Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Sebők Imre – Zsoldos Péter – Cs. Horváth Tibor: A feladat

Kamaszkori emlék, felnőttkori rácsodálkozás: több tudat, egy ember, avagy kié a személyiségünk?

2022. július 04. - Mohácsi Zoltán

sebok_zsoldos_csht_a_feladat.jpg

A feladat című Zsoldos Péter regényből, amely 1970-ben jelent meg első ízben, 1975-ben tévéfilmet forgatott Várkonyi Gábor rendező.

A film legismertebb neve a nagyon fiatal Rajhona Ádám volt. Illetve a minden bizonnyal jogdíj nélkül felhasznált Pink Floyd muzsika a Wish You Were Here albumról. Ami egyébként jól állt neki. A könyv alapján a forgatókönyvet a szerző és a rendező készítették. 

A film technikailag egy fokkal színvonalasabb volt mint a legendás Pirx kalandjai. De tényleg csak egy fokkal: az űrhajósok kezében a fegyver valamelyik Balaton parti butikból származhatott, ahol a kellékes a zokogó Pistike kezéből ragadta ki a vízigéppisztolyt. Hasonlóan komolyan nem vehetőre sikeredtek a maszkmester keze alól kikerült munkák is. 

Volt baj a film tempójával is. Ezt nem csupán a mai szememmel látva mondom, már akkoriban is így gondoltam. Mert nem tetszett a feldolgozás. Távol is tartott jó darabig a regényeredetitől. Sajnos. Mert az meg világszínvonalú. Simán el tudnék képzelni egy belőle készült, mai filmfeldolgozást, természetesen feszesebb dramaturgiával, kevesebb szigorúan állványon tartott kamerával. Úgy rémlik, egy időbe fent volt a YouTube-on  mind a három rész. Most csak az elsőt találtam meg a Videa oldalán. Hát, eléggé tréfásnak tűnik. Különösen az ősemberek szabályos frizurája muris. Szóval én a filmet már gyerekkoromban sem tudtam komolyan venni. Ennek nem csak a technika volt az oka, mert a komplett konyhafelszerelési űrállomás ellenére a Pirx tetszett. 

De ez csak az én véleményem. A Porton 9-esen áll a film értékelése. 

A regényt sokkal-sokkal később olvastam el. Tetszett, bár képtelen voltam szabadulni a film egykori hatása alól. A regényben legalább nem az történt, hogy ide-oda megy egy szereplő és folyamatosan motyogja maga elé, hogy mi történik. Az is igaz, hogy a könyvet már nagykamaszként vettem a kezembe. 

Arról, hogy készült belőle képregény is, mindössze néhány hónapja van tudomásom. Ez volt az egyik olyan Sebők-képregény, amire a legkíváncsibb lettem, csak jó darabig nem leltem a Képregénymarketen. Most de. 

A képregény első közlésére 1971-ben került sor a Népszava című napilapban. Akkor mindössze négyéves voltam, nem volt még bennem érdeklődés sem a sci-fi téma, sem a képregények iránt. Naná, hogy egészen pontosan nem tudom, mi is érdekelt akkoriban. 

Mi a feladat? 

A feladat az, hogy a meghibásodott űrhajót vissza kell juttatni a Földre. S mert a reaktor környékén volt a hiba, egy robbanás, az űrhajón levő emberek különböző gyorsasággal halnak bele a robbanásba és az azt követő sugárbetegségbe. Az egyikük viszonylag messze és elszeparáltan volt a robbanás időpontjában. De mert egy társát kimenti, maga is kikerülhetetlenül lépdel a halál felé. 

Ám mielőtt az bekövetkezne, kitalálja, hogy lementi a saját tudatát, és meghagyja az űrhajónak és az azon levő robotnak, hogy a sugárzás elmúltával a bolygó ősemberi szinten levő lakói közül hozzon egyet az űrhajóra, majd töltse át az ő, az utolsó túlélő tudatát az ősemberbe. Hogy aztán az áttöltött tudatú ősember a többi űrhajós reprogramját további ősemberekbe töltse át. Annak érdekében, hogy az űrhajót, a Galateat közösen hazavihessék a Földre. Mert az űrhajóban ott van az összes kutatási anyag, ami nem mehet veszendőbe. 

Az újtudatú ősemberek azonban valamelyest megőrzik eredeti, ősemberi tudatukat is. Mindannyiuk tudatában ott van az ősemberek és az űrhajósok egymás iránti feszültsége is. 

Nem is részletezem. Az első új tudatú ősemberek elfogynak. Nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy újtudatúvá tesznek egy náluk valamelyest fejlettebb emberi fajt. (Ahogy, ugye, kiderült, hogy a neandervölgyiek és a cromagnoni emberek is átfedésben éltek egymással.)

A Galateat végül egy „cromagnoni” pár viszi vissza a Földre. Ahol újabb meglepetés éri őket. De csitt, erről már nem beszélek!

A feladat jelentősége

Zsoldos Péter története két dologról szól. Elsősorban arról, vajon lehet-e bármi olyan fontos, hogy emberéletek menjenek veszendőbe miatta?

Az utolsónak életben maradó űrhajósnak, Gillnek annyira fontos a feladat, hogy mindent ennek rendel alá. A saját, maradék idejére szóló tevékenységét, a bolygó lakói közül kiszemeltek életét, mindent. A Galateának mindenképpen vissza kell jutnia a Földre. (Egyébként tényleg vissza kell jutnia, de egészen más okból, amire Gill még csak nem is gondolhatott, és aminek az égvilágon semmi köze nincsen a kutatásra kiszemelt bolygón végzett munkához.) 

Ismered a Kőműves Kelemen című, fantasztikusan sikerült rockballadát? A dalt Kelemen énekli, aki nem hisz a babonában, de enged a társainak, hogy hitet és kitartást adjon nekik Déva várának a felépítéséhez: megfogadják, hogy akinek asszonya elsőnek érkezik az épülő várhoz, azt megölik, és a gyönge hamvát keverik a kötőanyagba. Kelemen beleegyezik ebbe a botorságba. S tréfás az Ég, mert az első asszony, aki megérkezik, éppen az ő felesége. 

„Ér-e annyit bármilyen mű, hogy emberhalál legyen az ár?”

Lehet-e olyan politikai, gazdasági, művészeti, tudományos cél, amelynek érdekben feláldozhatjuk mások életét?

Mondjuk ezt a kérdést vastagon lehetne cifrázni. Például: ha a fogságba vetett száz katona képes kiválasztani a soraiból tizet, akit agyonlőhetnek, akkor kilencvennel nem történik meg ez. Ha nem választanak ki tizet, akkor mindenki meghal.

De hagyjuk a full-extrém eseteket, beszéljünk csak arról, amikor mások életét kell egy külső cél érdekében feláldozni! 

A másik kérdés az identitásé. Ahogy egy könyv címe mondta: Ki vagyok én? És ha igen, akkor hány? Persze az a könyv nem az áttöltött tudatokról beszél. Mert a Galatea űrhajó tele lesz hibridtudatú lényekkel. Van/lesz/volt, akiben négy tudat is munkált/munkál/munkálni fog egyszerre. Nekem néha még a saját egy darabom is sok... 

„A feladat” és Sebők Imre

Mert ez itt a fő kérdés. Mert remélhetőleg nem feledtük, hogy továbbra is egy képregényről beszélgetünk. Ami első ízben a Népszava című napilapban jelent meg, 1971-ben. 

Ez a sci-fi képregény igen fegyelmezett. Még az alakok is meglehetősen konzekvensek. Ez nem szokott  feltétlenül igaz lenni Sebők figuráira. Éppen tegnap töprengtem azon, hogy Sebőknek nincsen olyan emlékezetes alakja, mint Korcsmárosnak mondjuk Piszkos Fred, vagy Zórádnak, mi tudom én, Jascsék Béla mesteredző, A verhetetlen tizenegyből. 

Több mint igaztalan lenne azt állítani, hogy Sebők alakjai teljesen egyformák, mert egyáltalán nem azok. Mindazonáltal minden realitásuk ellenére, vagy éppen azért, nem jellegzetesek. Mitöbb, vannak történetei, ahol simán felcserélhetők egymással. Számomra abszolút ilyen volt A trójai háború, fogalmam sem volt, hogy ki kicsoda. De ez végletes alkotás volt, ezért a végletes vélemény. Majdnem egyszeri eset. A feladat nem ilyen. Annak ellenére nem, hogy a történet elején azért némileg zavarba ejtő a túlélő Gill azonosítása. De később az ősmanusok megkülönböztetése sem gyerekjáték. Mégsem volt olyan érzésem, hogy Sebők rajzolt, amit akart, én meg osszam szét, ahogyan akarom. Azzal együtt, hogy most sem vesződik sokat a karakterek önazonosságával, sokkal inkább az ábrázolt helyzetek hangulata érdekli. Viszont ez a hangulatot igencsak jól elkapta. 

Egy képregény értékelése esetén sokszor igen nehéz elválasztani egymástól a történetet és az ábrázolásmódot. Különösen abban az esetben, amikor, mint most is, ismert alapmű adaptációjáról van szó. A képregény minőségét pro és kontra befolyásolja az alapműhöz való viszony. Ami a képregény értékét nagyban befolyásolhatja pro és kontra. A feladatot mindig kedveltem. S ez a több évtizedes pozitív hozzáállás előnyt ad  neki. Igaz, Sebők esetében a verseny kiegyenlítődik, mert nem is emlékszem, hogy olvastam, néztem volna tőle eredeti történetet. Vagyis Sebők adaptációt vetem össze Sebők adaptációval. Így megnyugodva mondhatom, hogy A feladat, eltekintve a fent említett pozitív diszkriminációmtól, kiemelkedő darabja az életműnek. 

 *

Gar-Wind, Ócsa, 2015, 104 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155201196

8/10

Két remek napom volt egymás után. Tegnap előtt egy a Mandrake Moon nevű prog rock együttes vezetőjével beszélgettem Messengeren. Péntek este volt egy zártkörű koncertjük a Garay téren, kérdeztem tőle, hogy oké, zártkörű, de írhatok-e róla a koncert.hu-ra? Innen indultunk. A vége az lett, hogy interjút készítettem vele. A lényeg: soha nem találkoztunk, soha nem beszéltünk, eddig semmiféle kapcsolatunk nem volt egymással.

Pár órával később legnagyobb meglepetésemre Zórád Ernő lányával váltottam pár szót. Dicsérte az írásaimat és elmondta, hogy a munkahelyén a munkatársakkal egymásnak mutogatják, ha posztolok valamit.

A következő nap ismeretlenül megkeresett egy nagypapa. Nagyon kedveli a Mozaik című képregényújságot. Németül megvett egy könyv formátumú kiadást, mert a magyar kiadás ára több mint borsos. Kérdezte, de roppant  udvariasan, nem tenném-e meg, hogy lefotózgatom a magyar kiadás oldalait az unokának? Mondtam, nálam is kölcsön volt a könyv, amikor olvastam, de vannak ötleteim, csak legyen türelemmel. Még itt volt a gépemen egy valahonnan letöltött Mozaik-pakk, benne huszonkét könyvvel. Feltöltöttem, letöltötte, majd ezt írta: „A vártnál többet kaptunk öntől . Nagyon hálás vagyok azért amit lehetőségként adott nekünk ajándékba. Ennek a gyereknek ma bearanyozta a napját. Boldogabb arcot vágott és a szeme jobban csillogott, mint Karácsony Szentestéjén. Szerintem ma ott fog aludni Amerikában azon a gőzhajón amit korábban megismert még a saját Mozaik gyűjteményemből.”

Magunk között vagyunk, kicsit csöpög, amit mondok, de érteni fogod: nem tudom, melyiknek örvendjek jobban, de valami azt súgja, a boldog unoka fontosabb mint a másik kettő. 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr3817867467

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2022.07.08. 23:06:51

A "A Feladat" nagyjából a világ egyik legjobb sci-fi könyve. Benne van az első háromban. A kérdésről nem nyitok vitát.

Ha Zsoldos egy amerikai író és az USA-ban adják ki a könyvet, akkor mostanra 5 feldolgozáson lenne túl, és tuti lenne közte Oscar díjas díszlet-jelmez-hang-kép-látványvilág-forgatókönyv....színész. Nem is értem miért nem házal vele senki a filmstúdióknál.

Pazarul írta meg – letehetetlen könyv, többször olvastam – és elképesztően zseniális az alapötlet. Emberi és társadalmi, tudományos és morális kérdéseket feszeget...és emellett izgalmas, akciódús.

A sci-fi nem Sebők műfaja, soha nem volt az. Fazekas, Zórád...de a feladat esetében inkább Fazekas lett volna/lenne a nyerő.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2022.07.10. 18:56:33

@zord íjász:
Nincsen mivel vitatkoznom, mindenben teljesen egyetértek veled.
süti beállítások módosítása