Aham, fogalmam sincsen miért érdekel még mindig a szcientológia, amikor annyira nem is érdekel. Ezt a könyvet egy viszonylag vaskos L. Ron Hubbard életrajzzal, az évek óta nagyon keresett Arcátlan messiással együtt vásároltam meg. Egyetlen helyet találtam, ahol még árulják, de már csak pár példányuk van belőle.
(Üsd be a keresőbe ezt a könyvet, nekem elsőnek dobta fel őket. Amikor Dudás Diána könyvét olvastam, akkor találtam rájuk.)
Szóval ez a könyv egy sokadik beszámoló arról, miképpen jut el a teljes önfeladásig az ember, beáldozva a családját, a kapcsolatait, az érdekeit, a pénzét, az idejét, minden energiáját egy nagyon-nagyon sokat ígérő, még többet követelő, de csak nagyon keveset adó szekta tanításának bedőlve. S mindezt a szekta érdekében.
Egyébként még a szekta szó sem igaz a szcióra. Ahhoz, hogy szekta lehessenek egyháznak kellene lenniük. S most nem a papírformára gondolok, mert aszerint azok. Hanem az egyházasdi lényegére. Több mint mulatságos az az erőlködés, amivel az egyházi létüket igazolni próbálják.
A valós egyházasdihoz Isten kellene. De egy tájékozott szciós két istenben hisz: L. Ron Hubbardban és önmagában. Ami ez egyházságot illeti, a többi púder, rizsa és adótörvény kiskapu. És a tagok részéről, már bocsánat, de qva sok pénz beáramlásáról. Mert a szcióban minden pénzbe kerül. Minél feljebb jut valaki, annál többe. A fegyelmi vétségeknek is ára van. Meg mindennek is.
Mondtam már? A szció önfeladás a köbön.
Az eddigi, a szcióval foglalkozó könyveknél gyakorlatilag mindent leírtam, amit tudok (nem sok), érzek (több) és ami véleményem van. Szerencsére annyi nincsen mint azoknak, akik a saját tapasztalataik alapján írják, amit írnak. Margery Wakefield könyve is ilyen könyv. Előre bocsátom, szerintem a leggyengébben sikerült az általam eddig megismertek közül.
A szcientológiáról mint olyanról most keveset fogok írni. Megtettem ezt az eddigi, erről szóló értkelésekben, elsősorban Dudás Diána és Bónyai Péter könyveinél. Ezt gondoltam, amikor belefogtam az értékelés megírásába. Aztán rájöttem, hogy a könyv címe miatt kicsit alá kell merülnöm, és néhány badarságra magyarázat-kísérletet kell adnom. El fogsz fáradni.
ÁLTALAM OLVASOTT, A SZCIENTOLÓGIÁVAL FOGLALKOZÓ KÖNYVEK:
Dudás Diána: Az én szcientológia sztorim
Bónyai Péter: Szcientológus voltam
Veér András – Erőss László: Magyarország a szcientológia (pók)hálójában
Norbert Potthoff: A szcientológia labirintusában
Margery Wakefield könyvének az a sanyarú sors jutott, hogy nem a tartalmára, hanem az írástechnikára, a szerkezetésre fogok koncentrálni. Nem jár jól a koncentrációm irányával senki.
Ki a fene az a Xenu, aki felé az út vezet?
Tulajdonképpen teljesen mellékes. Katyvasz az egész. Nem is aprócska. Viszont a szcientológusok világszerte hisznek benne. Mármint akik egyáltalán tudnak róla.
Mert Xenu hivatalos, az alapító L. Ron Hubbard által kiagyalt, oppárdon, megtapasztalt sztorija egy végtelenül gagyi, sci-fi-bugyutaság, amit csak a már végbevitt, meglehetős hatékonyságú agymosás után lehet beadni bárkinek is. Az információ átadásának az ideje az OT3 szinten történik. Margery számára ez tíz-tizenegy év utáni szciózás után történt meg.
Aham, ezzel az utóbbi kifejezéssel, az OT3-mal kiváló szciós lennék. Mondtam is valamit, meg nem is. Nem is.
A szcientológia a gondolkodás álvallása. A gyakorlatban éppen a gondolkodást iktatja ki. Ennek a Xenu-sztori az egyik legékesebb példája.
A hivatalos verzió szerint a Föld annyira gondolkodás-szennyezett, hogy a szcientológia nélkül teljesen reménytelen a helyzete. A süket duma-hátteret, miképpen szennyezett, és miképpen tisztítható, most nem venném végig. Annyira fárasztó. De dióhéjban meg kell tennem, hogy kapisgálhasd ennek a Xenu-dolognak a lényegét.
Szóval végtelenül leegyszerűsítve a következőről van szó. A Föld gyakorlatilag egy börtönbolygó, ahová egy galaktikus zsarnok, Xenu, követőit zárták. Büntiből. Ezek a követők szellemi lények, thetánnak hívják őket, és bennünk, emberekben laknak. Akár többen is. Ezektől kell megszabadulnunk, és a szabadulás technikája természetesen a szció kezében van.
A szciós rendszerben szintek vannak. Minél feljebb jut valaki, annál inkább tisztává, beavatottá és hatékonyabbá válik. Aki kívül van a szción, tehát te meg én, meg a világ döntő része, mi vagyunk a wog-ok. Akik affinitást mutatnak a szció marhaságai iránt, ők a preclearek. Még a tisztulás előtt vannak. Ha a preclear leperkálja a megtisztulásához szükséges összegeket, clearré válhat. Mi a clear?
A Clear annak az állapotnak a neve, amelyet auditáláson keresztül lehet elérni, valamint egy olyan lény megnevezése, akinek nincs többé saját reaktív elméje, az ésszerűtlen viselkedés, az indokolatlan félelmek, zaklatottságok és bizonytalanságok rejtett forrása. A reaktív elme nélkül az egyén visszanyeri alapszemélyiségét, öndeterminizmusát, és lényegében sokkal, sokkal inkább önmagává válik.
De ez még nem a csúcs. Pedig idáig is képzések hosszú sora kell. A csúcs, ó, az még nagyon messze van! Addig még igen sok pénznek ki kell kerülnie a pénztárcánkból, és lényegesen teljeskörűbb önfeladásra van szükség. A következő nyolc szint az OT-k szintje. OT vagyis operatív thetán. Mi a thetán?
Az Operatív Thetán (OT) egy szellemi állapot a Clear felett. Operatív alatt azt értjük, hogy „képes cselekedni és kezelni dolgokat”. Thetán alatt a következőt értjük: „a szellemi lény, ami nem más, mint alapvető önmagunk”. Az Operatív Thetán tehát olyan valaki, aki képes kezelni dolgokat anélkül, hogy fizikai dolgokból álló testet kellene használnia.
Alapjában véve az ember önmaga képes fizikai támogatás vagy segítség nélkül dolgokat kezelni, valamint létezni. Nem azt jelenti, hogy valaki Istenné válik. Azt jelenti, hogy teljesen önmagává válik.
A Szcientológia alapszintjei segítenek a személynek megbirkózni a személyes kapcsolataival és a napi problémáival, hogy felszabaduljon a figyelme a létezés magasabb síkjainak kezelésére. Az Operatív Thetán szintjén az egyén a saját szellemi lényként való halhatatlanságával foglalkozik.
OT-szintből nyolc van. A harmadikon kerül elő Xenu. Tulajdonképpen a róla szóló történet a harmadik szint. Margery ettől teljesen kiakadt. Csalódottnak, átvágottnak érezte magát. De mert Hubbard, az Isten és az ő szervezete nem tévedhet, túlságosan mélységes volt számára a kognitív disszonancia.
Róla az alsóbb szintű szciósok semmit sem tudnak. Nem véletlenül. Ez már akkora marhaság, mint ide Lacháza. Komplett sci-fi, de annak is a rosszabbik, zs-kategóriás változatából. Nem is merülök bele, annyira fáraszt, olvasd el a linkeken, kicsoda Xenu. Ha utána kipihented amit olvastál, várlak vissza!
Nem semmi, igaz?
Mondjuk azon töprengenem kellett, vajon micsudáért az a szóban forgó könyv címe, ami: Út Xenu felé? (A magyar cím egyébként megfelel az angol eredetinek.) Mert szciósként nem Xenu, hanem a megtisztulás felé halad egy szciós. Sőt, Xenu spanjaitól, a szciós lelkére tapadt thetánoktól kell megszabadulnia. Rejtély!
Hacsak nem arról van szó, hogy a szerző, Margery szciós gondolkodása, bármennyire is agymosott lett addigra, ugyancsak megbicsaklott, amikor szembenézett azzal, hogy ezért a Xenu marhaság információért adott ki 800 dollárt (a hetvenes évek végéről, a nyolcvanas évek elejéről beszélünk).
Na, számoljunk csak! A 800 dollár összeg ma 330 000 forintot ér (plusz/mínusz valamennyi). Csakhogy Margery története a hetvenes-nyolcvanas években zajlott. Gondolj bele, akkor mit jelenthetett nyolcszáz dollár!
Kíváncsiságból utána néztem, és itt találtam adatot. Ha az akkori árfolyamot 35 forintnak veszem, a mait pedig 411-nek, akkor a szorzó, amennyit azóta emelkedett a dollár: 11,7. Vagyis az OT3 Xenu-információs tanfolyás mai reálértéke forintban: 3 875 142. A hülyének is megéri, nem? Vagy már hülyének kell lenni, hogy megérje?
És nem ez volt az utolsó összeg, amit Margery a szciónak fizetett. S persze nem is az első.
Az OT3 kiperkálása és a szint megszerzése után támadtak bajok a szerzővel: depis lett, rémálmai voltak, sikítozva ébredt. S a gyógyulás érdekében a nagymamája után örökölt húszezer dolcsi maradékának, vagyis inkább döntő részének, tizenhatezer dollárnak is a seggére vert. Ez a húszezer dolcsi manapság kb. tízmilla forintban. Persze ezt a maradékot is a Szientológiai Egyháznak fizette ki: tovább akart lépni, volt előtte öt szint az OT-ből, de depisen, a rémálmokkal ez lehetetlen volt.
Vagyis a könyvcím lehet arra utal, hogy a Xenu-információ kibillentette az addigi kerékvágásból Margeryt. De a könyvet olvasva ez sem igaz. Meghökkent, de eszébe sem volt emiatt elhagyni a szciót. Lettek bajai a megbillenésből, sőt, végül emiatt hajtották ki a berkekből. Ám még ez sem vezette el ahhoz, hogy önként intsen pát az egész baromságnak.
Vagyis baj van a könyvcímmel. De Margery legalább ő is elmondja, kicsoda Xenu. Igaz, csak a könyve utolsó lapjain. S a címet nem magyarázza meg.
A kötet, mint könyv és mint irodalom
Talán túl nagyok az elvárásaim. Mert hát hiszen memoárról, vészkiáltásról van szó. Ki a fene vár el operaária minőséget egy Titanicról sikoltott segítségkéréstől?
Csakhogy itt arról van szó, hogy mindaz, amit leírt figyelmeztetés is. Azon kívül, persze, hogy lélekkönnyítés is. Kibeszélés. Mármint a saját lelkéből való kibeszélés, és nem a szció kibeszélése. Ám semmiképpen sem másodlagos szempont, hogy nem állt meg ott, hogy magából kiírja mindezt hanem nyilvánosságra is hozta. Ezáltal fel kellett vállalnia, azt, hogy nem lehet bármilyen minőségű, amit mások elé tár. Mert a családnak, a barátoknak, ismerősöknek, oké, elküldi a stencilezve sokszorosított kéziratot, hogy megérthessék, hová tűnt tizenkét évre. S oda jó az a bármilyen minőség, ahogy Margery a lelke romjainak építőkövét ismét egymásra rakogatva kiplönytyögi az otthoni Remington írógépen, mi esett meg vele a szcióban.
De egy könyv az más tészta. Ebben a formában a szövegnek egy más minőségre van szükség. Meg szerkesztőre, aki sok mindenre figyel. A stilisztikára például, az arányokra, a dramaturgiára (bizony, hiába memoár!), arra, hogy a hangsúlyok hangsúlyosak legyenek, az információk pedig egyértelműek. Hogy üssön, ami ütött, fájjon, ami fájt, süssön a megaláztatás, és valamelyest átélhető legyen a remény és az öröm is.
Namost az van, hogy több dolgot kell egyszerre letudnom.
A MAGYAR KIADÁSRÓL
Kezdjük az egyszerűbbel, a magyar fordítással. Elfogadom, hogy a kiadó részéről nem az esztétika és a szöveg irodalmi igénye az elsődleges szempont, de azért ne feledjék, hogy mindazok akiknek a kezébe kerül a könyv, nincsenek arról feltétlenül meggyőződve, hogy a szcientológia az, ami, és egy esztétikai, nyelvi szempontból több mint pongyola kinézet és megfogalmazás komolytalanná teszi a vészjelzést.
Nincsen például kolofonja a kötetnek. Legalábbis hiányos. A fordítónak nincsen neve. Amit megértek, hiszen a szciós bürökrácia bosszúálló fajta, de ennek feltüntetése is jelentős információ lehetett volna. Aztán az, hogy előszó a belső címlap hátoldalán, a kolofon helyén van, micsoda megoldás már? Az elírásokból és a mellé gépelésekből igen sok van. Az árva- és fattyúsorok tömkelegéről nem is beszélek.
A fordításról már igen. Nem tudom, milyen az eredeti, angol szöveg. Vélem, az sem irodalmi. Ez még nem lenne baj. A magyar fordítás azonban nagyon sok helyen értelemzavaró, van ahol egyszerűen értelmetlen. Nézd csak meg kapásból az alcímet!
A szciós anyagokat idézve különösen igaz az értelmetlenség.. Néha csak lestem, és még kikövetkeztetnem sem sikerült, vajon mit akar mondani a szöveg? Mintha a Guglival fordítottam volna le. De könyörgöm, ez egy könyv! Felmerült bennem, hogy szó szerinti ezeknek a szövegeknek az idézése, s akkor nem baj, hogy értelmetlen: az már a szciót minősíti. Csakhogy ennek feltüntetése igencsak tanulságos lett volna. Legalább egy (sic!) jelzéssel. De a forrás jelölésével mindenképpen. Ilyen azonban egy sincsen a könyvben.
Vagyis a magyar szöveg sajnos nemes egyszerűséggel igénytelen. S a legzomorúbb, hogy ez valamelyest semlegesíti is a mondanivalóját.
A KÖTET DRAMATURGIÁJA, SZERKEZETE
Ilyen nincsen neki. S ordít mindkettőnek a hiánya. Például semmi jelzés arra, hol járunk az időben. Éppen tegnap este, egy rövidke sétánk által meséltem a könyvről Szerelmetesfeleségtársamnak, és azt mondtam neki, hogy egy-másfél éve szciós a könyvben az író, viszont már a könyv kétharmadán is túl vagyok, vajon hogy az ördögbe fog beleférni a szakítás és a szakítás feldolgozása a maradék egyharmadba? (Nem is fért bele, csak a vázlata.) De kiderült, hogy amit én egy-mésfél évnek gondoltam, az már a tizedik volt... S nem mindegy. Vagyis az idő múlása teljesen hiányzik a szövegből.
A könyv végén kiderül, hogy Margerynek voltak szerelmi kapcsolatai is a szción belül. Erről korábban egy szó sincsen. Illetve egy auditálás (kb.: gyónás) során kiderül, miféle konkrét személyekhez köthető konfliktusai voltak a hosszú évek során. Amikről addig egy szó sincsen, sehol.
A könyv százkilencven oldal. A felénél gyakorlatilag még csak az elején járunk. Legalábbis úgy érezzük.
Azán nem kap magyarázatot, Margery miképpen oldott fel magában nagyon komoly ellentmondásokat, elképesztő embertelenségek megtapasztalását akár a saját bőrén, akár másokén.
Például amikor büntibe kerül, alsóbbrendű munkák végzésére osztják be egy minősíthetetlen szálláshelyen, ahol csak kétnaponta tisztálkodhat, a falon csótányhadak vonulnak, az ágy egy puszta földre vetett, hullámos, más által már kifeküdt matrac cafat, gyakorlatilag moslékot kap enni, a csomagban olyan kenyér van, amibe már beleharaptak. Furcsállja, természetesen gyalázatosan érzi magát, de nem mondja, hogy elmentek ti a jó édes, büdös édesanyátokba, aztán csá, hanem végigcsinálja a büntit, és a végén örül annak, amikor végre fürödhet. Ennyi.
Ugyanígy csak les ki a fejéből, amikor egy esetben a szciós oviba küldik kisegítő munkára. Az oviban nincsenek játékok, nincsenek könyvek, nincsenek bútorok, az udvaron nincsen mászóka, nincsen hinta, csak kitaposott föld egy fa körül, ahol a ruhátlan, pelenkások ülnek a porban. A magyarázat: a kisgyerekek nulla haszonnal bírnak a szció számára, mit jutalmazzanak az ő esetükben? Margery ezen is érthetetlen módon túllép. Legalábbis én, az olvasó nem kaptam magyarázatot miképpen tette meg. Szerintem ez már a hetvenes-nyolcvanas években is simán rendőrségi ügy lehetett volna Amerikában. Legalább utólag.
A Hubbard-utód David Miscavige vezette Szcientológiai Egyház ellen gyakorlatilag szakadatlan folynak perek rabszolgatartás, gyermekbántalmazás, szexuális-visszaélés ügyében, de a szció él és virul.
Miscavige több kiugrott munkatársa, sőt az édesapja is írt könyvet a szció és a vezetője viselt dolgairól, de a tájékoztatáson túl konkrét eredménye egyiknek sem lett. Legalábbis nem találtam arról infót, hogy lett volna.
Az egyház természetesen mindent (és az ellenkezőjét is) tagad és tagadott. Az eredménytelenség oka lehet, hogy mindez alaptalan vád. Vagy a szció a kapcsolatainak, a befolyásának is köszönheti, hogy semmi nem vezet eredményre, ami ellene szól.
Sorolhatnám még a szerkesztési hibákat, mert igen sok van belőlük. Minden témába csak bele-belekapunk, nem visszük végig. Minden magyarázat nélküli marad. Aztán van amikor két oldalon keresztül egy eszement auditálási eljárás részleteit olvassuk, betűvel kiírt, milliárdos nagyságrendű számokat. Valóban érzékelteti az eljárás agyamentségét, és egy ötszáz oldalas könyvben, ahol mindennek jutna legalább ennyi hely, simán el is férne. De itt, ezen a százkilencven oldalon indokolatlan.
Ahogyan azt sem értem, hogy miután Margeryt kidobja az egyház, van még hátra három-négy oldal a könyvből! Pontosan nem tudjuk meg a kidobás okát sem. Meg azt is csak rettentő átabotában, mifenét kezdett magával a kidobott szciós, hogyan fogadta a család, hogyan illeszkedett vissza a normális társadalomba (mármint amennyire a társadalom valaha is normális volt; de szcióhoz képest minden bizonnyal az), tanult-e tovább, mit dolgozott, mit tett a szció ellen, tett-e valamit, tudott-e tenni valami? És így tovább, és így tovább... Mert ez legalább annyira érdekes lehetett volna, amennyire a bekerülés metodikája érdekes (és számomra értelmezhetetlen).
Vagyis amire ki akarok likadni: a könyv hihetetlenül, zavarón és megmagyarázhatatlanul felületes.
A hangsúlyok, magyarázatok helyretevéséhez mindenképpen kellett volna egy szerkesztő, ha már a szerzőnek nincsen érzéke hozzá. Mert nem baj, hogy nincsen, nem író, s amit ír, memoár. De a könyv az meg könyv, legyen minősége! Egyébként komolytalannak tetszhet a tartalma is. Holott egyáltalán nem az!
A helyzet az, hogy bár korántsem hibátlan sem Dudás Diána, sem Bonyai Péter könyve (így, minőség szerint ebben a sorrendben), de Margery Wakefield könyve mindkettő mellett elbújhat. Ez persze mindazt a borzalmat, amit átélt, leírt nem semmisíti meg és nem relativizálja. Csak valamelyest súlytalanítja a hangsúlytalanság miatt.
WEBOLDALAK A SZCIENTOLÓGIÁRÓL
Szcientológia objektíven és szubjektíven
Rémálom
Dudás Diána oldala
A könyvet kiadó Clarus Animus Alapítvány weboldala, sok hasznos információval
Magánkiadás, Budapest, 2009, 190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630660884
6/10
2022 október vége, még mindig hosszú hétvége. A héten volt egy nagyon furcsa álmom. Ami azért is volt furcsa, mert mostanában nem nagyon történet meg, hogy álmodtam. Meg önmagában és mondanivalójában is furcsa volt. A következő történt benne.
Érdekes módon a mostani és nem gyerektudatom volt, mégis nevelőszülőknél voltam. Mindketten olyan nyolcvanas éveknek megfelelő külsővel bírtak. Vö. „Dallas”.
A nevelőanyámmal volt valami konfliktusom volt. Szemét volt velem. Hogy miben és hogyan, nem tudom. De odavetettem neki:
– G..ci vagy!
A nevelőapám rámmozdult, hogy üssön, de a nevelőanyám, bár tudtam, nem szeret, visszafogta.
– Mi bajod van velem? – kérdeztem tőle. Kimondhatatlan gyűlölettel válaszolt:
– Képtelen vagy a szeretetre!
Rettenetesen megdöbbentem.
Itt lett vége az álomnak. Felébredtem. Visszajátszottam az álmot. A döbbenet maradt.
Ma este egy ház alatti szivarka elszívása közben elmeséltem az álmot Szerelmetesfeleségtársamnak. Ő nevetett.
– Ugyan!
– Mit ugyan?
– Már hogy lennél képtelen a szeretetre? Én vagyok a példa, hogy ez baromság!
– Te?
– Érzem, tudom, hogy tudsz szeretni. Minden erről szól! Az elfojtásaid játszanak veled.
– Az elfojtásaim?
– Hát hogy nem szerettek a nevelőanyáid, hogy kirekesztett voltál.
– Ezt soha nem fojtottam el. Tudtam, tudatos volt mindig, mindkettőnél.
– Akkor az emlékeid...
De vajon miért jöttek most fel így, fájdalmasan esszenciálisan? S miért a szeretetlenséggel? Egyébként kezdetben Apám mindkét, Anyum utáni feleségét iparkodtam szeretni, ha másért nem, hogy Apunak jó legyen. S vagy harminc éve nem foglalkoztatott egyáltalán a kérdés.
