Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Neale Donald Walsch: A teljes Beszélgetések Istennel

2018. augusztus 10. - Mohácsi Zoltán

Félbehagyott könyvet jobbára és általában nem szoktam értékelni, bár van kivétel. Ezt mégsem hagyom értékeletlenül. * A könyv hihetetlenül provokatív. Nem állít kevesebbet, mint, hogy a szerző közvetlenül beszélgetett Istennel, és Isten szinte haveri nexusban rágta a szájába a szellemi frankót.…

Tovább

Edgar Rice Burroughs: Mars-ciklus – 2. A Mars istenei

Persze, nem irodalmi értékeiért szeretjük Burroughs-t. Pontosan nem tudnám megmondani, miért szeretjük. Talán a fantáziájáért, mert az van nekije bőven, de nagyon bőven! John Carter és Tarzan történeteiben a kaland és a fantázia mindent visz. Mert, lássuk be, más nem is nagyon van benne. Logika sem…

Tovább

Patrick Quentin: A zöldszemű szörny

Felteszem a kezemet: Quentin (aki nem egy személy, hanem írópárosok összessége) meggyőzött. Pedig majdnem nem sikerült neki. A Klasszikus detektívregények egy másik darabjának fülszövegében (félrevezető, mert a Molyon is úgy van fönt egy másik Quentin-könyv ajánlása, mint a Gardner-könyv…

Tovább

Erle Stanley Gardner: A lusta szerető esete

Perry Mason 30.

Persze, azok a sorozatok, amelyek már nem férnek el egy polcon, óhatatlanul egy sablon szerint születnek. Egymás olvasva, nézve a rettentő termékeny Agatha Christie is egy-egy sablon szerint építette fel a történeteit, a sablon ilyen-olyansága jobbára a főszereplő nyomozóval változott…

Tovább

Molnár Krisztina Rita: Maléna kertje

Maléna kertje 1.

Szerelmetesfeleségtársam adta nagyon lelkesen a kezembe, aztán rágta a fülemet, hogy nem azért adta, hogy feltegyem a polcra a vadiúj rukkola-szerzemények közé. Meggyőzhető vagyok. Idővel (hogy azért legyen bennem tartás) levettem. De is-is a végeredmény. A könyv jó. Tetszik a stílusa, a…

Tovább

Jules Verne – Korcsmáros Pál: Sándor Mátyás

 Az irodalom klasszikusai képregényben 9.   Már megint egy klasszikusból lett képregény adaptáció! (Adoptáció?) Biza', és milyen kis nagyon jó! A történetről: Utána néztem, mert kiváncsi lettem. Jules Verne 1885-ben írta a Sándor Mátyás-t. Ebben az esetben bizony az a nagy helyzet, hogy volt…

Tovább

Isaac Asimov: Azazel

Ez a könyv úgy Asimov, hogy nem az. Legalábbis Asimov egy ismeretlen oldalát mutatja meg: a kicsit cinikus, nagyon ironikus, humoros Asimovét. A fülszöveg habkönnyű olvasmányt ígér, de részben füllent, mert a novellafüzér egyik-másika bizony jóval túlmutat a szórakozáson. Amikor először megláttam,…

Tovább

Orson Scott Card: A kegyelem ára

Zavarban vagyok ezzel az OSC-al… A kezdete zseniális: valamiféle modern archaikus nyelven elmesélt legendának a bevezetése a királyról, aki megtapasztalja, hogy a kegyelem nem mindig üdvös a való világban. S ezzel a tizenvalahanyadik oldalon meg is van, miért az a könyv címe, ami. (Mondjuk a…

Tovább

Raffay Ernő – Takaró Mihály – Vekov Károly: Wass Albert igazsága

Azoknak, akik nem aktív résztvevői, a politika hitkérdés. Nem az észé, nem az érveké, nem tényeké a fő szerep, hanem a hiteké. Szép lassan a magyarság kérdése, a hovatartozás kérdése sem más, pusztán politika absztraháció. A moly.hu-n is volt, akivel arról polemizáltunk, van-e bármi jelentősége…

Tovább

Arthur Conan Doyle – Cs. Horváth Tibor – Sebők Imre – Ervin Cooper – Sajdik Ferenc: Eltűnt világ / Timothy és a robot

Nem tudom, miért nem igazán… Hm… Nem tudja valaki, véletlenül?  Mert Sebők Imre, az Sebők Imre, persze. Adva van az ő kicsit sötét, kicsit depresszív képi világa, ami mindig is hajlott valamiféle pesszimizmusra, miközben az összhatás mégis mindig tökéletesen aláfestette a szöveg mondanivalóját.…

Tovább

Vavyan Fable: A Halkirálynő és a Kommandó

Halkirálynő 1.

Úgy vagyok Éva asszonnyal, hogy nem tudom, hogy vagyok vele. A Mesemaratont végigröhögtem, a folytatásán el-elmosolyodtam, de önplágiumnak éreztem, konjunktúra börleszknek. (Máris szembemegyek a Moly-közvéleménnyel, mert az az utóbbit értékeli 2%-al jobbnak.)  Nagyon kíváncsi voltam, mit tud…

Tovább

Karel Čapek: Abszolútum-gyár

Nagyon érdemes volt elolvasni az előszót! Ami felhívja a figyelmet arra, hogy ez alapvetően nem regény, hanem tárcaregény. Mert regénynek nem jó. Az indítás, az alapötlet zseniális! Annyira az, hogy nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy Vonnegut mesternek volt kitől tanulnia. Mert azért azt…

Tovább

Robert Sheckley: Zarándokút a Földre

Ez nagyon jól esett!  A Kozmukus főnyeremény-ből indultam ki, de többet kaptam, mint amit vártam. Sokkal többet! Van valami Sheckley stílusában, ami erősen Lemre emlékeztet, és ez nagyon jó pont a számára. Az elbeszéléseiből is átütő irónia, a mosolyrakésztetés, és közben elgondolkodtatás, igen, a…

Tovább

Wass Albert: Se szentek, se hősök

Emlékszem, nem sokkal a módszerváltás után Örök Sógorom nyomta a kezembe életem első Wass Albert könyvét, A funtineli boszorkányt. Hihetetlenül lelkes volt, azt mondta, inkább semmit nem mond a könyvről, az majd magáért beszél. Akkoriban protestáns keresztény liberális korszakomat éltem, de…

Tovább

Tamás Menyhért: A Szent Anna-tó regéje

A regék és mondák mélyén állítólag mindig van igazság tartalom. Idővel nemesedik a bor, aranyozódnak a tettek, kiforrja magát a belső valós tartalom, lemállik a pillanatnyi jelenvalóság, elkopik a kétség, és marad a csupasz, velős tartalom: Anna szentté válik. először csak a nagy tüdejű Jóka…

Tovább
süti beállítások módosítása