Nem tudom, hol találkoztam A világ filozófusai című sorozat hirdetésével. De találkoztam. Azt olvastam, hogy az újságosoknál az első szám 990 forintért megvásárolható. Ugyan nem rohantam érte, de lett bennem érdeklődés.
A hétvégén bringáztuk egyet Szerelmetesfeleségtársammal. Az utolsó állomásuk a Római téri Synthesis sörfőzde sörözője volt. Esteledett, hűvösödött, de még kiültünk egy pohárra. Nézelődve megláttam, hogy a szemközti CBA még nyitva van. Eszembe jutott, hogy a másnapi (mai) rántott hús, hagymás törtkrumpli kombóhoz elfogyott az ubisalink. Meg bevillant az is, hogy ebben a CBA-ban is árulnak újságot. Árultak. Megleltük ezt a Platón-t is.
– Filozófusok? – kérdezte SzFT. – Semmittevők, akik nem akartak dolgozni, csak ültek és gondolkodtak olyan dolgokon, amiket rajtuk kívül senki sem értett?
Előfordul, hogy ilyen végletesen sommás, de nem nagyon szokott mellélőni. Szókratészről e kötet szerzője is hasonlót mondott, amikor a felesége helyzetébe helyezkedve firtatta a munkáját. Simán léhűtő fickónak nevezte a nagy filozófust, aki egész nap az Agorán bóklászott és csevegett boldog-boldogtalannal, amíg az asszony nevelte a rengeteg gyereküket és vitte a háztartást.
– És miből éltek, ha az egyik lét hűtött, a másik meg háztartásbeli volt? – mutatott rá a lényegre SzFT.
Innentől már bármit mondok, az az értékelés érdemi része.
A sorozat mint vállalkozás
A reklámja végett azt hittem, a sorozat Mérő László munkája. Ugyanis ő az egyetlen arc, akit hozzáadtak. De aztán kiderült, hogy arc ugyan, de reklámarc.
A sorozat eredetileg a barceloniai EMSE Publishing vállalása volt. A magyar nyelvű változatot is Spanyolországban nyomták. Itthon a Líra Kiadóval karöltve jelent meg, honosítva. Nem tudom, ez a külső-belső megjelenésre nézve is igaz-e? Ennek a későbbiekben lesz jelentősége.
A sorozatban helyett kapott filozófusokról
Nem szándékom reklámot csinálni neki, de pár szót mégis ejtek róla. Az elképzelés tetszik. Egyfelől az újságosoknál lesz megvásárolható, másfelől némi kedvezménnyel, ingyenes szállítással, utólagos fizetéssel meg is rendelhető. Nem részletezem, ha érdekel, itt vannak az infók.
Ami egy kicsit rémítő, hogy hatvan kötetre tervezik, míg teljessé lesz. Lemértem ennek a kötetnek a vastagságát és felszoroztam: kábé kilencven centi helyre lesz szüksége a könyvespolcon, ha valaki az összes kötetre igényt tart.
Ez utóbbi kérdéses. S nem csupán anyagi kérdés. Lehet, hogy alábecsülöm a gyűjtőszenvedélyt, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy a sorozat első köteteinek filozófusai iránt (Nietzsche, Kant, Descartes, Arisztotelész, Szent Ágoston, Wittgenstein, satöbbi) ugyanakkora érdeklődés nyilvánul majd meg mint mondjuk Hanna Arendt, Habermas, Plotino, Gramsci és Althusser vagy Juan Escoto Eriúgena iránt.
Az utóbbiakról, szégyen, nem szégyen. én még nem is hallottam. S a számomra ismeretlenek listája ezzel egyáltalán nem teljes. A hatvan kötet hatvanöt filozófusról szól (mert van olyan kötet, amelyben kettő is szerepel), három kötet pedig egy-egy kort foglal össze. A hatvanöt névből nekem tizenöt teljesen ismeretlen, s van pár név, amely ismerősen cseng ugyan, de elsőre nem tudom hová tenni. (Itt egy link a tervezett kötetekről, böngészgesd, ha érdekel.)
Nehezen tudom elgondolni, hogy ugyanannyi példányszám eladható például a Hanna Arendt-ről írt kötetből, mint amennyi a Kant-ról, Descartes-ról vagy az Arisztotelészről szólóból. Hacsak nem az előfizetésekre és a már említett gyűjtőszenvedélyre alapoz a kiadó, amit én ezek szerint alaposan alábecsülök.
Bár ha belegondolok... Az egykor szintén újságosokon keresztül terjesztett Híres festők sorozat százharmincnéhány lapszámból állt. Rengeteg olyan festő szerepelt benne, önálló számban, akiről soha nem hallottam. A sorozat, egy szám híján itt van a polcomon. Vagyis működik a gyűjtőszenvedély...
Akkor mutatkozzék be a tartalom!
A könyv száznegyvennégy oldalas. Mindenestül. Van kronológia, név- és tárgymutató is. Dicséretes. Az oldalszám önmagában árulkodó: nem egy mindenre kiterjedő, átfogó, teljességre törekvő Platón-bemutatásról van szó, hanem egy, a filozófiában és a filozófiatörténetben járatlan nagyközönségnek. Amilyen én is vagyok. Viszont nem csupán egy szösszenetnyi információ-csokor, mint amilyen például a 30 másodperc filozófia, amely valóban azoknak való, akik csakis a lényeget szeretnék megkapni. Ez a sorozat nagyobb elmélyülést biztosít.
Hadd csináljak egy kis reklámot a filozófiának! S ezáltal ennek a könyvnek is.
A magam részéről a filozófiát nem sokra tartottam az életem során. (S még mindig van bennem tartózkodás vele szemben.) Azért, mert az az érzésem, de ezzel én magam is vitatkozom, hogy lila tudományág, aminek túl sok gyakorlati haszna nincsen. Valahogy olyasfajta, mint amit Wolfi barátom a számítástechnikáról mondott: arra való, hogy megoldjon olyan problémákat, amelyek nélküle nem léteznének.
De azt, hogy semmi gyakorlati következménye ne lenne a filozófiának, a történelem ismeretében sajnos nem mondhatjuk. Ha mást nem is, tán elég Marxot említenem, aki vérbe borította a fél világot.
S ha azt veszem alapul, hogy Platón híres, ebben a könyvben is tárgyalt barlang-hasonlatában ott van a Mátrix (elődei és utódai) teljes ismeretelméleti problémája, azt sem mondhatjuk, hogy a filozófia felvetései a filozófusokon kívül a kutyát sem érdeklik.
S itt ismét ellentmondásba ütközöm.
Mert egyrészt a filozófiáról azt mondják, az alapvető kérdései megegyeznek az emberiség alapvető kérdéseivel: miért létezünk, hogyan ismerjük fel a létezésünk céljait, miről szól a világ, egyáltalán, mi az a világ, s hol vagyunk benne mi?
Akkor döbbentem rá a filozófia érdekességére, amikor 2004-ben kezdetét vette az első házasságom végső agóniája és teljes érzelmi, szellemi egzisztencia-összeomlásom. Mert keresni kezdtem, hogyan is ismerhetem meg, mi a valóság? Mert amit addig annak hittem, az nem az volt. Nem teljesen az. S ez kétségbeejtő volt, mert az addigiakra tettem fel az életemet. Tudnom kellett a válaszokat.
Akkoriban ismertem fel, hogy a filozófusok nagyjából ugyanezekre a kérdésekre keresgélik a feleletet.
Eddig Szókratész felismerése áll hozzám legközelebb: a legnagyobb tudása az volt, hogy nem tud semmit sem. Ebben én is nagy vagyok!
A filozófia tehát ekkor került hozzám közelebb. Nem közel, mert az, hogy egyáltalán nem lezárt fejezet a története, hogy igazából máig nincsenek meg a válaszok, az Szókratész igazságát erősíti, s nem csak rám nézve. Figyeld csak meg: vajon a hatvan kötet elolvasása után mennyivel tudsz majd többet a lényegről (s nem a lexikális ismeretekre gondolok), képes leszel-e a minőségibb életre? (Csak szólok: NEM a válasz.)
S ez a másrészt. Vagyis a filozófia a lét legnagyobb kérdéseire, az élet, a világmindenség meg minden, csak azt feleli: 42.
Ezáltal a filozófia értéke iszonyatosan ellentmondásos. Képes kivenni az Istent az életünkből (Nietzche), képes lángba borítani a világot (Marx), kiindulópontja lehet, hogy kifordított kesztyűvé váljon a létezés (Rawls). De hol vannak a pozitív eredmények, amelyek mindezzel felérnek?
Mindazonáltal csuda érdekes és izgalmas!
Vagyis a könyvben elhelyezett információk mennyisége teljesen elégséges, a mélysége pedig teljesen befogadható.
Nem csupán a történelmi háttér adagolása példaértékű, hanem jelen esetben Platón filozófiájának a megismertetése is. Volt amikor fonalat veszítettem ugyan, de ilyen sokszor előfordul velem, különösen a filozófiában és a logikában. Döntő részben azonban ülepedett is az információ.
Ami nem mindegy: lehet még mosolyogni is olvasás közben, mert a szerzőnek van humora, és nem fél használni. Annak ellenére sem, hogy a téma nem indokolná a humort. Viszont határozottan jót tesz neki.
A tipográfiáról
A könyv külső megjelenése, értem ezalatt nem csupán a külsejét, hanem a kiadvány egészét, nagyon ellentmondásos. Annyira, hogy az értékelésem első verziójában egy alcímmel előbb írtam róla mint ahová most került. Azért szerkesztettem át a sorrendet, mert féltem, hogy a negatív kritika a könyv egészétől elveszi annak a kedvét, aki olvassa, holott ez, a tartalom ismeretében nagyon sajnálatos lenne.
A könyv ránézésre igazán és teljesen lenyűgöző. Zseniális. Ahogy van. (Az már csak szőrözős kérdés, hogy a kötet szerzője miért nem szerepel a címlapon, de erre borítsunk fátylat.) A karikatúra, a cím elhelyezése, elforgatása, a színek foltszerű elrendezése, a szellősség, az egyszerűség több mint pompás.
Az mindössze szubjektív hökkenet, hogy én a hirdetést látva szimplán zsebkönyvnek képzeltem el a kiadványt. Hát nem az. Az aranymetszés szabályaihoz közelítő 16,7x23,6 centis méreteket kapott.
A külső megjelenés után igazán nagy elvárásaim voltak a belső tipográfiával szemben. Amikor tegnap a ház alatt még elszívtunk egy cigit, kikaptam a bringástáskából a könyvet, feltéptem a ráhegesztett nylonborítót, kinyitottam és megdöbbentem. Már az első pillanatban. Mert a belső teljesen semmilyen. Semmi ötlet, semmi látvány, semmi különlegesség.
A kolofon (a kiadási adatok, kiadó, fordító, felelős szerkesztő, ISBN, stb.) a szennycímlap páros oldalára került, a címlappal szemben. És nem annak hátoldalára. Egyet lapozva: a tartalomjegyzék az oldal harmadánál kezdődik és annyira szellős, hogy kínosan széthullik.
A serif, talpas törzsszöveghez talpatlan, sans serif alcímeket szedtek. A szövegbe iktatott, keretes kiegészítő-szövegek szintén talpatlanok. Maguk a keretek olyanok mintha valaki, minimális ismeretekkel, a kreativitás majdnem teljes hiányával, ám boldogan rászabadult volna valamelyik szövegszerkesztő programra, és nem is tudta, hogy kiadványszerkesztő programok is léteznek már. Vannak a könyvben képek is, azoknak pedig aláírásaik. A képek fekete-fehérek. Ez még indokolható a felmerülő költségek és a fizetőképes kereslet mérlegelésével. A képek amatőr elhelyezése már nem. Például: a kép páratlan oldalon van, fele akkora mint a belső tükör. Az oldal közepére tették, mellette, a kép síkjában balra fent a kép szövege. Alatta pedig egy felsorolást olvashatunk. Teljesen széthullik az oldal...
Ahogyan a képaláírások állandó jobbra zártsága sem indokolt, mert a legtöbb esetben igen faramuci kinézetet eredményez: Van, hogy az oldaltükör-széles könyv alatti szöveg többsoros, de a kép felénél, háromnegyedénél megáll a szöveg és lekéredzkedik a következő sorba, a kép jobb oldalán indokolatlan fehér foltot hagyva.
Utóirat
Csak a fentiekkel szembeni miheztartás végett: megrendeltem a sorozatot.
*
EMSE / Líra, Barcelona, Budapest, 2022, 144 oldal · keménytáblás · ISBN: 9788413544465 · Fordította: Balássy Fanni
8/10
2022 március dereka: rövid munkahét 15-e miatt, de még így is hosszúnak tűnt. Az égből afrikai homokot cipelő eső hullott. Két nap alatt két céges kocsit kellett autó-állapotba hoznom, úgy, hogy a mosókba nem fértem, mert annyian álltak sorba. Érdekes, mindenkinek afrikai-homokos az autója.
Jelenleg éppen Polyphia metál dallamzenél a fülemben, mert SzFT online angolkodik. Jó kis muzsika. Mármint a Polyphia.
