Nagyon nehéz ellenállnom a csoportnyomásnak és a sutba vágni a bennem élő látens sznobot, de erőt veszek magamon, és kimondom a frankót: nem tetszett a könyv. Ha kell összemegyek picire, ha kell, a sarokba állok, vagy kukoricára térdepelek, de akkor sem. Tény, hogy fertőzve voltam az egekig…

Mert a trilógia az három darab, így ebben a szellemben értékelek. A nagy füzet Na, ez zseniális! Ez a lecsupaszított, szikár, jelzők nélküli nyelvezet valami zseniális! Az, hogy a szereplőknek nincsen nevük, ebben az esetben szintén az. Kristof hihetetlen leleménnyel megalkotott eszköztára duplán…

Ellentmondások a köbön. Én vagyok az a renitens, akinek nem jött be a Stalker. De önkínzószakköri permanens tagságom miatt új könyvvel próbálkoztam: ezzel. Az eleje tetszett. Aztán nem. Majdnem félbehagytam. Aztán mégsem, és megint tetszett. De annyira mégsem… (De annyira mégis, hogy a…

Ebben a pillanatban fejeztem be. Bár „hatalmas terjedelmű” könyvecske, mégis többször kísértett a gondolat, hogy abbahagyom. A végére olyan érzésem volt, hogy a 2001 űrodüsszeia paródiáját olvasom, a Mindenhatóvá vált űrbunkó-változatban. Valamikor kamaszkorom küszöbén írtam egy hasonló kis…

Rossz passzban vagyok, vagy mostanság csupán nem találnak meg a megfelelő könyvek? Avagy, mi a legjobb könyv, amikor az ember legjobb barátja éppen eltávozott ebből a világból és összefüggésrendszerből? Na jó, nem nyavalygok, hanem értékelek. Müller Péter nagyon jól ír. Müller Péternek nagyon jó…

Nojóvanmár! Gaarder filozófiatörténet-regénye nekem alap, többször olvastam. Nem vártam tőle regényben nagyon jót, mert a Sofie nem jó regény, de nagyon jó könyv.  A történetárus-ban is voltak fogalmazási esetlegességek, mint a Sofie-ban. De aztán „beszippantott” (ahogy a moly.hu-s…

Varga Atttila 1994-ben öt alkalommal látogatta meg Bohumil Hrabalt kerskói magányában. Hrabal három évvel később, 1997-ben minden bizonnyal öngyilkos lett, bár a hivatalos verzió balesetről beszél.  1994-ben Hrabal már túlságosan zajos magányába nyitott be a szerző. Hrabal nem volt kedves,…

Hát: öööö… Szóval, izé… A könyv szép könyv, amikor kézbe veszem. A grafikák tetszenek, bár nem értem, miért lettek ennyire népszerű plüss- és műanyag vackok által elterjesztett vízfejű, csernobili lények. Szegény kisfiú. S még cuki, csajos csókos szája is van… De komolyan, ez csak úgy menet közben…

Szerelmetesfeleségtársam általi befolyásoltság alatt vettem kézbe a könyvet. Szabó Magdától eddig csak gyerek- és ifjúsági könyveket olvastam. Azok meggyőztek. Ez, a Pilátus is. (A Disznótor most kimaradt.) Megfelelve a Jelenések könyvében olvasható jézusi módszernek, előbb jöjjenek az amúgy is…

Szórakoztató. Nagyon. Nem akar nagyjából semmit mondani, de végső soron a szeretet lesz az üzenete, de nem nyáladzik, nem csöpög. Őrült könyv. Paasilinna úgy megkeveri az emberi kapcsolatokat, hogy az ember csak kapkodja a fejét, de kapkodás közben nagyon jókat röhög, még akkor is, amikor facsarodik…

Na, most, ahogy a Rukkolán olvashatjuk a partner értékelésénél: semmi különös magasság, semmi degradáló mélység.Mondhatnám. De nem mondom, mert nagyon jó volt olvasni ezt a könyvet. Nagyon jó. Utoljára tán' a Tüskevár volt, amit Fekete Istvántól olvastam… (Ja, nem, a Lutra volt. A lányomnak…

Mintha ülnék a cimborával a sarki kis retró kocsmában, felidézve a távol volt gyerekkorunkat, amikor bélyeget gyűjtöttünk, meg meztelen csajos kártyanaptárokat, amiken persze csak a lényeg nem látszott, csak utaltak rá, de öröm volt, hogy egyáltalán meztelen cicik meg popsik voltak, és a SZÚR…

Ajjaj! De nagyon ajjaj!  Azért ajjaj, mert pozitívan elfogult vagyok Méhessel. S mert megértem, naná, hogy de mennyire meg, hogy ha ember jól sikerült házasságban él, amiben van szerelem, szenvedély, testi, lelki, szellemi találkozás, harmónia, összhang, megértés, akkor voltaképpen az az élet…

Hopszahopp!  Induljunk ki abból, hogy nem szeretem a krimiket. Lehet, azért, mert frusztrálnak, úgysem jövök rá soha a megoldásra. Én arra fogom, hogy vannak olyan részletek, amit a szerzők mindig eltitkolnak, ők meg arra fogják, hogy úgyse nem van logikám, ne vádaskodjak, amire én meg azt mondom,…

Hááát… Nem mondom, hogy meggyőzettem, felszántattam, felsózattam és innentől csak Pratchett-könyveket fogok olvasni. Még csak sörözni se megyek vele. Bár, átgondolva, ha ő fizet, akkor Óudán, a hiperretró Gyógygödörben, ahol még a néni is retró, a Polgár-sarkon, mondjuk… Szóval a véleményekkel…