Szubjektív olvasónapló a XXI. század elejéről

Moha olvasónaplója

Moha olvasónaplója

Alan Moore – Kevin O'Neill: Különleges ​Úriemberek Szövetsége – Első kötet

Amikor az irodalom kultlalakjai életre kelnek egy újabb irodalmi műben

2021. június 10. - Mohácsi Zoltán

kulonleges_uriemberek_tarsasaga_0.jpg

Szerintem napról-napra közkedveltebb lesz a blogom!

Ismét olvastam valamit, amiről nincsen nagyon hosszú véleményem. Ezáltal emberi fogyasztásra egyre alkalmasabb lesz a bejegyzéseim betűmennyisége.

Ma olvastam egy kommentháborút a tegnapi ír-magyar térdelés-füttykoncert esetről. Az egyik kommentelő írt öt-hat, normál hosszúságú (teljesen értelmes) bekezdést, mire egy másik letrompfolta: „Minek írsz értelmetlen regényt, úgysem olvassa el senki!” Lelombozódtam, mert arra gondoltam, a tökéletesen udvarias követőim közül vajon hányan gondolják ezt a bejegyzéseimről?

Amíg a fentieket írtam, eszembe jutott, hogy mégsem leszek napról-napra népszerűbb: a „Moha olvasónaplója” Facebbok-oldalon a legutóbbi blogbejegyzésemet nem tudtam közzé tenni, mert, hm, mi is volt a szakszó, megvan, kéretlen tartalmat akartam megjelentetni. Sajátos. Amikor a bejegyzés felől közelítettem meg a kérdést, vagyis a blogról akartam a Facebookon megosztani, akkor meg azt írta, hogy a tartalma miatt jelentették az oldalamat, nem osztható. Vagyis hiába lesz ez a bejegyzés rövidebb, ezáltal sokak számára fogyaszthatóbb, jobbára ismeretlen marad.

Pedig kár érte, és kár a témáját jelentő képregényért is.

Nem gondoltam mélyen utána, de ez a képregény a harmadik, amely adott történelmi korok más összefüggésbe helyezésével játszik. Az első, amivel összefutottam a Morgan Lost volt. (Ha másért nem, a képek miatt érdemes rákeresned az öt részre, itt a blogoldalamon. Pazarok!)

A másodikkal, ami lenyűgözött, a Kockás magazinban futottam össze. A címe: A pattyantyúsok. Mivel csak belecsöppentem a történetbe, gyorsan visszamenőlegesen is megvásároltam a történet elejét tartalmazó számokat. Nem csalódtam. Az egy alternatív Párizsban játszódó történet, fantáziabeli lényekkel, csodás eseményekkel. S lenyűgöző rajzokkal. Nagggyon lenyűgözőkkel!

S akkor most itten vanna magát Alan Moore remeke, ez a szövetségesdi. Alan Moore. Akkor Watchmen. (A rajzoló ott Dave Gibson volt.) Ami a képregények egyik királya. Ezt nem én mondom, hanem általában így tartják. Mondhatnám, tudományos tény. :-D Mondhatom így is: aki művelt, modern ember, és így jártas a képregények világában, az nem kételkedhet abban, hogy igazat szólok. Mert igazat szólok. Pont.

Nyilván minden szerzőnek van az életművében olyan darab, amit nem képes meghaladni. Moore-ban ez valószínűleg a Watchmen lesz. E helyen borítsunk is rá fátylat, hiszen ahelyen írtam róla bőségesen. Ehelyen beszéljünk a Különleges Úriemberek Szövetségéről (a továbbiakban: KÚSz). Ami a XIX. század végén játszódik, de alternatív világban.

A könyvről

A Fumax mániákusan minőségi köteteket ad ki, mindenféle szempontból. De tényleg mindenféléből, és valóban minőségit. Kötött könyv, masszív, gyönyörű borítóval, pazar nyomással, élmény kézbe venni. Le a kalappal, ahogyan az az esetükben lenni szokott!

Aztán tudnod kell, hogy ez nem csupán egy képregény ám!

Egyfelől azért, mert nagyon ötletesen vannak benne „korebeli” reklámok. Tulajdonképpen a kolofon-oldal is ilyen reklám. Nézd csak!

kulonleges_uriemberek_tarsasaga_5.jpg

Hasonló tréfásságok vannak a könyv vége felé is, de olyanok, hogy menthetetlenül, kikerülhetetlenül felröttyint tőlük az ember gyereke, ha egy csepp humorérzéke van. Van.

Aztán, láss csudát, a könyv végén van egy novella. Mármint nem képekkel. Illetve némileg képekkel, de elsődlegesen betűkkel. A főszereplője az egyik főszereplő. Ööö... Szóval a novella főszereplője a képregény egyik főszereplője, az egyik úriember a Társaságból.

(Sssst! Csak lábujjhegyen mondom: belefogtam az olvasásába, de olyan szinten nem kötött le, hogy aztán lazán hanyagoltam. A példám nem feltétlenül követendő. Mitöbb! De én így jártam.)

Vagyis sok in one a kötet. Képregény, hirdetések, novella, izgalom, nevetés, titkok, rejtélyek, csudálkozások, Holywood. Nézzük sorban!

Mi az alternatíva?

Ahogyan A pattantyúsok esetében a fantázia lényei és a varázslat mindennapos a XIX. századi Párizsban, addig a KÚSz-ban a XIX. század végének Londonjában irodalmi hősök sora jelenik meg mindazzal, sőt mi több következménnyel, amellyel a megjelenésük jár. 

Az öt főhős maga is irodalmi alak.

  • Mina Harker: egykoron Vlad Drakul, azaz Drakula gróf szeretője volt (Bram Stroker írta meg a történetét.)
  • Allan Quatermain: legismertebb kalandja Salamon király kincse körül zajlott. (Megörökítője: H. Rider Haggard.)
  • Nemo kapitány (persze, a Nautilusal, Jules Verne-től).
  • Dr Jekyll és Mr. Hyde a kettős személyiségű ember (Robert L. Stevensontól tudjuk, hogy ő létezett) és
  • a Láthatatlan Ember (H. G. Wells hagyta ránk a történetét).

Illusztris egy társaság, nemdebár? S a sor nem ér itt véget, felbukkan a történetben például Zola Nanája, Conan Doyle Sherlock Holmes-a és Holmes ádáz ellenfele, Moriarty professzor.

Az öt főszereplő egy titokzatos úriember titokzatos képviselője részére kezd el szövetségben ténykedni, bár a szövetség egyiküknek sem annyira ínyére való, de ilyen-olyan okokból egyikük sem száll ki a játékból. Ezáltal pompásan kiegészítik egymást, s mindegyikükre szükség van/lesz.

Az elgondolás zseniális: alig kell valamit tennie, hogy az átlagosan művelt olvasó azonnal beépítettnek, benfentesnek érezze magát. Hiszen ki nem halott még dr. Jekyll-ről, Nemó kapitányról, a Láthatatlan Emberről vagy Sherlock Holmesról? S ha van kapcsolódási pontja, az egyszeri olvasó máris úgy érzi, van köze ahhoz, amit lát és olvas.

No, és hogyan sikerült a megvalósítás?

Nézzük előbb a történetet! Az események izgalmasak,kellemesen titokzatosak, fordulatosak, az alakok karakterei határozottak, a figyelem mindvégig simán éber marad. Az irodalmi utalásokkal nagy pluszt kapott a sztori.

Viszont a grandiózus, látványos, teátrális befejezés elvitte a manóba, de legalább Holywoodba az eseményeket. A világ megmentése persze nem dőlhet el az udvari tákolmány sufniban, de a szenek kellemes látvány-orgia pár másodperc alatt bevonzotta az eztmárlátamezerváltozatban-érzést, s miközben a szem nem tudott elszakadni a történettől, a lélek már nagyon messze járt. A kevesebb több lett volna tipikus esete. De mondom, a szem nem tud elszakadni.

Na, és akkor itt is vagyunk a lényegnél. Mert, ugye, képregényt nézegetünk, olvasunk.

Egymás mellett ültünk Szerelmetesfeleségtársammal. Én ezt a történetet olvasgattam, ő valamit nézegetett a laptopján. Egyszer csak rápillantott a könyvemre, kicsit közelebb hajolt, majd kinyilvánította a véleményét:
– De béna rajzok! Az egész ilyen primitív?

Hm... Nos...Mindenesetre ellentmondásos. Kétségtelenül van valami bántóan egyszerű a rajzi megfogalmazásban. Figyeld csak például ezt a képet! kulonleges_uriemberek_tarsasaga_4.jpg

A rém képi megfogalmazása, hogyan is mondjam nagyon finoman, megvan: nem annyira meggyőző. Mintha egy tapasztalatlan kisfiú próbálkozna papírra vetni egy történetet az unalmas környezetismeret óra alatt. Az is tény, hogy már a lény arca, illetve az alsó két alak, a kalapos úriember és a hölgy megfogalmazása között is lényeges, minőségbeli különbség van.

De ha például ezt, a történet szempontjából teljesen mellékes kockát megnézzük, teljesen evidenssé válik, hogy a rajzok egyszerűsítése nem a technikai tudás következménye, hanem valami tudatos koncepció. Ezt egyébként a holywood-i befejezés mutatóba ide helyezett rajzai is elárulják.

kulonleges_uriemberek_tarsasaga_3.jpg

A kötet egyébként mégis egységes marad, minden stílusbéli flangálás ellenére, s ez is egy komoly mutatvány! Mivel sokkal inkább ösztönlény vagyok, mint elemző, elveihez ragaszkodó, ezért elárulom: minden egység ellenére engem végső kicsengésében nem győztek meg a rajzok. Nem voltak kellemetlenek, nem álltak távol tőlem, nem lettem tőlük feszült vagy fitymálós, de hajdelelkes sem, lenyűgözve sem lettem, és nem késztetettek az elmélyedve tanulmányozásra sem. De nem is taszítottak, nem is riasztottak el attól, hogy a Szövetség további kalandjait is kézbe vegyem.

Vagyis: van egy gyönyörű, minőségi kiadványunk, egy erősen kigondolt történettel, ami aztán átcsúszik egy csilivili látványpufogtatásba, olyan rajzokkal, amelyek nem ragadnak torkon, de a szükséges hangulatot prímán megadják, mégis hiányérzetet gerjesztenek. A főhősök inkább ikonok mint valódi szerelők. Dr. Jekyll tépelődő, bizonytalan figurája pompásan sikeredett, ahogyan a Láthatatlan Ember magabiztos, kissé erőszakos, agresszív alakja is. Nemó még csak-csak, de nekem a többiek súlytalanok, papírmasék voltak. Ahogyan egy holywood-i produkcióban az lenni szokott. Ezáltal a képregény olyan kis Indana Jones-os, A nemzet aranyá-s lett: az egzotikumánál fogva megragad, a sztori voltaképpen érdekes, ámde kellőn felületes, ellenben elég látványos. 

De összességében jó szórakozás!

 

Fumax, Budapest, 2019, 208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700814 · Fordította: Kodaj Dániel
6/10
2021 júniusa, minden nyit, azok számára, akiknek négy lába van, mert a két láb rossz, s a négylábúak egyenlőbbek

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr5716588336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szabó A. Imre · magyarido.blog.hu 2021.06.18. 17:05:18

"a „Moha olvasónaplója” Facebbok-oldalon a legutóbbbi blogbejegyzésemet nem tudtam közzé tenni, mert, hm, mi is volt a szakszó, megvan, kéretlen tartalmat akartam megjelentetni. Sajátos. Amikor a bejegyzés felől közelítettem meg a kérdést, vagyis a blogról akartam a Facebookon megosztani, akkor meg azt írta, hogy a tartalma miatt jelentették az oldalamat, nem osztható."

Mohabacsi! Ha megengedsz egy jó tanácsot: ments el mindent és tárold megbízható adattároló eszközön, amit írsz és amiről úgy gondolod, bántana, ha odaveszne, mert olyan idők jönnek, amikor egy blogger szempontjai a legkevésbé sem fognak számítani. Írtam erről többször a blogomon is és most a saját bőrömön is van módom megtapasztalni. :-) Nagyjából két hete ugyanis képtelen vagyok a regisztrált e-mail-címemmel és jelszavammal belépni a blog.hu-s oldalakra így többek között a saját blogjaimra sem. A blog.hu support szolgáltatása gyakorlatilag lepattintott, informatikus ismerőseimmel beszélgettük át a problémát és most ott tartunk, hogy amikor be szeretnék lépni egy blog.hu-oldalra, akkor valaki-valami (a blog.hu vagy más?) elküld valamilyen cuccot a böngészőm gyorsítótárába, ami mezei felhasználó számára törölhetetlen és az meggátolja a belépést. Többféle böngésző többféle üzemmódjával kísérleteztem, nem sok sikerrel és most ezt a kommentet is csak azért tudom megírni, mert találtam egy olyan böngészőt, aminek egy bizonyos üzemmódja kikerüli a gyorsítótárat (teljesen hülye vagyok az informatikához (is), ha valamit pontatlanul, félreérthetően írtam le, elnézést kérek; bár ez a probléma lényegén mit sem változtat). Szóval, ha érdekel a véleményem, ne bízz egyik szolgáltatóban sem, mindig ments el és tárold otthon, saját adattárolón (is) az irományaidat és, ami a lényeg, ne lepődj meg semmin! :-) Ez van. :-)

magyarido.blog.hu/2019/03/02/a_gondolati_egynemusites_eszkozei

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.06.20. 10:07:09

@Szabó A. Imre:
Mondanám, hogy elképesztő, de tulajdonképpen, sajnos már nem is az... :-(

Igen, igazad van a mentéssel kapcsolatban. A blogot webesen írtam, és tulajdonképpen nincsen mentésem róla. Felelőtlen hanyagság. Rá is vettem a páromat, hogy segítsen a mentegetésben, mert azért közel kétezer bejegyzésről van szó.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2021.07.12. 07:44:23

@Mohácsi Zoltán:

"a „Moha olvasónaplója” Facebbok-oldalon a legutóbbbi blogbejegyzésemet nem tudtam közzé tenni, mert, hm, mi is volt a szakszó, megvan, kéretlen tartalmat akartam megjelentetni. Sajátos. Amikor a bejegyzés felől közelítettem meg a kérdést, vagyis a blogról akartam a Facebookon megosztani, akkor meg azt írta, hogy a tartalma miatt jelentették az oldalamat, nem osztható."

Ez érdekes.
Néhány napja írtam egy két részből álló posztot. (párkapcsolat, szerelem, randevú, férfiak-nők, 18 éven felüli, de csak a jellege miatt)
A posztjaimat ősidők óta szerte-szana osztják a facebookon, – én nem vagyok fb tag, sose voltam – de most először fordult elő, hogy a megosztott posztok linkjét leszedte a facebook

„Bejegyzése sérti a kéretlen tartalmakkal kapcsolatos szabályozásunkat”

indoklással. Egy csomó fb oldalra belinkelték a posztokat, de a vicc az, hogy a facebook még a megosztást végző illető saját, privát oldaláról is leszedte a megosztott posztok linkjét, ami elég brutális.

Most levelezek a support-tal, hogy van e valami megállapodás a blog.hu és a facebook között esetleg, vagy valami új szempont, amire figyelni kell...bár én 100%-ig biztos vagyok benne, hogy valaki alámgyújtott/feljelentett engem a facebooknál. Lehet, hogy kell csinálnom magamnak egy fb profilt, hogy ennek utána járjak a facebooknál, mert irgalmatlanul felhúztak.

Talán politika: jönnek a választások, szűkítik a teret az alternatív hangok körül, korlátozzák a terjesztést a nem illiberális gondolatoknak, és egészen addig, míg valaki nem tesz panaszt a facebooknál, addig ők a feljelentő szavait tekintik igaznak.

Az viszont egy komoly rejtély, hogy a képregényről szóló posztodat miért vadászták le, ugyanezzel a hivatkozással. Nem írtál a facebooknak? Nem tiltakoztál? És miért jelentettek fel téged? A "tartalma miatt nem osztható"? A kulturális tartalom is bántja a facebookot?

Jó, egymillió linkem van a facebookról, és ahogyan a társadalomtudósoknak és szociológusokank, úgy nekem sincsenek illúzióim ezzel a társadalom-, demokrácia-, és közösségbomlasztó szörnyszülött konglomerátummal kapcsolatban, tehát annyira nem lep meg, hogy miket csinálnak, de speciel egy olvasmányélményekről író bloggert miért raknak céltáblára?

És kicsoda? Kinek vagy te ennyire a bögyében? Valami képregénykiadó/könyvkiadó bosszúja? Leszóltad valakinek a kiadványát? Én szoktam olvasni az írásaidat, és még a negatív kritikáidat is selyempapírban tálalod.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.07.12. 16:11:20

@zord íjász:
Időközben rádöbbentem: ugyanúgy jártam mint te: mindent törölt a Facebook, mohabacsi-olvas.blog.hu. Mindent. Például a Napkút Kiadó profiljáról is, akivel barterben dolgozom, és rendszeresen posztolják a könyveikrőlt írt blogbejegyzéseimet: a blogoldalam linkjével.

Az indok ugyanaz mint nálad: közösségi alapelveket sértek.

Mindennap írok a Facebooknak, de le se xarnak. Viszont erre legalább előre figyelmeztetnek: nem válaszolnak mindenkinek.

Egyébként azt a felületet is vadászni kell, ahol egyáltalán üzenni tudsz nekik. Nincs ám olyan, hogy "Kapcsolat". Illetve van, de nem adja magát. És még ott sem akármiről beszélgetnek. Ön mondják meg, miről hajlandók. A mondanivalómat beszuszakoltam az egyik témakörbe.

Azon gondolkodom, valóban ennyire kommunista, feljelentgetős-e a rendszerük, vagy ennyire vacak az algoritmusuk?

zord íjász · zordidok.blog.hu 2021.07.12. 16:31:37

@Mohácsi Zoltán: Mindent?! Asztakurva. Valaki nagyon alád vágott.

Azóta megjött a válasz nekem a blog.hu-ról. Pontosan az történt, amire gondoltam.

"Egyébként azt a felületet is vadászni kell, ahol egyáltalán üzenni tudsz nekik."

Ezt csináltam egész délelőtt. Ezt vadásztam.
Regisztráltam a facebookra.
Csak ezért.
Hogy levetessem a tiltást és kifejezzem a véleményemet az eljárásukról, a magam keresetlen módján. Meg is tettem ott, amiről azt gondolom, hogy eljut hozzájuk. A blog.hu support adott egy linket, de még így sem volt egyszerű, és most sem tudom, jól csináltam-e. Alig néhány órája vagyok facebbok tag, azt se tudom mi-merre. De én az a fajta vagyok: ha belekényszerítettek, akkor hadd szóljon. A javamra fogom fordítani a helyzetet.

"Azon gondolkodom, valóban ennyire kommunista, feljelentgetős-e a rendszerük, vagy ennyire vacak az algoritmusuk?"

Mindkettő.

"Mindennap írok a Facebooknak, de le se xarnak."

Ha nem titok, te milyen csatornán/hová/melyik linken írsz nekik?

zord íjász · zordidok.blog.hu 2021.07.15. 16:04:23

Nagyon szépen köszönöm, nagyon jó. Ezek közül éppen az egyik cím volt az, amire rábukkanva próbálkoztam...csak éppen nem a felkínált menüpont, hanem egy messenger üzeneten keresztül (lehet, hogy a semmibe küldtem, bár valószínűleg megkapták, mert szinte rögtön utána letiltották a fiókomat, pontosan úgy, ahogy azt előre megjósoltam a posztban, és utána kértek tőlem egy tetszőleges fényképet, hogy megkezdjék a beazonosításomat. Személyi igazolvány képet még nem kértek, és azóta nem hallottam róluk, én meg nem gyötröm magam vele, hogy kérdezősködjek.

De elmondhatom, hogy 30 percig tagja voltam a facebooknak. Speciális világrekord. :-)

Remélem sikerrel jársz, és helyrezökken a béke a blogod körül.
Ismétlem, hátborzongató, hogy a kulturális, könyveket/képregényeket bemutató blogodra így rászállt valaki és bemószerolt téged. Ez biztosan nettó rosszindulat eredménye.
Szomszéd? Hajnalban nyírtál füvet? Éjfélkor fúrtál fel egy képet a falra? Ex-barátnő? Ex-barát? Hogy a modern polkorrektségnek is adjak valamit. :-)

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.07.15. 17:22:18

@zord íjász:
:-D A harminc perced nem semmi! Valószínűleg valóban Guiness-rekord.

A blogom dolga
nem hiszem, hogy helyre fog állni. Tojik a fejemre a Facse. S ha mégis rendbe jönne a dolog, vélem, csak a jövőre nézvést, az eddigi megosztások, amiket töröltek, kétséges vagy inkább kétségtelen, hogy nem kerülnek vissza a helyükre.

De az számomra még mindig felfoghatatlan, hogy valami gennyedék vamzer hatására több évi munkák válnak füstté, oszlanak semmivé mint a köd. Ahogyan az is, hogy a Facse arcba mondja, hogy nagy eséllyel le fog xarni, minden bizonnyal válaszra sem méltat. Értem én, hogy bődület az információ-mennyiség, hogy átláthatatlan meg minden hasonló, de elképesztő, hogy néhány besúgással lehet embereket, blogokat elhallgattatni, minden következmény és jogorvoslat nélkül.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.07.15. 17:40:17

@zord íjász:
Ja, tiltásom okáról lövésem nincsen. Tudomásom szerint nincsen ellenségem, tudatlanságom szerint, ezek szerint van.
Rendszeresen vannak, akik ilyen-olyan xirxarok miatt beszólogatnak a blogon. Bár már viszonylag régen történt ilyen.

De azt, hogy a Facebook még csak el sem mondja, miért történt, ami, végtelenül gusztustalan. Holott közben azt mondja, hogy elmondja. A cinizmus hányingeres csúcsa.

zord íjász · zordidok.blog.hu 2021.07.15. 17:48:00

@Mohácsi Zoltán: Minden szavad igaz. Egyetlen vigasztaló szó sem jut az eszembe. Nem tudom, mit mondhatnék.
süti beállítások módosítása