A Kockás magazinról nem szoktam rendszeresen írni, holott egy ideje viszonylag rendszeresen megvásárolom. Vagyis úgy igazabb, hogy nagyon rendszertelenül nem teszek ilyet. Legalább egy olyan történet mindig van benne, amire kíváncsi vagyok.
Tény, ami tény, néha frusztrál, hogy megéri-e nekem, egy-két történetért ennyi pénzt kiadni. De a szerkesztés ügyes, mert mondom, legalább egy zseniális sztori mindig folytatódik vagy kezdődik, ami által a füzet megvesz engem, ezáltal én meg a füzetet.
Az is tény viszont, hogy a fentiekből adódik, hogy legalább a lap fele olyan történeteket tartalmaz, amelyek egyáltalán nem érdekelnek, sőt van, hogy konkrétan idegesítenek a rettentő bugyutaságukkal és/vagy a képi megfogalmazásukkal. Csak hogy legyen viszonyítási alapod, a jelen számba ilyen például a „Barátom Grompf” és a „Rezső és Fülöp”.
A szerkesztőket megértem: a kiadvány így több generációt érint, nagyobb az olvasótábor. A fenti két történetecske egyértelműen kis gyerekeknek szól. Az az olvasóréteg, aki azok miatt veszi meg, amik miatt én is, vélem, ezeket olvasatlanul átlapozza.
A kicsiket meg az nem érdekli, amiket én és a velem hasonszőrűek szívesen olvasnak. Róka fogta csuka, a kiadónak meg bevétel. Sima, bár a vásárlónak frusztráló ügy. Ellenben a kiadó talpon marad.
Mostanság két történet volt, ami miatt fizetésre készítettem a bankkártyámat: a Frnk és a Blueberry. Ebbe a körbe tartozik még az Okada, a Rahan, és a Dr. Justice. Ezeket régről ismerem. A Thorgalt nemrégen ismertem meg a Kockásból. Most csatlakozott ehhez a sorhoz a Valerian is, amivel eddig nem találkoztam. S ez a két képregény az, ami miatt most billentyűzetet ragadtam. S ebben az értékelésben a reszlivel, nem foglalkozom. Mivel nem én vagyok a célközönségük, minden bizonnyal méltatlan lenne, amit írnék róluk. Talán a fenti „bugyuta” jelző is ez a kategória. De mert ez szubjektív vélemény-blog, ezt még megengedem magamnak.
A 105. lapszám tartalma
A fentiek végett van két javaslatom a kiadó, a Vitanum felé. Hátha eljut hozzájuk. Az ötletet a lustaságom adta és az a tény, hogy a kiadó oldalán a magazin rengeteg száma megvásárolható még.
JAVASLATAIM
- Az első ötletemet már megírtam egy másik Kockás, a 91. szám értékelésénél. A folytatásos történetek nem feltétlenül a lap egymást követő számaiban jelennek meg. Ezért érdemes lenne az egyes részeknél feltüntetni, hogy az adott történet éppen hanyadik résznél tart az adott lapszámban.
- A második ötletem szorosan összefügg a fentiekkel. Érdemes lenne egy katalógust összeállítani a weboldalra, amelyben az olvasó rá tudna keresni, hogy adott történetek melyik része melyik lapszámban jelent meg. Mi lenne ennek a haszna? Egyszerű: most például kíváncsi lennék az eddig megjelent Valerian-okra és Thorgal-okra. De ennek érdekében 96 lapszám (ennyit árul most a webáruház) végigklattyolására egyszerűen nincsen türelmem. Pedig igen könnyen megeshet, hogy ezáltal a kiadó egy potenciális vásárlótól esett el. Így inkább máshol veszek más képregényt. Természetesen ez azoknak lenne hasznos, akik később kapcsolódtak be a Kockás vásárlásába. De a régi számokat nyilván nekik árulja a weboldal, nem a hónapról hónapra rendszeresen megvásárlóknak.
P. S: Hurrá! Utólag, 2022 decemberében megtudtam, hogy létezik ilyen adatbázis. Nem tükéletes ugyan, vannak hiányosságai, de alapvetőn használható. Itt a linkje.
VALERIAN – Isten hozott az Alflolol bolygón 1.
(Jean-Claude Meziéres – Pierre Christin)
Valerian űrhajós. Tehát a történet sci-fi. Már jó. Legalábbis a számomra. De biztosan nem csak nekem, mert a sci-fi kedvelt műfaj. A rajzok stílusa valahol a Dr. Justice és a kultikus '82-es rajzfilm, Az idő urai között van, némi karikatúra beütéssel. Ha mindenképpen hasonlítgatni akarok. Nem feltétlenül akarok, mert félrevezető lehet. Csak azért teszem, hogy legyen valami viszonyítási alapod, ha nem ismered ezt a képregényt. Mindjárt mutatok képeket is, nyugodj meg! ”
A Valerian a Kockás 105. számában huszonhárom oldalt foglal el. Szerencsére, teszem hozzá biztatásul.
A történet nagyon röviden. A Technorog ipari bolygó, A földiek Galaktikus Birodalmának legfontosabb planétája. A bolygón a földiekkel békésen együtt élő gigantikus állatokon kívül nincsen élet, lakatlan.
A cselekmény kezdetén a Tecnorogról éppen távozik a Tér-idő Ügynökség egyik űrhajója, a fedélzetén Valeriannal és Laureline-nel, a két fiatal temporális ügynökkel, akik éppen kivizsgáltak egy ügyet a bolygón. A Föld felé, hazafelé tartanak.
Laureline furcsa módon, nem a műszereken keresztül segélyhívást érzékel, valahonnan a közelből. Meg is találják a sodródó, nagyon furcsa űrhajót. Van élet a fedélzetén, több is, és az egyik élet haldoklik. Nélküle pedig nem irányítható az űrhajó. A furcsa űrhajó utasai a Technorog, az ő nyelvükön Alflolol több évezredik élő őslakosai, akik első visszatérők a bolygóra. Máris adott a konfliktus egy része!
A két fiatal ügynök pozitív hozzájuk állása már nem annyira igaz a Technorog adminisztrációs vezetésére. Bonyolódik. S közeledik az őslakosok sokasága hazafelé. Itt az első rész vége. Roppant biztató minden szempontból. Melegen ajánlom!
THORGAL – Utazás QÁ birodalmába 1.
(Jean Van Hamme – Grzegorz Rosinski)
Thorgallal már találkoztam. Mivel nagyon messze, két és fél száz kilométerre van az otthoni polcom, a kiadó weboldalán meg nincsen katalógus (vö. a keretes írással), meg nem mondom melyik szám(okban) találkoztam vele.( Így vagy klattyolgatsz a kiadó webshopjában, vagy simán nem vásárolsz. Pedig egy csuda jó történetről maradsz le!) Annyira tetszett, hogy azonnal ajánlottam drága kancsemetémnek is.
A történet első része huszonhat oldalt tesz ki.
A Thorgal személynév. Egy keresett, ismert északi, nomád harcos neve. Az előző, általam ismert történet egy rafinált, időutazós (!) sztori volt. Szinte azonnal beleszerettem. Már csak az össze nem illő dolgok összeillesztése miatt is. Meg úgy általában is, mindenféle szempontból.
Ez a történet is csalafinta. Mert onnan indul, hogy Thorgal a feleségével és a fiával éldegél elvonulva a világtól. A történet kezdetekor velük van még egy fiatalember, aki (talán) Thorgal tanítványa, és egy Télapó szakállas öregember. Akiket settenkedő idegenek elfognak. és egy hajóra hurcolnak. De nem bántják őket. Ugyanis így válnak megfelelő zsarolási alappá. Este a házi tűzhelynél váratlanul megjelenik egy csinos, szép nő. Az elraboltakkal zsarolja meg Thorgalt: vagy elvállal egy feladatot, vagy nem látja többet az öreget és a fiát. Nincsen választás. A feladat elvégzése érdekében csatlakozik Thorgalhoz a felesége, Aaricia és a tanítványa, Jolan is.
Itt kap érdekes, anakronisztikus beütést a történet: a tengerparton egy szürreális léghajó veszi fel hármójukat a fedélzetére. A fedélzeten egy hologrammal (?) társalognak. Mindenesetre a fickó nincsen fizikailag jelen.
Megtudják a küldetés célját: el kell takarítani egy földre szállt istent, aki a maga szolgálatába állított több törzset (valahol Dél-Amerikában leszünk), hódító háborúkba kezdett és kegyetlen rítusokat gyakorol, amelyek során patakzik a vér a templomból. A képek alapján a majákról lehet szó. Na, ezt az istent kell Thorgalnak és a társainak félreállítania. Ami első pillantásra lehetetlennek tűnik. Másodikra sem egyszerű. A történet egyelőre itt ér véget.
Ha megnézed a Thorgal rajzait, látni fogod, hogy milyen valósághűek, és részleteikben mennyire kidolgozottak. Az Okada, Rahan, Blueberry-vonal stílusában gondolkodj. Vagyis inkább tessék, nézelődj!
KID LUCKY
(Achdé)
A cím adja magát és a tartalmat: Lucky Luke gyerekkori történetéről van szó. Nem egyedi eset, de én most találkoztam vele első alkalommal. A szerzője a 2003–2015 között tíz Lucky Luke albumot produkáló Achdé. Aki, ahogy találtam, négy Kid Lucky albumot készített. Amiből egyébként, ha jól csalódom, összesen hat jelent meg. Minden helyreigazítást kapásból elfogadok.
Ez a történet keretes. A keretet a felnőtt Lucky Luke adja, akivel egy párbaj közepén találkozunk. A másik oldalon egy gyermekkori ellenfél áll aki végre le akar számolni Luke-kal. A párbaj közben, ahogy Luke és Bruce Bad a coltjuk felett tartott kézzel, klasszikus párbajpózban állnak egymással szemben a szakadó esőben elevenedik fel, mi is történt a múltban.
A helyzet az, hogy szeretem a Lucky Luke-ot. Bár nem vagyok elvakult és mértéktelen fogyasztó. Például sem a rajzfilmeket, sem a normál filmeket nem néztem meg. Belenéztem, amibe tudtam, de semennyire sem kötött le egyik sem. A képregényen túl mindegyik, hm, túl egyszerű volt. Olyan félrebillentett fejjel, kicsit értetlen arccal, félrehúzott szájjal nézős. Amikor valami van, de mocskosul nem az igazi. Miközben minden teljesen Lucky Luke, de az egész nem áll össze mégsem Lucky Luke-ká.
Ezt a Kid Lucky-t amolyan rókabőr-előtörténetnek látom. Lucky Luke, de mégsem, csak majdnem ugyanúgy. Van benne valami, de lesz bennem hiányérzet is. Elolvasom, mert Lucky Luke, de ahogy elérek a végére és továbblapozok, már el is feledtem, mit láttam és olvastam eddig. Gurul az autó, de a motor nem jár, a lejtő dőlésszöge és a gravitáció csak az oka, hogy mind nagyobb sebességgel fut el mellettünk a táj. Van benne annyi Lucky Luke, hogy a fanok ne érezzék elszakadásnak, műfaj- és kedvenc-idegennek, de eltávolodik annyira, hogy valami újat is (hogyan is van a kötelező kifejezés?) villantson.
A történetecske végén mosolytalanul leszögeztem: „Oké, akkor ilyet is olvastam már.” Mondjak valami vígasztalót? Tudok ilyet tenni! Nézd, az egész csak hat oldal. És messze nem olyan vacak mint például a gyalázatosan xar, az asterixileg alulmúlhatatlan Fejére szakad az ég.
*
Vitanum, 2022, július; ISSN: 0230-4600
*
2022 júliusa, még egy hét van hátra ebből a hónapból, és a nyaralásunkból.
Tegnap este a közös Facebook-csoportban kérte a sofőrkollégám, hogy cseréljünk munkakört, végezzük innentől egymás eddigi munkáját. Besokallt, megunta. Inkább csere, minthogy elmenjen, de előre látom, nekem ehhez nem lesz türelmem. Pedig az eddigi legjobb munkahelyem ez a mostani. Nem tudom, hogyan függnek össze a dolgok, de Szerelmetesfeleségtársam mostanában egyre több állásajánlatot küld át. Eddig egyik sem volt ideális, de az már kiderült, hogy úgy hetvenezerrel vagyunk lemaradva más sofőröktől.
Nem kellene ezzel a nyaraláson foglalkoznom...
