Nos. elég annyi, hogy új magyar író-kedvencem támadt,
amikor ezt a négy az egybent elolvastam?
A grafomániám és a lelkesedésem nem hagyja, hogy itt pontot is tegyek az értékelésre, pedig ez volt a terv…
Olvastam már Giont, meg is fogott, amit olvastam, kedvet is kaptam a további olvasáshoz, de amit ez a trilógia adott (tudom nem az, de erről majd később), arra nem számítottam.
Szerelmetestársfeleségtársamnak egy kötelező-olvasmány lista adta a kezébe Virágos katoná-t, ő ajánlotta aztán nekem. Tud lelkesedni, és annyira imádom, amikor lelkes, de most hiperlelkes volt.
A könyv volt már előtte is a kezemben, de valahogy az aktuális prioritások miatt kikerült onnan. Aztán egyszer az Alexandrában, a Nyugatinál, megtaláltuk ezt, azt általam most olvasott Noranos kiadást (1200 HUF-ért árulták; otthagytuk, hogy majd később... hol van egy asztal, hogy többször koppanjon a fejem? Tévedtem már nagyokat az életben, de ez a legnagyobbak között van!). A könyvtárban aztán mégis a nyomomba szegődött, nem tágított, haza kellett vinnem magammal. Hónapok óta olvasok egy másik Gion-kötetet, de ez beelőzte. S messze maga mögött hagyta.
Nos, a stílusában, a mesélő, anekdotázó kedvében egy nagy adag Tamási Áron és Mikszáth Kálmán. Persze, volt már a magyar és a kisebbségi magyar sorsnak is átfogó tablója, írtak már regényt az elvesztett magyar terültek nációinak együttéléséről is, ebben sem új Gion. (S vajon miért is hajszoljuk mindig az újdonságot?)
Amit olvasunk az viszont egy porcikájában sem plágium-gyanús, nincs utánérzés, nincs dézsávű, nincs semmi, csak Gion van. Gion és az általa teremtett két csodálatos alak, Rojtos Gallai és Török Ádám, valamint a Virágos Katona, meg a rózsaméz. (Nem mint címek, hanem mint szimbólumok.) Rojtos Gallai álmai, Török Ádám dühös életszeretete, kettejük barátsága, a túlélésért való derűs, később kópé vagy éppen önfeláldozó hősiességük, a háttérben Bácska, Szenttamás egyre komorabb, véresebb története. Szép és zseniális, felemelő és porbasújtó! Az egyik legszebb, legjobb, leglegleg magyar regény. Mert a három egy.
A negyedik résszel azonban nem tudtam mit kezdeni. A harmadik rész katartikus vége után hatalmas bátorság kellett, hogy Gion a negyedik részbe is belefogjon. Hát, nem is sikerült a vállalkozás. A történetet jóformán csak Rojtos Gallai személye kapcsolja az első három részhez, s persze Gion stílusa. Önmagában megállná a helyét, élvezetes, mulatságos szatírája a kommunista rezsimek egymásra is acsargó világának, de az első három rész után súlytalan, és tartalmatlan. Hangsúlyosan az első három rész után. De azután meg nagyon.
Olvassa, akinek csak lehetősége van rá! A tetralogia külön kötetekben is megjelent részei:
1. Latroknak is játszott
2. Rózsaméz
3. Ez a nap a miénk
4. Aranyat talált
5/5
(2013)
