Ezt a könyvecskét a napi munkám során Örkényben járva, a nagy élelmiszerbolt könyves forgóján leltem. Az érdeklődésemet a magyar film aranykora iránt Szerelmetesfeleségtársam keltette fel. Ő még mindig lelkesebb, mint én, de azért nagyot nyitottam. Az volt és maradt a véleményem a…

Igen ambivalens a viszonyom a Spencer-Hill páros, vagy egyéniben végrehajtott teljesítményéhez. Alapvetően kedvelem őket. S néha van igényem a filmjeikre. De amikor megnézem valamelyiket, mindig, újra és újra megállapítom, hogy a pillecukor mázsás súllyal bír hozzájuk képest, s főleg, hogy igazán…

Ez a második Szakács Gábor monográfia, amit olvastam. Sajnos ez sem jobb, mint az első, a Gary Moore-ról írt. Nem jobb, mert hihetetlenül felületes. Egy ilyen szintű, múltú és jelentőségű együttes harmincévnyi tevékenységét kilencvenvalahány oldalon elintézni, az bizony negatív teljesítmény. Az…

Az a nagy helyzet, hogy a fülszöveget jegyző Maróthy György lelegelte a füvemet: mindent összevetve megmondta a véleményemet a kötetről. Itt elolvashatod, mit írt, nem másolom be az egészet. Szóval Maróthy, mindent összevetve leírta a véleményemet. De azért a temporális lebenyem keltette grafománia…

Mihály Tamás az Omega szürke eminenciása, a szótlan, háttérbe húzódó basszeros. Az Omega meg az a zenekar, ami ötven éve létezik, és mégis, miközben voltak komoly zenei hullámvölgyeik, csapnivalóan skierült lemezeik, meg olyan pazar anyagaik, hogy az ember (ha nem lenne pompás képzavar:) mindkét…

Valahogy úgy volt ez, hogy persze, hogy naná, hogy előbb Bródy volt a szívemhez közelebb. Naná: „És ha egyszer rajtam, lánckerék taposna / Alattam a föld is, sírva beomolna.” És: „Ne gondold, hogy tiéd a világ!” Mint a jéghegy legcsúcsa. A szembenállás, a finoman megfogalmazott maró gúny, a…

Nagyjából elfogult vagyok Vámos Miklóssal. Nagyjából, mert nem borulok térdre bármi előtt, ami Vámos, de az egész jelenség, ami ő: nagyon szimpatikus.  Nagyjából elfogult vagyok Bródy Jánossal. Nagyjából, mert nem borulok térdre bármi előtt, ami Bródy, de az egész jelenség, ami ő: nagyon…

Azoknak, akik nem aktív résztvevői, a politika hitkérdés. Nem az észé, nem az érveké, nem tényeké a fő szerep, hanem a hiteké. Szép lassan a magyarság kérdése, a hovatartozás kérdése sem más, pusztán politika absztraháció. A moly.hu-n is volt, akivel arról polemizáltunk, van-e bármi jelentősége…

Na nem, kérem, na nem! Ez a kötete mélyen méltatlan a Led Zeppelinhez is, és a Cartaphilus Kiadó zenészekről kiadott sorozatához is. Egyrészt, mert ez a párhuzamos életrajzos dolog hihetetlenül indokolatlan- Konkrétan, kifenét érdekel egy Zep monográfiában a teljesen ismeretlen szerző…

Varga Atttila 1994-ben öt alkalommal látogatta meg Bohumil Hrabalt kerskói magányában. Hrabal három évvel később, 1997-ben minden bizonnyal öngyilkos lett, bár a hivatalos verzió balesetről beszél.  1994-ben Hrabal már túlságosan zajos magányába nyitott be a szerző. Hrabal nem volt kedves,…

Pierrot-t mindig kedveltem. Tartása, kisugárzása van. Hiteles embernek tűnik, bármit jelent is az, hogy hiteles. Azonos önmagával, azzal, amit csinál. Ezért még a celebkedős zsürizésétől sem viszolyogtam. Erről a könyvben nincsen szó, ám nem szeméremből, hanem a kronológia miatt: később zsűrizett,…

Először is tisztázzuk: mindent összevetve nagyon szeretem Mike Oldfield muzsikáját. Elsős középiskolás voltam, amikor egy balatonfüredi nyári gyakorlat alatt a kezembe került a Platinum című lemezének kazettamásolata. Két hétig hallgattam, szinte folyamatosan. Aztán még bakeliten beszereztem…

S valóban, egy együttes, ami már akkor létezett, mikor néztem már kifelé a porból, amikor eszméltem, amikor rácsodálkoztam a múlt rendszer álságosságára, amit kint a Hajcsi szigeten láttam először, Nagyferó a Balkáni Tigris, negyven golyóval a testében medvetáncolt és hiába próbálták ijesztegetni,…

Olyan fele-fele arányban kedvelem az általam látott Kusturica filmeket. A Macskajaji, naná! Az Underground, na, az igen. És énnekem nagyon tetszett a Tejben, vajban, szerelemben is. Mndegyik másért. De azokat annyira, hogy kedvet csináltak ehhez a könyvhöz. Szerencsére, csak könyvtári példányhoz,…

A nyár végén voltam Szerelmetesfeleségtársammal és Örök Sógorral a Kobuciban egy Hobó és Bandája koncerten. Nem volt retró-hangulatunk, éppen ezért málnafröccsöztünk némi pálinkaalapra, szívtunk egy kis cherry szivarkát, lenyomtunk egy kobuci szendvicset, s hallgattuk Hobót, akit bár egy ország…