Hát: öööö… 
Szóval, izé…

A könyv szép könyv, amikor kézbe veszem. A grafikák tetszenek, bár nem értem, miért lettek ennyire népszerű plüss- és műanyag vackok által elterjesztett vízfejű, csernobili lények. Szegény kisfiú. S még cuki, csajos csókos szája is van… De komolyan, ez csak úgy menet közben tűnt fel, mert alapvetőn tetszettel az illusztrációk.

A tartalom. Hm. Van benne Kis Herceg, meg sci-fi, meg ökológia, meg entrópia, meg keresztény Messiás-várás tanulság (értsd: minden ellenére, bár minden ellene szól, várni kell vissza Jézust, aki az igazi megoldást hozza majd, mert minden emberi megoldás csak esetleges és félmegoldás), meg egy kis őstudás-motívum, meg egy kis olyan fíling, hogy a szerző elengedte az agyát és írta gondolkodás nélkül, ami jött.

Tanulság, mondanivaló. Na, itt az öööö… A bölcs kiskölök, aki várja a dögnagy madarat egyedül él a toronyban, és övé a nyerő várakozás, a többiek, milyen kár, hogy elmenekültek az űrhajókkal, miközben a bolygó gyomrában már született a megváltó-madár (kérdés, peches volt-e, aki elűrhajózta magát, és mondjuk pont az ő telkén gyütt ki a bolygóbelsőből a madar; bolygóbelsőbe behullás helyett így kényelmesen utazott, s így a kataklizma túlélés nem annyira tűnik rossz döntésnek). Tény, hogy így nem láthatta a sok űrtojást.

Egek! (Madár nélkül.)

P.S.: Oké, elolvastam az értékelésket. Bár én vagyok a legnegatívabb, de azért ez-az visszaköszönt. Phű, nem csak velem van baj. :-)

1/5

(2014)