Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Edgar Wallace: A borzalmak tornya

2018. augusztus 20. - Mohácsi Zoltán

wallace_a_borzalmak_tornya.jpg„Richard Horatio Edgar Wallace angol krimi-, újság- és színműíró. 175 regényt, 24 színdarabot és számos újságcikket írt. Regényeit több, mint 160 esetben filmesítették meg.” – írja a Wikipédia. 
Nem semmi arány!

A borzalmak tornyá -t a piacon találtam, az egyik kedvenc húsos pultosunk (csuda finom dolgaik vannak, húsok, túrók, egek az a liptói!, meg a tojás, amit árulnak!) előtti könyvcsere-kosárban (mert Óbudán ilyen is van a piacon!). Fogalmam sem volt róla, mit hozok el, csak Wallace neve volt nem ismeretlen, annak ellenére, hogy semmit sem olvastam még tőle. Immár igen.

Nem fogok hegyeket mozgatni és csillagokat lehozni a véleményemmel: Wallace jó író, de nem zseniális. Nagyon kellemes őt olvasni, lehet izgulni, lehet mosolyogni is, de olyan, mint a James Bond-filmek: a ember végigizgulja, végigrötyögi, ott nem hagyná semmi pénzért, de másnap már kínban van, ha fel kell idéznie, miről szólt a film.

Nem tudom, ennek a könyvnek a főalakja, Reeder visszatér-e más könyveiben, de el kell ismernem, nem is esik nehezemre, hogy nagyon kitalált alak. Ahogy most utána néztem, Conan Doyle vagy negyven évvel korábban jelentette meg az első Sherlock Holmes történetét, mint ahogy Wallace első bűnügyi regénye megjelent. Vagyis Reeder hasonlósága Holmes-hoz Doyle javára dől el, Wallace merítet tőle. Mert a két alak között nagyon komoly hasonlóságok vannak. 
De engem ez nem zavart. Sőt, a szerelmi szál nagyon kedves bájt adott az idősödő* nyomozó jellemének. Külön tetszett, hogy a fő ellent, Flack-et ((SPOILER: nem ő győzte le közvetlenül, „csak” kinyomozta, hol a csudába is lehet, és mit kell ellene bevetni.))

Mondjuk a könyv címével nem tudtam mit kezdeni: hangzatos, de összességében semmi köze nincsen a történethez. Se torony, se borzalom. Mondjuk az eredeti angol cím nem is ezt mondja…

Szóval a történet jól felépített, van meglepetés is, lehet izgulni is, lehet csodálni a főnyomingert az éles eszéért, lehet néha mosolyogni rajta, egyszóval csuda jó szórakozás. Komolyan. De semmi több. De annak, csudajó!

S ha több lenne, az én értékelésem is tovább tartott volna, álmodjatok szépeket!

* Anyád, Wallace! Reeder nincs ötven, azt írod valahol, máshol meg leidősödőzöd. Ennyire vénnek érezted magad, koma, ötvenkét évesen? S különben is, négy nap múlva leszek ötven, tehát hátrébb az idősödés agaraival, írókám! :-)

3,5/5

(2017)

Európa, Budapest, 1985, ISBN: 9630733331 · Fordította: Lukács Laura

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr3414190855

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása