A Központi Könyvtárban találtam a könyvre. Véletlenül. Beleolvastam, megfogott azonnal. Bizonnyal azért, mert komoly hasonlóságot véltem felfedezni a számomra eleddig teljesen ismeretlen szerző stílusa és az én eleddig meg nem jelent meséim stílusa között. (Ami hasonlóság olvasva erősen halványult.)
Amikor belefogtam az olvasásba, volt kétségem, hogy eljutok-e könyv végére, vagy belefáradok. A kétség oka egyetlen dolog volt: Adorján Viktor szövege mai szöveg, ám a szereplők párbeszéde különböző fokokon, de következetesen archaizáló nyelven történik. Furcsa, de nagyon élvezhető elegy. S ha valamihez hasonlítanom kell, akkor a Méhes György Szikra Ferkó-ja a Gyűrűk Urá -ba oltva, anélkül, hogy bármelyiket plagizálná, miközben az erényeiket nagyon szépen hozza.
A történetben egy sor magyar népmesei elem előfordul, alak színre lép, de anélkül, hogy turmixnak, erőltetettnek tűnne benne bármi is. A figurák élnek, élvezetesek, a cselekmény tempósan halad, talán egyetlen bajom volt vele: néha a tájleírásoknál ugrottam egy-két bekezdést. Tudtam izgulni a szereplőkért, tudtam szeretni őket, tudtam utálni, akit kellett, tudtam nevetni a Griffen, tudtam benne élni a mesében.
A grafikákkal nem voltam teljesen kibékülve, ahogyan a könyv borítójával sem. A borító inkább valami Tüskevár típusú könyvet sugall, és nincs raja semmi a könyv színes, cselekményes, mesés, gazdag tartalmából. A szerző grafikái. Jó ötletnek tartom a szereplők tárgyainak, sapkáinak, fegyvereinek, használati tárgyainak bemutatását, a történetben előforduló helyszínek térképszerű rajzait. Itt még nincs is bajom semmi. De van néhány tábla, ahol helyszíneket rajzol meg, például a gonosz banya erdei házát (a szövegfelirat tisztásról szól, miközben a ház fák között áll) vagy a másik banya kastélyának fogadótermét. Nos ezek a rajzok nekem túl statikusak, túl reálisak, túlságosan vonalzósak, nincsen bennük az a játék, ami a cselekményben a párbeszédekben olyan pazarul benne van. S ezek a rajzok arról tanúskodnak, hogy jobban tette a szerző, hogy alakokat nem rajzolt….
Egyetlen kétségem van csak a könyvvel kapcsolatban: rajtam, a kilóra megvett olvasón kívül ki fogja még ezt a könyvet olvasni? Csak remélni tudom, hogy sokan, de csak halvány reménnyel. Egyfelől a nekem nagyon szimpatikus hossza, az ízes nyelve, és le kell írnom, bár szomorú sejtésem, hogy ezzel sokakat inkább riasztok, a nem erőltetett, nem tukmált, de egyértelmű magyar szellemisége miatt.
Drukkolok Adorján Viktornak, hogy ne így legyen! Drukkolok önnön értékei miatt is, meg amiatt is, ha sikeres lesz a könyve, akkor az én meséimnek is lesz tán tere és olvasója, ha egyszer egy kiadó ráharapna.
5/5
(2013)