Eszembe sincsen azt állítani, de még gondolni sem, hogy engem már nem lehet meglepni. Sőt, egy permanens meglepődés vagyok.  Napról napra arra ébredek rá, hogy minél öregebb vagyok, annál kevesebbet tudok. És nem azért, mintha kezdenék elbutulni. (Az kéne még, ebből a kevésből is veszteni!) S minél…

Megint egy könyvtáras „találmány”: ott leltem a polcon. Semmit nem mondott a címe, a játékról, amely alapján készült, még sohasem hallottam. Nem szeretem a számítógépes játékokat. Semennyire sem kötnek le. Gergő fiam sokat játszott, hol ezzel, hol azzal. Ő piszok lelkes tudott lenni, mutogatta…

Nem is tudtam, hogy A fehér lovagnak van folytatása... A könyvtárban egy éltesebb korú hölgy (értsd, velem egykorú) emelte le előttem a polcról, aztán visszatette. Ezt csinálta a Dűne – Atreides ház 2-vel is. Szerencsére. Amint odébb lépett, kapkodtam is lefelé mindkettőt, saját zsákmánynak.…

Marvelben nagyon nem vagyok otthon. Elsősorban azért, mert nemes egyszerűséggel nem érdekelnek a szuperhősös történetek. Ez nálam genetikai hiba, nem tehetek róla,  az esetemben hibásan működött a kulturális evolúció.  Hogyan került mégis a kezembe és a birtokomba egy tősgyökeres, igazi és…

Mantra: nem kedvelem a szuperhősös képregényeket. Mint az immár köztudott. Valahogy olyan legyintősen fárasztók az amerikai túlzásaikkal és kiszámíthatóságukkal. A Batman valahogy határeset. Legalábbis filmben. De még így sem felhőtlen a viszonyunk. Nem is tudom, Batman-képregényt olvastam-e már?…

Szöveg: Mauro BoselliRajz: Pasquale Frisenda Amikor Giovanni a Frike Comics-tól megkérdezte, melyik képregényük volt már a kezemben, mi van meg itthon, akkor elmondtam neki, hogy például a Tex-hez semmilyen formában nem volt még szerencsém. A könyvtárban sem találkoztam még vele. (Van belőle, de…

Szerelmetesfeleségtársam családjában a mindenkori ételekhez kapcsolódón van egy egyébként nem teljesen odaillő mondás. – A minőség szavatolt! Ez azt jelenti, hogy az adott ételben nem lehet csalódni, mert az főzte, aki. Ezt megboldogult apósom kezdte mondogatni, majd átvette az egész család, és…

A közösségi média jó dolog. Amikor az Iwiw elindult, szinte azonnal regisztráltam. Böngészés közben meg is találtam egy réges-régi hölgyismerőst. Kirándulni jártunk együtt, meg vándortáborba. Nem kettesben, hanem sokakkal. A tanáraink házaspár voltak két különböző iskolában, ahol mindketten…

Bernard Goldberg 1945-ben született. Amerikai újságíró. Liberális médiamunkás. Volt. Mármint liberális volt. A szó mai értelmében már nem az. Mára, jobbhíján, konzervatív liberálisnak mondja magát. Úgy véli, nem ő változott, hanem a liberalizmus tolódott el nagyon rossz irányba.   Ez a könyve…

  Vannak sorozatok, amelyeknek bár minden darabja nagyjából ugyanaz, mégis megunhatatlanok. Számomra ilyen az Asterix vagy Burroughs Tarzan-ja, és ilyenné lett nekem mostanában a Dampyr. De ilyen a Lucky Luke is.  A Tarzan-on kívül a többi sorozatra egyöntetűn igaz, hogy a szerzőik nem…

  Úgy jött szembe velem ez a könyv még karácsony előtt a Flórián Üzletközpont Librijében, ahogyan „elgázol egy mentőautó”. Szerelmetesfeleségtársam vette észre, de ő meg azt hitte, egy új kiadása Vonnegut klasszikus regényének. Nem ezért mentünk be, a cél egész más és önérdek nélküli volt. Mert…

Igen, még mindig könyvtár. S ez volt az a képregény, amit a téma miatt nem igazán akartam kihozni. Ahogy mondtam már a Szedd össze magad értékelésénél, kicsit besokaltam a csihi-puhis, vérfröcsögős, világmegmentős történetektől. De aztán lapozgattam, és mégis úgy döntöttem, megpróbálkozom…

Amikor valami könnyűt szeretnék olvasni, és úgy könnyűt, hogy nevethessek is, jobbára Sir Pelham Grenville Wodehouse neve jut eszembe. Meg a roppant foghíjas, mégis egy komplett polcot elfoglaló életmű itt mögöttem. Ahonnan jobbára találomra emelek le egy-egy kötetet. S amiből sokkal kevesebbet…

 Duplacsavar! Nem szeretem sem az életrajzokat, önéletrajzokat, sem a szuperhősös képregényeket.  Az előbbit azért nem, mert EGY ÉLET TÚL HOSSZÚ ahhoz, hogy pár száz oldalban teljesen bemutatható legyen. (Hát még másfél-két órányi filmben.) Az ilyen kísérletek minden esetben és óhatatlanul csak…

   A Delfin Könyvekről, pontosabban a sorozathoz való vonzódásomról többször és hosszan írtam már, így bármekkora is a kísértés, mégsem ismétlem önmagamat.  Mindazonáltal a gyerekkori kedvenc sorozatomban is akadnak darabok, amelyek kiemelkedően fontosak a szívemnek. Ilyen A láthatatlan…