Persze, megtehetnénk, hogy elemeire szedjük,és elemezzük az alkatrészeket. Minden bizonnyal megfeleltethető lenne minden szerkezeti elem, sok-sok stílusjegy valami másnak. Eszünkbe juthat, ahogy jutott is, Orwell, Koestler, Huxley, PKD, és sokan mások. De nem teszünk ilyet, mert nem ez a célunk ezzel a könyvvel. Ha megtennénk, alig maradna valami, de nem célunk a porig alázás.

A szokatlan benne talán a gyermekszereplő, és az ő szemével nézett történet. Egy kölök, aki alapvetőn antihős, de mégis, az erkölcsi érzéke, a szeretete által hőssé lesz. Ez azért üzenet manapság, ebben a telefonos, egoista, hedonista világban a kamaszoknak. 

Voltaképpen a sztori nem nagy durranás. Még nagyon könnyen sebezhető is. A végkifejlet mindenképpen az: egy diktatúra, különösen egy ennyire elvakult, kegyetlen diktatúra egészen biztosan nem bízná a véletlenre egy ekkora horderejű esemény tálalását. Még az az egy centiméter sem lenne a homokba nyomott lábnyom mellett. Azért, mert nem engedheti meg magának. Nem lenne élő adás, hanem nagyon gondosan átnézett, javított felvétel lenne a világ elé tárva. S így esélye sem lenne Standish-nek. Ahogy esélye sem lenne az élőben kattogó géppisztolyoknak sem. 

De a könyv ereje nem is a történetben van: az egy mese, és ne vegyünk el mesét senkitől! Standish történetének ereje a stílusban van: a tömörségben, az adagolásban, a ráébredésben. S a rövidségben. S ezekben valóban nagy ez a könyv

3,5/5

(2014)