Ajjaj, de mennyire bajban vagyok!
A könyvet mindenhol olvastam: fotelben, ágyban, asztalnál, kádban, wc-n, buszon, villamoson, piros lámpánál autóban, vásárlás közben, sorban állva…
S ha nem tudtam olvasni, olvasni akartam.
A varjak lakomájá -t untam. Túl sok volt az új szerepelő, meg sem fogott igazán. Számomra tok felesleges sok oldal. Ebben a kötetben visszatértek a kedvencek, bár sorjázott néhány régi-új is, meg volt néhány új új is. A régieket már alig vártam, de az újakat is olvastam.
Ma fejeztem be a könyvet, és itt vagyok a nagy tűnődésben. Olyan blikkem maradt, hogy a kevesebb több lett volna, hogy az 1100 oldal nem vitte 1100 oldallal előrébb a történetet, s volt benne néhány üres járat, volt benne egy csomó fejezet, ami azért volt benne, hogy ne maradjon ki.
Ösmét gyöjjenek a kövek: miközben mindenhol olvasni akartam, kicsit megkísértett a gondolat, hogy netán nem szappanoperát olvasok? S milyen szerencse, hogy tudom, még két rész, különben most tenném le végleg…De az érdeklődésem már alig pislákol.
A sárkány-sütött Targaryen-herceg például: csak azért kellett, hogy legyen, aki kiengedi a sárkányokat? Bennister bácsi fejezetei: szimpatikus figura, de vajon miért is? A kompániákban általában elvesztem. Theon története voltaképpen érdekes, de… Tyrion sem hozta magát nekem, de ugye, ő nem nélkülözhető, s persze kedvenc alak továbbra is. A Bolton-család, hm, azon kívül, hogy hű, de utálom őket…
Néha lapozgattam a könyv végén levő család-katalógusokat, hogy megleljek ezt azt, kb. 50%-os sikerrel, többször legyintve olvastam tovább. Úgy fest, bármennyire tetszik is a sorozat, nem vagyok elég fan, egyszerűen nem foglalkozott annyira a történet, hogy a több száz név megmaradjon bennem, pláne nem, hogy megtanuljam őket!. (Ahogyan egy idő után Tolkien-nél is lemaradtam, mert nem érdekelt, milyen aprólékos történeti, nyelvészeti hátteret talált ki a történeteinek, amiből A babó és A Gyűrűk Ura érdekes, a többi nekem sallang.) Mert a neveket olvasva döntő részben csak csudálkoztam: jé, ő szerepelt már, olvastam róla bármit?
Havas Jon, vélem, persze nem halt meg, négy szúrás ide-oda. Nem halhat meg, mert ő tán az egyetlen, aki valamiféle felsőbb nézőpontból közelít meg dolgokat, nem elsősorban a politika, nem a hatalom, hanem magasabb erkölcsi szempontok vezetik/ték. Ha ő kiesik, na ne!
Szóval nem tudom, nem tudom…
Minden tiszteletem Martin úré! Drukkolok neki, hogy megérje a maradék két rész elkészültét. Magam miatt is, mert persze, el fogom olvasni. De már van bennem szkepticizmus. Főleg, mert már nem tudom, szurkolok-e valakinek egyáltalán. Mármint ha Jon valóban meghalt…
3,5/5
(2013)