Nos, A nyugalom -mal ellentétben ez a Bartis meggyőzőtt. Ez a Bartis mesél, de úgy mesél, hogy lehet szeretni a szereplőket, úgy mesél, hogy nem abberáltak a hősök, úgy mesél, hogy élvezetes olvasni, ahogy mesél. S nem csupán a stílus miatt, a szóképek miatt, hanem mert érdekes is, amit mond. 

Akkor is, ha nem tetszett mindegyik novella, s némelyikben éreztem ugyanazt a művészi szélhámosságot, mint a Nagy Regényben. 

A kedvenceim: 
Bohumil (zseniális, élvezetes, mosolyogtató, síróstató) 
Sáfrány (röttyenet az örökkévalóság áhításának) 
Oszkár (a népi demokrácia diszkrét bája) 
Salamon (többször olvastam, többször olvastam, többször olvastam)

4/5

(2013)