Kezdjük a legalapoknál: nem szeretem a horrort. Egyfelől, mert nem látom találtam még (?) meg az értelmét, hogy miért jó félni és ezáltal fosni, másrészt talán mert nem láttam, olvastam igazi, minőségi horrort eddig. Talán a Ragyogás az egyetlen kivétel, ami olvasva, nézve is tetszett, de a pontos…

Akkor megint írok egy dögunalmas, széllel szembe értékelést, amiben ismét bejön a saját papírformám. Miszerint nem szeretem Stephen King-et. De mégsem tudok egyszer s mindörökre leszokni róla. Valószínűleg azért, mert vannak olyan dolgai, amik mégiscsak csettintősek, így, a hüvelyk és a középső…

Mára már unalomig ismert urban-legenda, hogy mohapapa nem szereti Stephen King-et. Az is közismert, hogy valami pszichés vagy genetikus hibája miatt mégis, unos-untalan próbálkozik vele, inkább több mint kevesebb sikerrel, mert jobbára az derül ki, hogy SK mindent összevetve, annak ellenére, hogy…

A szemléletváltás nézőpont kérdése. Ha akarom: rugalmasság. Annak beismerése, hogy tévedésképes ember vagyok, aki új adatok birtokában nem restelli felülírni, korrigálni az addigi véleményét. Ha másképpen akarom: szélkakas gerinctelenség, gumi-hozzáállás. Amikor azt mondom, feladom a Stephen…

Nem vagyok jóban Miéville-lel. Elkezdtem a Konzulváros-t, de nagyon hamar feladtam. Aztán amikor az egyik céges autónk váltója kimúlt alattam Nagykőrösön és vonattal kellett visszajönnöm Budapestre, a Kraken-nel kicsit tovább jutottam, de unalomba fulladt számomra az is. Ezt a Patkánykirály-t a…

Magamtól biztosan kezembe nem vettem volna, mert ahogyan már mondtam, nem szeretem a horrort, nekem olyan kis öncélú műfaj. Stephen King tehet róla, meg az a fránya Danse Macabre, az általa írt horror-történet. Amikor valami művet az utókor alapműnek kiált ki, akkor természetesen hatalmasakká…

Bármennyire hihetetlenül rutinos King-félbehagyó és -fikázó vagyok, King ezúttal csapdába csalt. Már azzal, hogy a könyvtárban a kezembe vettem egyáltalán ezt a könyvet, mert egészen más írásait kerestem. De már az, hogy kerestem a csapda része volt, hisz van itthon egy polcnyi olvasatlan kötetem…

A továbbiakban még mindig ellentmondásos a viszonyom King-hez. Ilyen-olyan jelekből azt szűröm le, hogy én most az egyik legnépszerűbb könyvét olvastam. Öööö… Minden bizonnyal velem van a baj, minden cinizmus és szarkazmus nélkül. Akkor gyöjjön a lecsó! A remény rabjai Nem King tehet róla, de így…

Kezdjük az alapoknál: valami fenntartás van bennem King iránt. Nem tudom, miért? Pedig olvastam nagyon jót is tőle. Meg rosszat is. Az Állattemető például nekem az volt. De tény, ami tény: a könyveit, ezt sem, nem lehet letenni, veszettül olvastatják magukat. Carrie beteg. Beteggé tette a…

Megvezettettem. Bradbury a könyvtárban minden bizonnyal a közelgő (akkor még) Solaris koncert miatt jutott eszembe (MÜPA, Marsbéli krónikák 2.; fergeteges volt és nagyon jó, és nem csupán múltidézés, hanem ZENE), úgy tudat alatt. Mert eddig csak az Európa Kiadós Marsbéli krónikák–at olvastam tőle. A…

Ugye, mindennek több rétege van, ezt már Shrek is megmondta, abban a nagyon találó hagymás hasonlatában. Mert, ugye, nézzük csak, mi ez a könyv? Egy Stephen King. King világsikerű író, rajongótáborral, szellemes (hahaha) ötletekkel, milliós eladásokkal, rossz (tisztelet a kivételeknek, de azok meg…

Ízlések és pofonok. Filmben még csak-csak, és van is kedvencem a thriller műfajban, de könyvben eddig valahogy időpocséklásnak éreztem kétszáz-négyszáz oldalnyi időt arra szánni, hogy körmöt rágjak, borzalmakat olvassak, miközben úgyis tudom, hogy a vége nagyjából happy end, a rossz nagy izgalmak…

Zseniálisan indul! Aztán leül. Aztán vannak fel-felvillanások. Aztán valami értelmetlen katyvasz lesz belőle. Ha pedig nem katyvasz, annál rosszabb! Komolyan azon gondolkodom, ha nem lennék posztkeresztény, akkor is fel kellene már figyelnem arra, hogy egyre több az olyan alkotás, amiben a…