Olvastam már Kürti Andrást. Mármint általa írt könyvet. Akkor is , az is tetszett. De most sokkal jobban.
Kürti András író, újságíró, ifjúsági szerző volt, mondja a Wikipedia, és fontosnak tartja kiemelni, hogy az ötvenes évek elején agitációs-politikai tevékenységet végzett és írt egy méltatást Kim Ir Szen elvtárs A koreai nép harca a szabadságért és függetlenségért című kötetéről. Hm...
Minden bizonnyal az ilyen nyúlfarknyi információk is hozzátesznek a kép egészéhez. Én azonban sokkal fontosabbnak látom, hogy Kürti könyvei csuda jól vannak megírva, tréfásak és roppant szórakoztatók.
Ez a könyve kimondottan Rejtő-ízű, anélkül, hogy egy pillanatra is eszembe jutott volna a plágium vádja, és a stílustalan kopír ujjmutogatása. Ezt figyeld!
Dias úr üzletéből előkerült minden legszükségesebb holmi: edények, szappan, szerszámok, fehérnemű, rubafélék, cipők, takarók stb.
– Fizetésről egyelőre ne beszéljünk! – jelentette ki az áruk átadása után nagyvonalúan a szatócs.
– Miért ne?! – kérdezte Anna asszony, aki szerette azonnal tisztázni a dolgokat. – Csak nem gondolja, hogy mindezt ajándékként fogadjuk el?
A hájas, zöld kötényes férfi bánatosan legyintett.
– Ugyan, pont az ellenkezőjéről van szó. Nálam olyan uzsoraárak vannak, hogy szinte restellem megmondani. Majd a végén, hogy addig szeressük egymást.
(182.)
A könyv az egyetlen cím ellenére KÉT KISREGÉNYT tartalmaz. A címadót és egy másikat, aminek Az aranyváros foglyai. Mindkét kisregény alapvetőn HUMOROS, jobbára szituációs humor. A fenti idézet ellenére.
A humor elsődleges forrása egy NAGYON JÓL KITALÁLT ALAK, Honda László. Honda egy teljesen középszerű figura, alacsony, kopasz, x-lábú. Sem kiemelkedő fizikai ereje nincsen, sem mindenkit felülbíró szellemi képessége. Ám mégis van egy, hm, furcsa KÉPESSÉGE, amit egy áramütés következtében szerzett, illetve inkább kapott.
A képesség a következő: Honda normál esetben hajlamos egyfajta über-passzív apatikus állapotba süllyedni, amikor se lát, se hall. Ha ilyenkor valami nemesen tömény alkohol-félét töltenek bele, zsenivé válik. Honda egyébként abszolút rühelli az alkoholt. Ő a kis könyv mindkét történetének a főhőse. Mondom, hőse. :-) Figyeld csak ezt a hőst!
Elfelejtettem mondani. Honda László egy középszerű technikus részlegvezető egy állami vállalatnál, majd a Pirkadat Ktsz-nél. Az első történet kezdetén a különleges áldatlansága miatt éppen készül levetni magát egy hídról. A második kezdetén pedig egy éppen felrobbanni készülő repülőgép egyik utasaként utazik a ktsz. főnökével, Krecsmár Jenővel, hogy Dél-Amerikában piacokat szerezzenek a Pirkadatnak. Hűtőgépeket kellene eladniuk.
Vagyis Honda, a különleges képességű. szinte átlag alatti antihős mindkét esetben különleges körülmények közé kerül. Az első esetben egy sajátságos, ufók nélküli sci-fibe csöppenünk, a második esetben egy kalandregénybe. Eleve mindkét szituáció egészen másfajta hősért kiáltana. De mert nem más, ez már önmagában mulatságos. S mekkora ötlet: innia kell, hogy zseniális legyen. Neki, aki egyébként undorodik az alkohol minden formájától.
*
Azt írtam, Kürti Andrásnak ez a könyve KOMOLY HASONLÓSÁGOT MUTAT Rejtő Jenő könyveivel. Tartom magam ehhez. Ahhoz is, hogy nem másol, nem erőlködik, hogy olyan legyen, hanem legnagyobb természetességgel olyan. S éppen abban nagy, hogy még sincs olyan érzésünk, hogy facsarja az orrunkat a verejtékszag. Magától értetődőn alkalmazza a helyzetkomikumot, a pesti kisember sci-fibe és Dél-Amerikába küldését.
S nem akar mindenáron humoros lenni, csak ha a helyzet úgy adja. Nyerő hozzáállás. Mondom, nincsen verejtékszag.
S mindettől függetlenül is igen JÓL ÍR Kürti. Jól kifundálta a történeteket is, és pompás a papírra vetése is. (A napokban olvastam Nemes László Mélyhűtött szerelem című könyvét: nos, ott pont ellenkezőleg volt minden, néha szinte fájt olvasni az erőltetett fordulatokat, a színpadias párbeszédeket.) A szöveg plasztikus, gördülékeny, olvasmányos, a történet szórakoztató, érdekes, fordulatos. Mi kell még?
*
Azt mondod, egy kis kedvcsináló a sztoriból? Egye kánya!
Kezdetnek olvasd el a fülszöveget, már az is roppant beszédes!
Az író könyvéről: Titkos laboratórium egy zseniális magyar tudós villájában – ez a színhelye a kötet első kisregényének. A másik kisregény a brazíliai őserdő mélyére viszi el az olvasót. Látszólag egyetlen kapocs köti össze a két írást, az azonos főhős. A zord igazság azonban az, hogy még rengeteg más közös vonás is van bennük. Megannyi negatív vonás. Például egyik sem tükrözi híven a valóságot, sőt… Aztán meg korunk égető problémáira is hiába keresünk bennük választ. A szereplők sem olyan típusok, amilyenekkel lépten-nyomon találkozunk az életben. Bocsássa meg nekik – főleg pedig nekem – az ég, de érzelem- és gondolatviláguk annyit sem fejlődik a cselekmény során, mint a kisujjam. Ráadásul ezeknek a kisregényeknek még a műfaja is zavaros. Krimik ezek? Kalandregények? Scifik? Mit is hozhatnék fel ezek után mentségemre? Azt hiszem, semmit.
A MAGÁNYOS VILLA TITKA
Honda László öngyilkosságra készül. Egy fiatal nő megmenti, nem hagyja leugrani a hídról, sőt munkát aján neki, ami Hondának éppen úgysincsen. Lassan kiderül, hogy a köpcös, kopasz, x-lábú Hondát egy tudós asszisztensnője, szerető környékezte meg, hogy emberi tesztalanya egy csudálatos szernek, a szimpatronnak, amely rövid távon képes megváltoztatni, pontosabban pozitívba fordítani az emberi érzéseket. Mivel Hondának nincsen veszteni valója, rááll az ajánlatra. Azonban az asszisztensnő a saját szakállára dolgozik, a kutatóorvos mit sem tud az akciójáról. S közben a rosszfiúk is akcióba lépnek, hogy megszerezzék a szert. A címben szereplő villában a kutató prof lakik. Meg a házvezetőnője. Meg Herkules úr a hatalmas termetű újfunlandi eb.
Ennél többet illetlenség elmondanom.
AZ ARANYVÁROS FOGLYAI
Már a cím pompás, nem? Olyan kis titokzatos, félelmetes, Tarzanos, dzsungeles, kígyós, pumás. Egy terrorista tévedésből pokolgépet szerel egy repülőgépre. Azt hiszi, a kivégezni óhajtott államférfi azon a gépen utazik. A merénylő még idejében rájön a tévedésére, és értesíti a gép kapitányát, mennyi idejük van a robbanásig. A pilóta még időben le tudja tenni a dzsungel közepén a gépet, az utasok és a személyzet kimenekül belőle, csak utána robban a bomba. A megmenekültek, szerencséjükre hamarosan egy városra találnak. A dzsungelben az ötven fős hely már város, hiszen egy négyzetkilóméterre jut, 0,9 ember. („Micsoda, tizenöt centis, tízkilós emberek mászkálnak errefelé, ne kábítson már, professzor!”)A városkában, ha nem is örülnek nekik, de segítőkészen fogadják a szerencsétlenül jártakat. Szállás, ételt, italt kapnak. És információt, hogy hetekig esélyük sincsen tovább menni. Helyben topi, tehát. S mert kényszerű a semmittevés, járnak-kelnek, és járás-kelés közben kiderül ez meg az. Például, hogy egy németekből álló kis csoport sakkban tartja a kolóniát, gyakorlatilag mindannyian a kezükben vannak, gyilkosságok is történnek. S a repülőgép utasainak pont ide kellett érkeznie.
De semmi pánik, ahogy mondtam, közöttük van a köpcös, kopasz, x-lábú Honda is! Lesz haddelhad, nemulass és rend.
Mikor már ismét megtelt a nagyterem zsibongó, vitatkozó, izgatott férfiakkal, Plombal atya lassan felment a karzatra, szembefordult a közönséggel, és összeütötte a tenyerét. Ez az egy gyengéje meg- volt ennek a felettébb rokonszenves cérnaembernek. Ha tömeget látott, beszédet mondott.
(172.)
*
KÉT BAJOM VAN CSUPÁN A KISREGÉNYEKKEL. Az egyik, hogy minden pozitívumuk mellett nagyon rövidek. Alig nyolcvan-nyolcvan oldal mindkettő. Úgy fest, Kürti András erre a hosszra van kalibrálva (a Wikipedia szerint az úriember él, 1922-ben született, idén kilencvennyolc éves. Isten éltesse!), más kisregényei is ennyit tesznek ki, hosszabb regényt meg nem írt. Nagy hiba!
A másik bajom, hogy mindkét történet némileg kurtán-furcsán ér véget. Már nem tudom, melyik rockzenész nyilatkozta, de azt mondta, egy dalnak minden részlete fontos, még a befejezése is: a refrén ismételgetése közbeni lehalkítás bár bevett szokás, slendriánság és igénytelenség, tessék megírni, kitalálni dal befejezését is! Van benne valami, nem? Kürti mindkét története úgy ér véget, hogy egyszer csak...
Amiről még beszélnem kell: SAJDIK FERENC. Illetve kell róla beszélnem? Persze, ő az illusztrátor. Elmondok róla mindent, két szóban: Sajdik Ferenc. Hölgyeim és uraim! 
P. S.: Rejtély,miért nem találtam Kürti Andrásról fotót internetszerte. Pedig kíváncsi lettem volna a fizimiskájára!
P. S. 2.: Azért annak is letörném a kezét, aki a könyv borítójára megálmodta ezt a bugyirózsaszín csodát Sajdik Ferenc rajza köré! A fene a gusztustalanságát!
P. S. 3: Van ember, aki tudja, a Kozmosz Könyvek sorozatnak volt-e valaha bármilyen, akármilyen koncepciója, vagy csupán random belepakolta a kiadó,ami éppen a keze ügyébe esett?
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1972, 184 oldal · Illusztrálta: Sajdik Ferenc
9/10
2020 december, infarktus-ügyi passzív-időszak itthon, de azért kitakarítottam, mostam, bevásároltam, meg befejeztem a „Watchmen“-filmsorozatot, s közben várom haza Szerelmetesfeleségtársamat a dolgozdából.
