különösen nem mindennapi, hogy a megbízó egyfajta anyapótlékja a bérgyilkosnak, pátyolgatja, helyre teszi a logikátlanságait, rávezeti a valóságra, összeilleszti számára a mozaikdarabokat, satöbbi. Ez rengeteg humor forrása, s közben Keller mégsem válik röhejessé, csak mulatságos lesz.

Kellet célkeresztbe kerül. Úgy érzi vadásznak rá. A ki és a miért nagyon sokáig nyitott marad, és ez okoz némi izgalmat is. Keller most is vonzalomba esik egy nővel, egy másik meg szimpatikus neki, s közben, ugye, vadásznak rá.

S aztán a könyv közepe felé világos lesz, hogy erről szól a könyv: a nők veszélyforrások Kellerre nézve, a vadász meg vadászik, és le kellene állítani.

A baj az, hogy miközben fel sem merült bennem, hogy letegyem a könyvet, az érdeklődésem egyre fogyott. Fogyott, mert valahogy nem sikerült Block-nak annyira feltupírozni a Kellerre vadászó másik bérgyilkos fenyegető rémét, hogy igazi izgalom legyen, s valahogy nem sikerült átjönnie Keller csalódottságának, erkölcsi dilemmájának sem a nőket illetőn. S evégett nem Nagy Megoldásként él bennem a befejezés, hanem, Na Ennek Is Vége-ként.

De mondom, legalább nagyon jókat röhögtem rajta.

3/5

(2017) 

Agave Könyvek, Budapest, 2005, ISBN: 9637118187, Fordította: Varga Bálint