Csak a szokásos: óbudai Könyvmegálló, ezúttal a Csobánka téren, Békásmegyeren. (Ha keresed, a rendelőintézet mellett van, a kultúrral szemben.) Ez is egy olyan könyv volt, ami kiskamasz koromban többször volt a kezemben, de soha nem olvastam.  Manapság érzek valami nosztalgiát az akkori könyvekkel…

(Sokadszorra is önismétlés következik. Nem unalmas még?) Mivel ÖTVENNÉGY LESZEK HAMAROSAN, adja magát az információ, hogy képregényileg a Füles-ben és a... hm... talán a Népszavá-ban megjelent 3-5 kockányi képregényeken szocializálódtam. Meg a Pajtás újságon. Evégett képregényben nagyjából…

Szabadságon vagyok. Tegnap délután Szerelmetesfeleslgtársamnak be kellett mennie a másodállását jelentő dolgozdájába, én meg, gondoltam, akkor uzsgyi a könyvtárba, a Központiba a Kálvin térhez. Alig volt valaki, új és visszahozott könyvek meg garmadával. A képregények polcainál kezdtem. Már ott…

A jó Isten tudja, hogyan van ez, én biztosan nem: azok a könyvek, szerzők, amik és akik a kedvencemmé váltak, egészen biztosan nem pusztán irodalmi erényeik miatt lettek kedvenccé. Ez egészen biztos. Már csak azért is, mert fogalmam sincsen, mik azok az irodalmi erények. Lila gőzöm nincsen az írás…

Nos, ilyenkor vagyok igazán zavarban: amikor olyan könyveket olvasok, amelyek már irodalomtörténeti közhelyek, közismertek, filmfeldolgozásaik vannak, és így tovább! Mert vajon micsuda érdekességet, pláne újdonságot lehet elmondani az ilyen szerzők ilyen könyveiről? Nyilvánvalón semennyit sem. S…

  Gyermekkorom két kedvenc filmsorozatai nagyjából ezek voltak: Az Angyal, Minden lében két kanál, Arséne Lupin. Na, jó, volt még egy másik csomó is (Egy óra múlva itt vagyok, A négy páncélos és a kutya, A Tenkes kapitánya, Tüskevár stb.), de most ezek illenek ide. Úgy tudtam izgulni egy-egy…

Na, nem mondom, hogy mindennapos eset, hogy írók megtalálnak, írjak a könyvükről, de azért három esetben már megtörtént, és a három elsőkönyves mellé felsorakozott egy kiadó is. Nem dicsekvésből mondom, eszemben sincsen ilyet tenni, annyira nem olvasott ez a blog. De annak, hogy leírom, oka van.…

Kétszer mentem el mellette a könyvtárban, kétszer vettem kézbe, lapoztam bele, kétszer tettem vissza. Aztán tettem egy nagy kört, félemelet, emelet, nagy ez a könyvtár, aztán vissza a pulthoz, mert volt raktári kérésem is. S csak utána mentem vissza a Hamis profil-ért. S amilyen bizonytalan volt a…

Erle Stanley Gardner-rel kamaszkoromban kezdődött a szimpátiám. Nagyjából mit sem tudva arról, hogy ki méltán híres és ajánlottan olvasandó krimiszerző, egyedül Agatha Christie neve mondott valamit, egyszerre csak belevettem magamat az Albatrosz és a Fekete Könyvek sorozatba. Szinte válogatás nélkül…

Ez a füzet a könyvtárban a mintegy véletlenül talált képregény immár negyedik része. Az első háromról írtam már értékelést, az azokban írtakat most nem ismételem meg. (A linkeket lásd alább.) Ám azoknak, akik nincsenek képben egy tömör összefoglaló engedtessék meg! (S ha nem engedtetik meg, akkor…

A SZERZŐK Réti könyveiből viszonylag sokat olvastam már. Az írásaival való debütáló találkozás nem volt szerelem első látásra, de a második már igen. Mint a házasságaim: az elsőben valami volt, nem volt cefet, ahogyan volt, de a második megmutatta, milyen egy igazán működő kapcsolat. Aztán ahogyan…

A Maximum Bonelli, ahogy erről egy másik helyen már írtam, egy olasz képregény kiadó. Amott ezt írtam: „...a GooBo kiadó, amely ráfeküdt például az olasz képregények kiadására. A balra látható borító narancssárga felső sávjában olvasható felirat, a Maximum Bonelli erre utal. Tudniillik, ahogyan…

Jodi Picoult amerikai írónő. (Egykor nagyon szép volt, de hát a kor őt sem kímélte. A mellékelt fotó egy köztes állapotát mutatja az egykor és a ma között.) Ha jól számoltam, eddig tizenkilenc könyve jelent meg magyarul a huszonháromból. Ötéves kora óta ír, és nagyjából egyidős velem, 1966-ban…

Esetem a sznobizmussal Amikor rászoktam az olvasásra, vagy legalábbis pár évvel később, hamar sznob lettem. Azt olvastam, hogy a krimi az egy olyan műfaj, amit mindenki olvas, de aki művelt, az tudja, hogy valójában nem szépirodalom, mindössze ponyva. Kikapcsolásra való írás. Nem irodalmi nyelven.…

Tudom, marha nagy közhely, de minél többet olvasok, annál inkább rájövök, hogy nem ismerek és nem tudok semmit sem. Az már csak hab a tortán, hogy minél több mindent tudok, annál több mindent felejtek el, és annál kevésbé vagyok meggyőződve arról, hogy megy-e előrébb a könyvek által a világ. S…