Persze, hogy könyvtár, és persze, hogy még mindig nem szeretem a Marveles, DC-s szuperhősös képregényeket, és persze, hogy még mindig a Jokeres Batman az egyetlen, ami mégis érdekel. De még abból sem mindegyik. A fehér lovag lenyűgözött, a folytatása már nem. De aztán Stjepan Šejić Harleen-ja megint de.
Ebbe a kötetbe óvatosan kukkantottam bele, de azonnal ott is maradt a szemem. Nagyobb léptékre váltottam, átpörgettem a kezemben az egészet, és máris döntöttem: ha a sztori vacak is, a rajzok végett mindenképpen jönnie kell velem haza ennek a könyvnek.
És nidd' a, jött is! Jól nevelt fajta.
Aztán azért elolvastam a fülszöveget is, a sztori azonnal megfogott: Batman és Joker szövetsége? Mi a franc? Ez csuda érdekes lesz!
Hiszen még a Biblia is azt mondja: „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze az igazságnak a gonoszsághoz, vagy a világosságnak a sötétséghez? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal, vagy mi része a hívőnek a hitetlennel?” ” (2Kor 6:14-16)
Vagyis remekek a rajzok, jó az alapvetés, csuda ígéretes, ami rám vár! Remélhetőleg...
A SZERZŐ ÉS A STÍLUSA
Kezdem azzal, ami azonnal megnyert. Szokásom, genetikám és lustaságomból kifolyólag műveletlen vagyok. Fogalmam se nem volt arról, Mark Silvestri ugyan mi mindent követett még el képregény-ügyben. Különösen, hogy azon a tájékon, ahol ez a képregény is mozog, magam nagyon ritkán fordulok elő. Ígyen a neve láttán nem ujjongtam, még kíváncsiság sem gyúlhatott bennem.
Beszédes: a fenti kép az úriember rajongói oldaláról származik. Vagyis egy képregényrajzolónak, könyvkiadónak (mert az is) rajongói oldala is van! Nem sámli! S igen, gyors rápillantás a netre, hogy ki is ő, és igen, jobbára DC- és Marvell-kompatibilis történetek írója, rajzolója. Vagyis nem véletlen, hogy nekem semmit nem mondott a neve.
De azt minden bloggeri túlzás nélkül mondom, hogy abban a pillanatban, hogy az első oldalra lapoztam, elcsavarta a képregényszerető esztétikai érzékemet Mr. Silvestri! De abban a pillanatban.
Mert persze, egyfelől tökéletesen igaz, hogy a sztori Batman-Joker történet, vagyis szuperhősös, szupegonoszos, amiben van még Jokernél is gonoszabb teremtmény (vagy mi), ezt add össze!
Másfelől azonban az első oldalon azt fogott meg, hogy a rajzokban, a színezésben van valami gyönyörűen festményszerű. Emiatt még ha abszolút marhaság lenne is a történet, akkor is végiglapoztam volna, csak a gyönyörködés hedonizmusából.
Azért úgy gondolom, ez sokat mondó!
A kifényképezett képek egyszerűen nem adják vissza az eredetiket.
És nem csupán azért, mert a telóm valami ismeretlen okból most überszar képeket csinált.
De azért talán valami csak lejön belőlük.
A TÖRTÉNET ÉS KAPASZKODJ, A MÉLYÉN REJLŐ TEOLÓGIA
Megint a lusta-verziót választom. A történet arról szól, hogy
Furcsa szörnyetegek rabolnak el embereket Gothamből, Batmannek pedig csak egy valaki segíthet megvédeni a várost… főellensége, Joker.
Harley Quinnt elrabolták, és Joker bármire hajlandó azért, hogy visszakapja. De ki lehet a titokzatos emberrabló? Rejtélyes, Jokerhez hasonlatos szörnyek szabadultak el Gotham utcáin és levágott fejeket gyűjtenek. De miért?
Maga Jim Gordon is eltűnik, és miután gyomorforgató csomagot kap, benne a felügyelő egy darabkájával, Batman ráébred, hogy bármire készen kell állnia, ha meg akarja menteni. De mit tehetne egyáltalán?
Amikor Joker nem egyszerűen tűzszünetet, hanem egyenesen ingatag szövetséget ajánl Batmannek, közös nyomozásba kezdenek – csakhogy a kérdésekre felmerülő válaszok nem csupán Gothamet, de a Köpenyes Igazságosztó teljes világát is könnyen kifordíthatják a sarkaiból…
(A könyv fülszövege)
Na, akkor egy Ctrl+C–Ctrl+V-vel ezt is leírtam!
Vagyis arról van szó, hogy Lesz valami, valaki Gothamban, aki nem csupán Batmannek, de Jokernek is az ellensége. Aki olyan kegyetlenül gyilkol, hogy csuda. Aki szörnyeket szabadít a városra. S akinek szomorú, de tulajdonképpen még oka is van arra, hogy ezt tegye. Az ok: bosszú. Ez a valami vagy valaki bosszút akar állni Batmanen is, Jokeren.is, egyszerre elsöpörni mindkettejüket.
Joker az, aki kettejük szövetségét kitalálja, felajánlja. Nem barátságból, szimpátiából, hanem puszta érdekből. Kettejük közös érdekéből.
Hát tudod, annyira, nyammm, finom ez a Batman-Joker szövetség-ötlet, hogy az csuda. Egyfelől mert annyira magától értetődő, hogy a valami vagy valaki legyőzéséhez egyikük sem elég egymagában, és ki, ha ők nem? Ugyebár. 
Másfelől, mert annyira, de annyira finoman arcba tolta dilemma ez Batman számára, hogy az csuda. Két alkalom is van, amikor megmenti Joker életét. Ha nem tenné, egyfelől elveszítené állandó ellenfelét, de mennyire jó lenne ez Gothamnek később. Másfelől, ha nem tenné, talán nem lenne többé Gotham.
Ha akarom, vérkomoly teológia kérdéseket vet fel ez a Batman-történet. S hogy a viharba ne akarnám már?
Mire gondolok?
Most olvasom Frank Turek apologetika-dús könyvét, A lopott érvek címűt, az ateizmusról és az Isten-hitről.
Turek azt mondja, hogy ateista alapon lehetetlen erkölcsi kérdésekről beszélni. Az erkölcs a rossz és a jó problémájával foglalkozik. Ha nincsen egy objektív, külső meghatározása, hogy mi a jó és mi a rossz, akkor ezt meghatározni kizárólag szubjektívan, egyénenként vagy szociális csoportonként lehetséges. De abszolúttá abban az esetben semmiképpen sem tehető. Mert te hogyan reagálnál arra, ha kötelezővé akarnám neked tenni, amit én jónak gondolok, és végleg eltiltanálak attól, amit rossznak? De még ha nem is csak a magam nevében akarnék ilyet tenni, hanem a szűk baráti köröm nevében, akkor sem hiszem, hogy örvendeznél.)
Turek azt is mondja, hogy ezzel együtt döbbenetes, de miközben az ateisták ezerrel elutasítják Isten létezésének a gondolatát is, aközben a gonoszság létét minden további elismerik. Holott a Gonosz létezésének kizárólag a Jó létezésének a fényében van értelme. A napfény létezik árnyék nélkül, de nincsen árnyék napfény nélkül.
Erre tudod mit mond Joker a történet egy döbbenetes pontján? Ugyanezt! Várj, ne mozdulj, megkeresem a képkockákat, ahol ilyet szól.
Na? Döbi, nem? Nekem innentől még érdekesebb, amit olvasok és látok!
Mert például azt is eszembe juttatja, hogy Batman létezésének semmi értelme nem lenne, ha ne érkezne történetenként egy-egy übergonosz Gothambe. Már amikor nem Joker küzdöget. Vagyis Batman létét a gonoszok határozzák meg. Isten, Batmannel ellentétben akkor is létezhetne, ha nem lenne pólusellentétje.
Mert persze a szövetségük egyáltalán örökre szóló véd és dacszövetség. Például azt sem akadályozza meg, hogy Batman a szövetség ideje alatt ki ne verje Joker néhány fogát. Meg azt se, hogy az első, lehetséges alkalommal fel ne bomoljék.
...ÉS ÚGY KÜLÖNBEN?
Mármint, hogy miről beszél a történet még? Élőhalottakról tucatszám, Gotham alatt. Meg arról, hogy lesz egy... De miért mondanám el így nagy nyilvánosság előtt? Majdnem kihúztad belőlem!
A szerző írt egy csuda érdekes utószót a könyv végére. Ebből ragadok ki két részletet.
Gyakran mondják, hogy Batman és Joker az érme két oldala: hogy az egyikük a káosz, a másikuk pedig a rend. Ha az ember is túlságosan elmozdul bármelyik irányba, az egészségtelennek számít. Ez a kapcsolatukban lévő dinamika adja a Halálos duó gerincét. Batman maga a rend, a felkészülés és az elvakult céltudatosság. Joker úgy él, mint aki besétál egy virágárushoz, és eltöri az első vázát, amit észrevesz. Joker képtelen megváltozni, persze esze ágában sincs, Batman/Bruce Wayne azonban némileg képes erre, és ő az egyetlen olyan szereplő a történetben, aki a fordulatok alatt karakter fejlődésen megy keresztül. Azt akartam, hogy Batman története a szokványos módon induljon, azzal, hogy még csakis önmagával törődik, de ebből a végére már semmi sem marad
Az vonzott leginkább az összefogás koncepciójában, hogy Batman iszonyúan megszenvedi, miközben Jokernek ez élete kalandja. Fogtam ezt a már önmagában is vicces elképzelést, és hozzákevertem egy rakás veszélyt meg egy jó nagy adag kétségbeesést. El kellett érnem, hogy ez a pokoli szövetség állandóan akadályokat gördítsen Batman elé, olyannyira, hogy már az olvasó is tartani kezdjen a bukásától! Ennek elérése érdekében olyan ellenfélre volt szükség, aki Batmant hazai pályán képes legyőzni, vagyis abban, hogy ki a legokosabb.
[...]
A történet egyik tó témája az általunk rejtegetett titkok, és az álarc, amit azok megőrzésének érdekében viselünk. Amanda megkínzott lélek, és az az átok sújtja, hogy tudja az igazat mindenkiről, akivel találkozik. Emiatt akarja megtisztítani Gothamet attól, amit a valódi rákfenéjének tart: a lakóitól. Igen, tudja, hogy léteznek jó emberek de jóval többen érdemelnek kivégzést! Ami viszont még fontosabb, hogy egyfajta tükörképként működik, amivel rákényszeríti Batmant/Bruce Wayne-t, hogy az mélyen magába nézzen, és szembesüljön önnön hazugságaival.
Hát így!
NA, ÉS MENNYIRE JÖTT ÖSSZE A SZERZŐMANUSNAK A TERV?
Teljesen. Döntő részben. Többnyire. Az a baj, hogy tele vagyok empátiával még mindig. Régebben sokkal több volt bennem, de még mindig fel-fellötybölődik. Az évek során egyre értetlenebbül csudálkoztam rá ismerősökre, barátokra, rokonokra, erre-arra, hogy ki-ki a maga sorsának biztos kezű terroristája, s ha így, akkor nekem mi jogom beleszólni a kedvenc tevékenységébe?
Amikor Silvestri azt írja, hogy Batman el-elbukik a Jokeres szövetségben, simán elhiszem neki. Csak nekem ez a történetet olvasva, nézegetve annyira nem jött át. Csak az, hogy a dolgok nem úgy mentek, alakultak, ahogyan ő várta, elgondolta, remélte. De ahhoz, hogy az élet ne alkalmazkodjon a személyes vágyainkhoz, nem kell erkölcsi szakadékokba zuhognunk, megy az magától is, kicsiben és nagyban egyaránt. De lehet, hogy rosszul olvastam a Halálos duót...
Aztán: értem én, hogy emelni kellett a tétet Jokerhez képest, és a főbbgonosznak még nagyobb rohadéknak kell lennie, és közben azért mozgasson már meg némi együttérzést is, de Joker zseniális figurája mellett nagyjából el nem tudom képzelni, micsoda figura rúghatna labdába. Az emelt tét ebben az esetben egyfajta holtak királynője lett. Kicsit talaj nélkül. Hogyan lett az, miért lett azzá, olyanná, akié és amivé? S a zombik szerepeltetése kicsit már, mi is ide a jó szó...? Nem csupán nem elegáns, hanem olyan aham, persze, hogyne, itt is, már megint...
A szerző azt írja, hogy a főbbgonosznak ez a sztori a belépője a Batman világába. Hááát... Nem is tudom... Mármint, hogy akarnám-e őt még viszontlátni. Van a figurában annyi szufla, hogy kibírjon még néhány világra szóló küzdelmet Batmannel? [Ajkbiggyesztés.]
További fikázás következik.
Van két történet a történetben, amikor a főbbgonosz néni erkölcsi próbára teszi a halálos duót. Tök jó sztori mindkettő, érdekes erkölcsi dilemmákkal. Csak éppen nem értettem ezeknek sem a hátterét és miértjét? Hogyan kerültek olyan szituba, hol egyáltalán bevállalták és miért, hogy erkölcsi próbára kerüljenek. És különben is: Joker erkölcsi próbára? Ne röhögtess már!
De csak morgolódik itt magamban, ennyire igazából nem is vagyok zorkó. Csak úgy csinálok, mint aki értő figyelemmel olvasott. S közben azon tépelődöm, hogy amiképpen A fehér lovag-ot, úgy ezt a Halálos duó-t is fel kellene tennem a saját polcomra. Adja magát az újraolvasásra. Főleg a nézegetésre.
A KÖNYV MINT KÖNYV
Az van, hogy a dolog ott tart, hogy az ember egyszeri sarja csak kimondja, hogy Fumax, akkor a többiek, akik láttak már karón képregényt, csak azt mondják: „Aham, akkor tökéletes!” Mert a Fumax mára tulajdonképpen védjeggyé vált. Tehát ezzel mindent el is mondtam...
Fumax, Budapest, 2024, 216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634704362 · Fordította: Lunczer Gábor
7/10
