Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Victor Hugo – Cs. Horváth Tibor – Korcsmáros Pál: A nyomorultak

Azon kívül, hogy igen-igen lelkes lettem, mit érdemes elmondani egy lerágott csont klasszikusról?

2021. január 25. - Mohácsi Zoltán

  Az irodalom klasszikusai képregényben 7.   Azzal együtt, hogy mindig azt mondom, szerencsém volt a kötelező olvasmányokkal, mert átlagosan egy évvel korábban olvastam őket, mielőtt kötelezők lettek, jó pár dologgal könyvvel, szerzővel mégsem volt szerencsém. Éppen azért, mert megbecsültek…

Tovább

Kurcz Ádám István: Gion Nándor művei és műhelytitkai

avagy vajon miért olvasunk/olvassunk monográfiákat?

  Kezdjük az alapokkal!     Gion Nándor jó író, érdekesen, izgalmasan, szépen ír   Jó pár hónapja Göbölyös N. László azt írta nekem a pompás Yes-monográfiát író Vasváry-Tóth Tiborról, hogy amit ő nem tud a Yes együttesről, az nem is történt meg. Egy alkotóról tudni valamit, pláne sokat tudni,…

Tovább

Karel Čapek: Három ​színmű (R. U. R. • A fehér kór • Az anya)

Tudtad, hogy Čapektől származik a „robot” szó? S hogy előre leírta a pandémiánkat?

Čapek semmiképpen sem a kedvenc íróm. Ezt máshol már kifejtettem. Mindig nagy elánnal fogok bele a könyvibe, de olyan ötvenszázalékos hatékonysággal nyűgöznek le, vagy hagynak teljesen hidegen. Mar a legelső találkozásom is ilyen vegyes volt vele. Ami, mintegy természetesen képregény volt, a Zorád…

Tovább

Stendhal – Korcsmáros Pál – Cs. Horváth Tibor : Vörös és fekete

Te tudod, mi volt Stendhal keresztneve? Ha nem, a képregény akkor is kezedbe való!

  Az irodalom klasszikusai képregényben 5.   – Kedvesem, te tudod, mi volt Stendhal keresztneve? – zavartam meg az imént Szerelmetesfeleségtársamat virtuális asszisztensi munkájában. Kicsit révetegen nézett fel rám az ablak melletti fotelből. – Fogalmam nincsen. Pedig még kötelező is volt. De én…

Tovább

Alexandre Dumas – Korcsmáros Pál – Cs. Horváth Tibor: A három testőr

Egy zseniális alapsztori zseniális képregényesítése

  Az irodalom klasszikusai képregényben 8.   Ha hősös, kardozós, lovaglós, kibabrálós, barátságról szóló, akkor A három testőr. Már fogalmam sincsen, melyik filmváltozatot láttam először... No, megnéztem, tulajdonképpen hány filmváltozata is volt a regénynek. Nem számoltam meg, de volt egy…

Tovább

Szávai Attila: Távoli vidékek felé

Mindentől távolságot tartó novellák

Most is egy visszatérő refrén következik: ez az értékelés soha, vagy legalábbis nagyon kis eséllyel születik meg, ha nincs a véletlen játéka, egy elsőkönyves szerző, aki elküldte nekem a könyvet, lennék-e olyan merész, hogy írok róla, itt a blogon, ha én nem küldöm el az írásom linkjét a könyvét…

Tovább

Deborah Feldman: Unortodox – A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

Egy roppant érdekes, ám legalább ennyire ellentmondásos élettörténet

Hű, barátom, mondhatom, itt most nagyon sok minden van! Kezdjük hát azzal, amiről én úgy döntöttem, hogy az eleje!  Tizenhét évig adventista voltam. A családom nem volt hívő család, templomba sem járt senki a tagjai közül. Többször meséltem már, a Gőz dédimama oktatott a hitre, Isten szeretetére,…

Tovább

Száraz Miklós György: Lovak a ködben

Egy kedves, felvidéki magyar lány Budapestre jön, a róla szóló szöveg meg a szívünkbe

TUDOD, MI AZ A SPIROGRÁF? Gyerekkoromban nagyon szerettem, bár nekem nem volt soha, csak a napköziben a közös polcon volt belőle egy némileg hiányos csomag. Nem egy hasznos szerkezet, legalábbis én nem ismerem semmi különösebb hasznát, de az esztétika nem mindig pragmatikus. A spirográffal rajzolni…

Tovább

Karel Čapek: Egy ​tisztes polgár meghurcoltatása – A szerkesztő különös álmai

A sajtó kívülről és belülről: van ami állandó, és ugyanolyan visszataszító

Persze, hogy Zorád Ernő rajzolta azt a képregényt! A rajzokat szerettem, a történetet soha: ilyen képtelenséget, hogy a szalamandrák ellen kelljen küzdeniük az embereknek, azok meg okosak, meg beszélnek, meg hasonló marhaságok... De ahogy a rajzok bennem maradtak, úgy valahogy bennem maradt az…

Tovább

Afaq Masud: Szabadulás

Jómúltkor, van már vagy négy-öt éve, a hárommal ezelőtti munkahelyem kollégáival a nógrádi Pusztaberkin töltöttünk egy hosszú hétvégét. Fefi becenevű cimborával és Szerelmetesfeleségtársammal elugrottunk a Balassagyarmati Tesco-ba. Fefinek az jutott eszébe, ha már itt vagyunk, guruljunk már át egy…

Tovább

Tabi László: A négy kísértés

Persze, megint a Könyvmegállók, ezúttal a Pethe téren. Ilyesmik máshonnan nem jönnének hozzám. De ez nagyon jönni akart, hiába tettem vissza kétszer. Sőt, mi több, olvastatni is akarta magát, holott ennek azért nem sűrűn engedek, nem hagyom, hogy a könyvek erőszakosak legyenek, inkább a…

Tovább

Farkas Balázs: Ugatás

Egyszerűbb lenne a szavak helyett ugatnunk, morognunk, nyüszítenünk és farkat csóválnunk?

Még néha nem bírok magammal, és rá-rákattanok egy számomra érdekesebb téma, hír kommentjeire, de mindig súlyosan megbánom. Több indok között ezért iparkodom a Facebook-ot is csak nagyon csínján használni. Egyszerűen fel nem foghatom azt az elképesztő agressziót, kőbiztos öntudásból fakadó lenézést,…

Tovább

Gion Nándor: Keresünk egy jobb hajót (Életmű / 7.)

Drámai művek, filmvázlatok, reflexiók – vagyis amit még a sublód alól ki lehetett söpörni

(Csak a rend kedvéért mondom: megint önismétlés következik.)– Morzsám, tényleg nem ismered Giont? Ezt el kellene olvasnod! – Hallottam már róla, de nem olvastam még semmit tőle. Csináltak filmet is az egyik könyvéből, a Sortűz egy fekete bivalyért címűből. – Jó, de ezt olvasd el! Tetszeni…

Tovább

Halmai Róbert: Nagyapám

Egy kacatokból összepuzzlézott életke apró részletei

NAGYAPÁM NEKEM KETTŐ IS VOLT. Pontosabban mindenkinek volt kettő, mert ember nem lehet, akinek ne lett volna, de én ismertem is mindkettőt. Az anyai Gőzpapát és az apai Mohácsipapát. Nekem még nincsen unokám, úgy fest, a jelen állapotok szerint a fiam részéről akár ki is halhat a Mohácsi név, de a…

Tovább

Arkagyij és Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni

A Delelő Univerzum pompás, önmagában is fogyasztható negyedik kötete

– Ez a könyv az, amiből a film készült, Morzsám? – kérdezte tőlem a helyére bekuckózódva, elalvás előtt eggyel gyönyörű szemű kedvesem. – Az biza'! – feleltem neki. A film értékéről, az első, koprodukciós verzióról beszélek, eltért a véleményünk: nekem eléggé tetszett, neki egyáltalán nem. – És így…

Tovább
süti beállítások módosítása