Nem tudom, van-e már az ilyen típusú könyveknek stílusneve. Ha nincsen, ki kellene találni valamit nekik. Azoknak, akik szeretik az ilyesmit, hogy egyből egyértelmű legyen, nekik íródott; azoknak meg, akik nem, azért, hogy elkerülhessék messziről…
Jómagam nem tudom, mit tennék, ha tudnám, miről van…
Nos, A nyugalom -mal ellentétben ez a Bartis meggyőzőtt. Ez a Bartis mesél, de úgy mesél, hogy lehet szeretni a szereplőket, úgy mesél, hogy nem abberáltak a hősök, úgy mesél, hogy élvezetes olvasni, ahogy mesél. S nem csupán a stílus miatt, a szóképek miatt, hanem mert érdekes is, amit mond. Akkor…
Bartis Attila hihetetlenül jól ír! Annyi gyönyörű megfogalmazása, nyelvi leleménye van, hogy szikráztak a lapok. Élmény, élmény volt olvasni. Annyira az, mint már nagyon régen nem. Faltam, habzsoltam okos, szépen, frappánsan fogalmazott oldalait.
Egészen addig lubickoltam az új felfedezésében, amíg…
Volt bennem negatív elfogultság, mint mostanság sok sláger-könyvvel szemben annyiszor. Amikor a történet eljutott a krimi-szálig, abba akartam hagyni, nagyon nem erre számítottam… Aztán adtam neki még egy esélyt, s amikor rájöttem, hogy a krimiszál paródia, onnantól (ha némi Olsen-banda utánérzéssel…