Marvelben nagyon nem vagyok otthon. Elsősorban azért, mert nemes egyszerűséggel nem érdekelnek a szuperhősös történetek. Ez nálam genetikai hiba, nem tehetek róla, az esetemben hibásan működött a kulturális evolúció.
Hogyan került mégis a kezembe és a birtokomba egy tősgyökeres, igazi és hamisítatlan Marvel-klasszikus, a Marvel legnagyobb arcának Stan Lee-nek a tollából? Nem mondom, hogy nem önszántamból, de nem teljesen a saját akaratomból. Segítek megérteni.
A könyvtárban járva összefutottam az olasz Sergio Bonelli Editore kiadó néhány standard képregényével. Elsősorban és mindenekelőtt a Dampyr sorozatba szerettem bele. Minden elvemet feladva, mert vámpíros történet. Amit szintén nem kedvelek. De a Dampyr mindent vitt. Az összes magyarul megjelent füzetét beszereztem. Illetve a döntő részét Szerelmetesfeleségtársamtól kaptam meg.
Sorra írtam az értékeléseket, aztán az egyiket elküldtem a Bonelli-füzetek magyar kiadójának, a Frike Comics-nak. A kiadó egyik tulajdonosával (azt hiszem) leveleztünk, összehoztunk egy találkozót, és Giovanni a kezembe nyomott egy paksaméta képregényt. Ugrálva mentem velük a kocsihoz. Abban a kupacban volt ez a füzet is.
Hát így...
A Fantasztikus Négyes (a továbbiakban FN) sorozatot Stan Lee találta ki. (A legenda egyik verziója szerint. A másik szerint Jack Kirby. Ki az erősebb kutya?) Ezt a sorozatot is. Illetve az alakjait, az alaptörténeteit. A sorozat első száma 1961-ben jelent meg, azóta pedig folyamatosan. Nem a legsikeresebb Marvel-darab, ám a népszerűsége ennek ellenére töretlen.
Most, hogy írom ezt az értékelést, megpróbáltam felfogni, hogy ki, merre hány méter? Nem sikerült. E kötet előszavában Giovanni „Jo” Gallotta azt írja, hogy
[...] számomra akkor is az első száz füzet a legkedvesebb, amelyek az úgynevezett Lee-Kirby érát ölelik fel.
Bár a Fantasztikus Négyes magyarul is megjelent már, de azok közül csak néhány epizódot olvashattunk a Lee-Kirby párostól.A Frike Comics ezt az űrt próbálja most betölteni, és éppen ezért tölt el minket büszkeséggel, hogy ti is a keztekben tarhatjátok az első részt a 2021-re tervezett három kötetből, amelyek a 68. számtól kezdve mutatják be ezt a korai időszakot.
Vagyis az első száz volt a meghatározó, ezért elkezdik az eredeti sorozat 68. füzetével a magyar kiadást. :-O Ez a kötet egyébként négy eredeti füzetet foglal magába, a 68–71-et. Minden világos? De jó neked! Vagy én vagyok túlságosan rendszerető. (Ezt pár hónapja itthon is megkaptam: tisztaságmániás vagyok. Azonnal el is engedtem mindent, úgy nagyjából már semmit sem csinálok, engem ugyan ne érjen vád!)
A megértés hiányában úgy döntöttem, nem akadok fent apróságokon, belevágtam hát az olvasásba. A végeredmény olyan nem is tudom... lett.
ELSŐ BLIKK
A rajzokkal még nem is lenne bajom. Majd mutatok rá példát. A történet és a megfogalmazása viszont számomra irgalmatlanul és nehezen emészthetőn amerikai. Nézd csak elsőre a borító szövegét:
A VILÁG LEGNAGYSZERŰBB KÉPREGÉNYE!
SZENZÁCIÓSAN AKCIÓDÚS ÉS KLASSZIKUS KIADÁS!
Aztán találtam ilyet is.
Hogy miért is Stan Lee és Jack Kirby a képregénytörténelem legelismertebb alkotópárosa?
Kiderül ebből a Marvel mesterműből!
S ez így, ebben a szellemben minden fejezet elején.
Értem én, hogy ez a rózsaszínű öntömjén poén, de valahogy nem töröltem a könnyeimet a kacagástól. Egyáltalán nem azért, mert nem akartam szeretni a képregényt. Akartam. (A kezem a szívemen!) Akkor is, ha úgy általában a Marvel-cuccosokat, tudod, én annyira nem... Csak valahogy nem volt őszinte a mosolyom. Lee és Kirby minden bizonnyal azt szerették volna elérni, hogy a történeteket az olvasó egy kicsit tekintse paródiának is, nehogy már komolyan vegye egy kockáját is. Ezt a célt ez a pár szövegbe rejtett kiszólással
Őszintén emeljük a kalapunkat azon olvasók előtt, akik már előre kitalálták, hogy ál-Santini valójában az őrült Alkotó. Azonban a többiek se ostorozzák magukat – ettől a fordulattól még a szerkesztőnek is leesett az álla!
próbálja Lee elérni, de csak olyan kis fejcsóválós mosolyt csalt ki belőlem. Talán mert a paródiához nagyon kevés volt ez a néhány mondat. Ha ez volt a cél, a történetben, illetve a sztorin belüli párbeszédekbe is kellett volna valami fricska, valami ilyesféle kinyújtózás, összekacsintás az olvasóval (nézővel) a történetből. De vagy érzéketlen vagyok, vagy ilyen nincsen.
Hadd tegyem hozzá azonnal: olvastam véleményeket erről a Frike Comics által kiadott sorozatról. (Jelent meg magyarul nem általuk kiadott FN is, még Stan Lee tollából is. S itt kavarodik be számomra minden. De túllépek rajta.) A vélemények csuda lelkesek voltak. A lényegük, hogy
- Technikai szempontból is mennyire csuda profi lett ez a magyar verzió, És csakugyan.
- Ez a korai FN még mennyire jó volt, a későbbi történetek ezekhez képest mennyire semmilyenek. Vagyis hasonlóan fogalmaztak mint Giovanni, csak ő udvariasabb volt: nem a minőség későbbi aláhullásával, inkább a nosztalgiával indokolta a vonzódást.
Ez az első Frike Comics kiadású FN, tehát azonnal és alaposan belevág a történet a sűrejébe. Szemmel látható, olvasható, hogy nem bevezető képsorokkal kezd, hanem valaminek a folytatásával. Egy fél mondattal az első képkocka még utal is az előzményekre. Bár az utalás tényleg csupán utalás, semmi nem derül ki belőle.
Ha nem olvastam volna utána, én vagyok az az újszülött, akinek a kályhától kellett volna indulnia: fogalmam sem volt, a Négyes mitől olyan, amilyen. Sebaj, ezt pótoltam a neten. De mert kályha, így a fene nagy ellenfelekről se tudtam semmit. Ezt már nem is pótoltam a neten. Annyira nem izgatott.
A FŐGONOSZ ÉS A BELSŐ ELLENSÉG
Amerikában minden olyan eltúlzott. Ez a történet is. A párbeszédek felületessége, a történet grandiózussága, a lerombolt épület nagysága, a Négyes tulajdonságai, a gonosz tervei is. Minden. (Csak hogy ne vádolj, végletes elfogultsággal, a napokban értékeltem a Fehér lovag című Batman-sztorit. Naggyon tetszett.)
Az FN jelen története nem komplikált. Van a Főgonosz, aki éles elmével átlátja, hogy minden terve fő ellensége az FN. Ezért elmés tervet eszel ki, hogy meggyengítse a különleges képességekkel megáldott/megvert hőskvartettet. Ennek érdekében felveszi annak a tudósnak az alakját, aki azért érkezik, hogy a kőpasast, Bent visszaváltoztassák emberi formájába. S mert a Főgonosz belepiszkál a visszaváltoztatás folyamatába, Ben ugyanolyan csúf marad, amilyen volt, viszont az FN ellen fordul, fő célpontként Mr. Fantasticot, a gumiembert választja ki.
Ha már itt tartunk, és ne adja Isten, még nálam is tájékozatlanabb lennél, csak hogy tudj és érts. Az FN négy egykori pilóta, akiket kozmikus sugárzás ért, és ettől különleges képességekre tettek szert. A következőkre:
- Reed Richards azaz Mr. Fantastic: tudós, feltaláló: a teste nyúlik akár a gumi
- Sue Storm, a Láthatatlan. No comment.
- Johnny Storm, Sue öccse, a Fáklya. Adja magát a különleges képessége.
- Benjamin Grimm, a Lény. Ő a kőpasas. Csúf, viszont emberfeletti erőt kapott, de nem boldog tőle, mert bár erős, de roppant csúf.
Az FN belső kohéziója tehát megszűnik, Ben, a Lény ellenük harcol. Miközben a Főgonosz sem tétlenkedik. A harc tehát kétfrontos. A rendőrség megpróbálja megállítani Bent, aki jócskán rombol a városon, a többiek próbálják megmenteni, aztán szembeszállnak az időközben a saját alakját visszavevő Főgonosszal. Meg annak hiperképességű gigarobotjával. 
A végeredmény a rengeteg akció után nem lehet kétséges. Hogyan is lehetne az? Minden és mindenki a megfelelő állapotba és helyre kerül. Ebben se meglepetés nincsen, se csalódás nem lehet.
AMI VAN ÉS AMI NINCSEN
Akció az tényleg van, töméntelen mennyiségben. Szinte más sincsen. A történet is kicsit olyan, mint amikor Pipivel tizen alul a műanyag katonáinkkal játszottunk a csupasz parkettán, építőkockákból építve várat, pueblót, miegymást, és a cselekmény közben improvizáltuk a fröccsöntött harcosok kalandjának a következő részleteit.
Ha a már említett távolságtartó kiszólások zamatát valahogy belevitték volna a történetbe, közelebb lennék a csettintéshez. Így valahogy nem sok maradt az ujjaim között: a pörgés, a csilivili és az amerikai gigantománia felszínessége és a párbeszédek elképesztő életidegensége.
Egyvalamit el kell ismernem, és ezt töprengés és gondolkodás nélkül teszem: ha a rajzokat a történettől függetlenül nézem, hogy dinamikusak, és roppant kifejezők. Tényleg. Vagyis a szerzőpárosból nekem Kirby a befutó. Lássunk egy képet róla!
Maradt még néhány képem a képregényből. Meg akarod nézni őket? Tessék!
Vagyis összességében azt mondom, az amerikaiak jócskán lemaradtak az olaszoktól! Mármint a Marvel a Sergio Bonelli Editore-tól. Nem érzem, hogy túlzás lenne az összehasonlítás. Iparkodom szem előtt tartani, hogy a Marvel úttörő volt a szupehősös zsáner kialakulásában, meg azt is, hogy azok a Bonelli-munkák, amiket én olvastam lényegesen később készültek, vagyis korban közelebb vannak hozzánk, ezáltal a mai elvárásoknak sokkal jobban megfelelnek. De ami amott a nosztalgia-faktor, az emitt a történetek és a kifejezésmód minősége.
Hadd mondjak egy eklatáns példát! Számtalanszor említettem, hogy nem szeretem a horrort, nem bírom a vámpíros dolgokat, az Alkonyat semmilyen szenvelgésével, műkaraktereivel a világból ki tudsz űzni. A Dampyr mégis teljesen lenyűgöz és x számú kötet után sem unom. Vámpíros horror. Vagyis a Bonelli nagyon tud valamit.
Nem szeretem a szuperhősös dolgokat. Ez a Marvel-klasszikus, ami hű, mennyivel jobb mint az utódai, tökéletesen hidegen hagyott, az egyébként nem rossz képi megfogalmazásában is, a történetében is, a hangulatában pedig végképp. Nem hiszem, hogy ez európai kultúrgőg lenne a részemről. Említettem már a Fehér Lovagot. Azzal együtt, hogy különösebben a Batman-éra sem hoz lázba. De a tragikus sorsú Heath Ledger alakította Joker mindent visz azzal az idegtépő szájnyalogatással.
A Fehér Lovag facsart-Jokere is telitalálat. Nos, ilyesmi ebben a FN-füzetben nincsen. Túlzott elvárás is vele szemben, hiszen Nolan Batman-je, illetve a Fehér Lovag is sziget a Batman-óceánban. S az is csoda, hogy jómagam beléjük futottam.
Összegezve a helyzet az, hogy ez a FN-füzet sehol, semmimet nem fogta meg, nem érintett meg, meg sem bizgetett. Megengedem, hogy a hiba az én készülékemben van. De attól még nemhogy az intellektuális szerelem, de a flört szelecskéje sem érintett meg.
Frike Comics, Budapest, 2021, 80 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155891243 · Fordította: Pusztai Dániel
3/10
Tegnap írt a Kiadó (nem a Frike, hanem egy egészen másik), hogy kellene a kéziratom nekik, csak bajban vannak az NKA-s támogatás drasztikus csökkenése miatt. Elém tárták, milyen feltételekkel lehet belőle valami. Olyanokkal, hogy inkább le sem írom. Tény, hogy a maguk struktúráját, szerkesztés, tördelés, terjesztés biztosítanák, s ez nem kis érték, nem apró reklámfelület a továbbiakhoz. Még emésztgetek.
