Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

James S. A. Corey: Abaddon kapui

A Térség 3. kötete egyre nagyobban játszik

2019. július 28. - Mohácsi Zoltán
terseg_03_borito.jpg

ABADDON

Az Abaddon szónak, ahány helyen néztem, annyi jelentése van, de tény, hogy bár vannak eltérések a jelentések között, azok nem nagyok és nem ellenmondók. Az Abaddon szó az ókorból származik, héber eredetű szó, a Bibliában is előfordul. Az Arcanum weboldala a következőt mondja (nagyjából minden mást összefoglalva:
ABADDON (pusztulás, megsemmisítés, bukás; pusztító, tönkretevő; mélység, pusztulás helye). Jób 31,12-ben azt jelenti: »megemészteni«; Jób 26,6Péld 15,11; 27,20-ban »a halottak országa«; Jób 28,22-ben »halál« a jelentése; a Jel 9,11-ben görögül: »Apollion« az angyal neve, aki a pokol mélysége felett uralkodik.” 
Tehát amikor a jelen kötet szerzői Abaddonról beszélnek, akkor valami egészen másra gondolnak, mint ami a szóról első eszünkbe jut, vagy amire a szónak utána nézve jutunk. Tény az is, hogy, a Térség-sorozat könyveinek címeiről közvetlenül még soha nem esett szó a könyveken belül, mindegyik cím csak utalás volt valamire a könyv tartalmából.  
Egy könyvsorozat harmadik köteténél járva, mindeddig fülelve arra, mit mondanak az első két kötetről, már pontosan tudhatjuk, hogy át vagyunk vágva: James S. A. Corey nem is létezik.
A név két szerzőt, Daniel James Abraham-et és Ty Franck-et takarja, akik mindketten kebelbarát cimbijei R. R. Martinnak, a Trónok harca szerzőjének. 

ABADDON KAPUJÁNAK ÚJ SZEREPLŐI

Na, tehát, ott hagytuk el a történetet, hogy e nemes űropera világlegyőző hősei másodszor is összecsaptak a Naprendszer születése után jóval idepofátlankodó protovírus teremtményével (vagy milyével, mert ez még mindig nem derült ki) és egyelőre győztesen jöttek ki a buliból. A főhőseink alapvetően négyen vannak, Holden, Naomi, Amos és Alex. (Az előzményekkel most nem húzom az időt, jó? Az első kötetet itt, a másodikat pedig itt találod.) A sorozatnak kötetenként vannak rajtuk kívül is szereplői (hommage a' Mr. Martin!) De úgy fest, őket kötetenként így-úgy elveszítjük, de minden újabb kötetben jön helyettük más. A második kötetben ez a váltás csak kicsit fájt, mert az első köteten elvesztett Miller nyomozó egy annyira jól kitalált sci-fi-Philip Marlowe keverve Brenner nyomozóval (vö. például ezzel, csuda jókat fogsz derülni!) volt, hogy csuda. De Millert, szívfájdalom, az első kötet végén elvesztettük. A második kötetben kaptunk helyette két nőt, egy marsi származású, nagydarab katoncsajszit (homage a' Mr. Martin, vö.: Brienne), egy lucskosan vulgáris szájú indiai származású, földi politikusnénit, és egy lányát kereső ázsiai tudós aput. Hiányzott Miller, de voltaképpen mindhárman tök jó fejek voltak, akik utána jöttek, idővel valamelyest feledtetni is tudták a hiányát. 
Erre mi történik? A harmadik kötetben elveszítjük őket, de a második kötet végén újra bekopogtat a halott Miller, hogy aztán a harmadikban több példányban és verzióban is az őrületbe kergesse Holdent. De nem az van ám, hogy veszett a második kötet két csajszija és ázsiaija, oszt' visszapasszal megjelent ismét a kalapos zsaru (tudod, mint Columbo-nak a ballonja; apám, ezt nem fokod elhinni, s ezzel kicsit előre rohanok, de ide tartozik: amikor Holden bemegy Abaddon kapuján, és ott randizik a már nem is élő Holdennel, a pasin akkor is rajta van a kalapja! Behalás!), hanem az, hogy kapunk három új szereplőt. 

terseg_03_anna.jpgANNA VOLODOV: A neve adja magát, ami a származást illeti. Anna lelkésznő, a metodisták egyik vezetője, aki a nemzetköziség és a lelkiség miatt került az egyik űrhajóra, ami a címadó terület felé tart. Anna jóindulatú, kedves és okos asszony, aki tulajdonképpen maga sem érti, mi a csudát keres azon a hajón, amin utazik. Viszont a személyén keresztül még inkább bevonódik a történetbe a vallás, amit eddig csak a mormonok képviseltek, de ők is pusztán említés szintjén. Meg hogy elcsaklizták tőlük a brutál-hatalmas űrhajójukat az első rész végén, hogy a Napba lőjék az egyik bolygócskát, amit a protomolekula leeinstandolt, és persze soha nem kapják vissza a ki tudja mióta épített monstrumot. (Ahogyan a könyvben mondja az egyik szereplő: mintha elvennéd egy rendőrségi autós üldözésre valaki kamionját, majd amikor a összetöröd, közlöd vele, hogy ez már nem az övé, szerezzen másikat). Anna ráadásul a történet egy pontján akcióhőssé is válik, a főhőseink szerencséjére. 
(Anna megformálója a filmváltozatban: Elizabeth Mitchell.)
terseg_03_melba.jpgMELBA ALZBETA KOHakit nem is így hívnak, de nagyon gyorsan ki is derül róla, tehát semmit nem spoilerezek, hogy ő voltaképpen Clarissa Mao, a jobb sorsa érdemes Julie-nak a tesója, és a sokkal rosszabb sorsa érdemes Mao-papának, a galaktikus gazdasági szemétládának a lánya, aki bepöccen apuci lesittelése miatt, és azért él, hogy Holden ne éljen, de úgy egyáltalán, kicsit sem. Melba nem nagyon szerencsés, ahogy azt sejthetjük, de azért kell izgulni a kis találékony hölgy miatt, mert nem csak találékony, hanem a hidegvérűségig pragmatikus is. Igencsak szomjazza apuci elismerését, és legalább ugyanennyire tart a rosszallásától is. Pedig Mao-papa a böriben mindössze az ügyvédjével beszélhet, még a családdal sem.
Aztán ahogy telik-múlik a cselekmény, Melbe metamorfózisa oda-vissza lejátszódik. 
(Megformálója a filmben: Nicole Nadine).
CARLOS „BIKA” BACCA: ő egy roppant becsületes, következetes, ötletes biztonsági tiszt a mormonoktól elcsaklizott, teljesen átalakított, bazi nagy űrhajón.  Hát igen, ha kell, akkor gondolkodva, a célt nem eltévesztve öl is, de nehéz azt mondani, hogy nincsen igaza. (Csak, hogy tudd, miről van szó: terjed a hajón a drog. Egy baleset már lett belőle, egy srácnál egy betépett melótársa tropára vágta valami haszonjárművel a térdét. Bika megtalálja a dílert, és nagyjából szó nélkül kihajítja az űrbe, majd közli a személyzet többi részével, hogy mivel bárki betéphet, és egy betépett ember ezen a hajón hihetetlenül sokak életét oltja ki, ide és ide tegye le, akinél maradt még anyag. Aki leteszi, spongyát rá. Aki nem, és kiderül, az megy a díler után. Több kiló cucc gyűlik össze.) Szóval becsületes a manus, és ötletes, de kemény, ha kell. És felfelé is megmondja, amit kell. S mivel ilyen kis helyén levő arc, az események egyre gyorsuló sodrában nagyon komoly, pozitív szerepet kap
(A filmsorozatban még nem tartok csak a második évad első részeinél, de innen most úgy fest, mintha Bikát kihagyták volna a sztoriból, sehol nem leltem róla képet. A tévedés jogát fenntartom.)
Szóval ők az új szereplők. Lehet őket szeretni is, meg utálni is. Mondjuk ez az eddigiekhez képest új, eddig szerethető szereplők szemén keresztül figyelhettük az eseményeket, most van egy eléggé labilis negatív szereplőnk is. De sajnos úgy érzem, hogy az eddigiekhez képest mindhárom új belépőnk kicsit, hm, súlytalan. Valahogy nem eléggé kitaláltak. Anna és Bika még csak-csak, de Melba-Clarissa motivációi, akár ide, akár oda motiválódik, valahogy olyanok, mintha egy gyengécskébb Pöttyös Könyvben a tinédzserkorral szkanderozó hőslányé. De sajnos még Annánál is azt éreztem, hogy azért szerepel a könyvben, mert egy ponton szükség van egy erkölcsös deus ex machina-ra. Bika fő szerepe pedig, hogy legyen az elszabaduló őrületnek egy akcióképes ellenpontja. 

A KÖNYV SZTORIJA

Annyira nem komplikált. Nyílik egy csillagkapu, mindenki, Föld, Mars, Öv rohan oda, hogy a) övé legyen 
az elsőség és a lehetőség átlépni egy másik galaxisba  b) együtt képviseljék az emberiséget. A második uszkve kamu. De a cél érdekében a még létező vallások képviselői is mennek csillagkapu köszöntőbe: konkrétan a metodisták és a katolikusok említtetnek meg. 
A csillagkapu nem annyira jó fej. Úgy dönt, hogy stoppot mond a népvándorlásnak, minek következtében tömegével halnak, nyomorodnak az emberek. S a csillagkapun nem mennek át. Spékelve van még a történet egy szélütött parancsnokkal, aki rosszat akar, és rosszat is tesz, és ahogy az lenni szokott, tömegével állnak mellé, akik félreértenek mindent, és így van ki ellen harcolni. 
Valamint megszokottá kezd válni, hogy egyedül Holden érti meg a lényeget: a protomolekula (vagy kicsoda-micsoda) egyedül vele hajlandó a csudasemértimilyenformában reinkarnálódott, rébuszokban beszélő Milleren keresztül kommunikálni. De Holden ha homályosan is érti az üzit, jó felé tapogatózik, és persze megint megmenti a Naprendszert. 
Nem egy nagy wasisdas, de még mindig roppant élvezetes olvasmány. De valahogy fogyott már a lendület. Csak fohászkodni tudok, hogy ez ne így folytatódjon. Néha el kellett gondolkodnom, mi mire jó (akkor most mi is van a protomolekula készítőivel, meg az ő nagyon nem spanjaival), meg néha a fordítás apró bakijaival (Anna-nak hol férje, hol felesége van, amikor is csak egyik van neki), de ugye ez nem az a könyv, amikor ezeknek a dolgoknak nagyon nagy súlya lenne. De mindezek ellenére, bár belenéztem több más könyvbe is, mégis csak a negyedik résszel folytattam az olvasmányaim sorát. 

A Térség angol nyelvű rajongó oldala ide klattyolva nyílik.
Fumax, Budapest, 2014, 528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639861855 · Fordította: Galamb Zoltán
5/4
(2019)

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr5414972064

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása