ZEHFIR BIRODALMÁBAN
Írta: Stefano Vietti
Rajzolta: Francesco Rizzatto
A GONOSZ BŰVÖLETE
Írta: Stefano Vietti
Rajzolta: Antonella Platano
A Dragonero negyedik magyar nyelvű köteténél tartunk. Úgy, hogy a második kimaradt, de a 10–11. kötetekről is írtam már beszámolót. Vagyis ez a mostani a négy és feledik Dragonero képregény, amiről össze kell szednem a gondolataimat. (Azért feledik, mert volt egy Dragonero-Zagor közös kalandot elmesélő füzet is.)
Itt lesz az alkalom, hogy összeszedem az összes akaraterőmet, és tudok olyat, hogy csak azért sem írok már le olyat, amiről régebben már beszámoltam. Összeszorítottam az öklömet, a fogamat, és feszülten lesem minden mozdulatomat, késztetésemet. De hidd el, hogy csakazértsem! Próba most indul! Hajrá!
ZEHFIR BIRODALMÁBAN
Az első történet, volta- és tulajdonképpen második történet. A sorozat előző, harmadik kötetéből a másodiknak, az Agyar és acélnak a folytatása. Lehet, szerencsésebb lett volna egy kötetbe szerkeszteni a ketté tépett sztorit, hogy kerek egész lehessen, egy könyvön belül.
Zehfír a borítón látható, kedves, otthonos, ölelős szürkearcú, lila csuklyás, hosszú karmú csóka. Ránézésre látható, Dragonero nem a szíve csücske.
Ezt csuklyásunk természetesen hosszú távon roppantul sajnálhatná, de nincsen érkezése hosszabb távra tervezni. Még a sajnálkozást sem. Onnantól, hogy rosszba kötött bele, amikor Dragoneroval kekeckedett, már értelmetlen lenne tejet vásárolnia ennek az antipatikus Szürkepofának.
Szóval ijesztgetheti Ian-t, meg a gyengébb, netán zsengébb olvasókat itt a borítón, a sorsában egy pillanatig sem szükséges kételkednünk. Szép is lenne egy fantasy sorozatban nem bízni a főhős sárkányosítottságában és a sárkányvér feketítette kardjában, maradjál már!
Na, akkor fogjuk össze a dolgokat! Grom, az ork, Dragonero barátja a történet indulásakor még mindig fogságban van, kényszer-gladiátorkodik egy arénában, ahová a harcosokat részben Zehfir szállítja. Amikor a történet elkezdődik, Gmor (tudod, ő az ork, Dragonero barátja és állandó kísérője) éppen két fürge kobolddal kergetőzik életre-halálra.
Eközben Ian (tudod, ő a sárkányvérűvé lett Dragonero) úton van leszámolni Zehfirrel. Útitársa egy gyógyító lány, Eryana. Ő bosszúért liheg: Zehfir kiírtotta a faluját, a családját.
A találkozásukig párhuzamosan fut Ian és Gmor kalandja. Nem mesélem el részletesen, milyen kalandok esnek meg velük. Sejtheted, találkoznak, és együtt küzdenek tovább Zehfir ellen.
A történet pörgős, s miközben persze, hogy kiszámítható, meglepő fordulatokat is vesz. A végső győzelemben persze komoly része van Ian sárkányvérűségének is. Azt mondtam, hogy aham, bizony, ez megint igen jóra sikeredett!
A GONOSZ BŰVÖLETE
Iannek és Gmórnak Supreluendár egyik városkájába, Meroviába kell mennie. A városka a Birodalom, legnyugatibb határán fekszik egy fontos kereskedelmi útvonal mellett fekszik, és a kereskedőket, azt beszélik, rendszeresen szipolyok támadják meg és fosztják ki. A legyőzésükhöz fürkészekre van szükség. Naná!
Ian és Gmor Meroviából kel útra. Nem tudják hová is mennek, Ian az ösztöneire hagyatkozik. Nem kettesben vannak: Merovia a kíséretükre rendelt egy osztag katonát és a város prefektusának a fiát, az egység parancsnokát, akiről mindenki úgy tudja, tapasztalt katona. Holott mindössze tisztiapród volt. Ian az arcát kaparja..
.
Egy nyomasztó erdő szélén apró faluba ütkeznek, ottt, ahol nem kellene lennie semminek. Olyan gyanús az egész. A faluban nem fogadják őket szívesen, hiába van tél, a katonáknak mindössze azt engedik meg, hogy az istállók környékén felverjék a sátraikat.
Másnap bemennek az erdőbe, amely úgy fest, vár már a katonákra...
Hát, ha be is mennek, nem jönnek ki mindnyájan, de nem ám: vérfarkasok támadják meg őket. Á, de nem csak olyan kis sima vérfarkasocskák, amiket te hirtelen magad elé képzeltél! Ezek egészen mások. Csupaszbőrűek, a lábukon, kezükön öt-öt emberszerű ujj van, és simán járnak felegyenesedve, két lábon is. Nem szimpatikusak, nagyon nem! S az átlag vérfarkostól eltérő különbségüknek van ésszerű oka is.
Innentől megint elhallgatok. Mármint a történet tovább mesélésében. Maradjon már valami neked is, ha a kezedbe kerülne a képregény!
A végkifejlet garantált, az egykori hadapród, akit anyuci, a városvezető felesége Dragonreroa bízott, nagyjából épen hazajut, az erdő megtisztul. Nem szipolyok fosztogatták a kereskedőket.
DE MOST AZTÁN ISMÉTELNEM KELL MAGAMAT!
Azt kell megismételnem, amit valószínűleg már úgyis tudsz: a Dragonero egy reális, lineáris, aprólékosan megrajzolt képregény. Állandó szerzői vannak is, meg nincsenek is. Két írója akadt a történeteknek, ők a Dragonero alkotói: Luca Enoch és Stefano Vietti, ahogy a lenti képen balról jobbra ülnek. (Nem a Luca, az nem LuCa, hanem LuKa, tehát nem transzműtéten átesett nőről, hanem egy férfiról van szó!)
A képregény-sorozat rajzolóit fel sem sorolom. Csak a magyarul megjelent tizenegy és fél kötetet tizenkilencen rajzolták!
A meglepő az, hogy bár mindegyik rajzoló a maga külön, egyéni, sajátos stílusában alkotta meg a történeteket, azok mégis egységesek. Nem egyformák, hanem egységesek. Ezért bármelyik Dragonerot nyitod ki, tudod, mire számíthatsz. Ebben a kötetben is.
S azt kapod most is, amit kapni akarsz, ha volt már a kezedben Dragonero.
S most azon tűnődöm, tegnap miért is tartottam olyan fontosnak leírni ezt? De nem jövök rá, dafke... A csuda vigye el! Átok lenne?
GooBo, Hosszúvölgy, 2018, 192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158072540 · Fordította: Koszoru Péter
9,5/10
2023 januárjának a vége felé, a kényszerszabim megszakítása előtti napon. (Igen hülyén tudtam kivenni: ma kedd van, a múlt hét csütörtökje óta vagyok itthon. Holnap, holnapután megyek dolgozni, aztán keddig megint nem.) Szerelmetesfeleségtársam ma is dolgozott itthon. Én elmentem lemosni Füstit, a mi kis családtag-Yarisunkat, meg vásároltam egy kicsit. Aztán újra lementem Füstihez, hogy visszaragasszam a sikeresen lemosott biluxok kis takaróműanyagját. A másikat én szedtem le, természetes-e, hogy nem pattan vissza magától? Természetes. Tehát két kis műanyag frincfrancot ragasztottam vissza.
Ma végre elkészültem a Moonhead Prog Fest-ről szóló beszámolóval, átküldtem a szerkesztőnek a koncert.hu-ra, holnapra talán élővé is válik. SzFT tán még soha ennyit mindent nem véleményezett semmiben, amit írtam. Jó részt át is írtam miatta, a véleménye miatt. Beláttam, hogy igaza van. Itt a link, ha érdekelne, ésvajon miért ne érdekelne?
https://mohabacsizenethallgat.blog.hu/2023/01/24/moonhead_prog_fest_elso_magyar_progresszivrock_fesztival
S már megint fél négy van, pedig most ébredtünk... Lázálom, hogyan repülnek a napok!
