Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Stephen King: A Setét Torony – 1. A harcos

2018. augusztus 15. - Mohácsi Zoltán

No, ez ám a feladat: értékelést írni egy könyvről, ami nem tetszett, de aminek a folytatásait el akarom olvasni, s a második kötete már itt is van a polcon, s aminek a íróját köztudottan nem szeretem, mégis egyre több mindent olvasok tőle! A temporális lebeny sérült* Stephen King soha nem lesz a…

Tovább

Larry Niven – Jerry Pournelle: Szálka Isten szemében

Szálkák 1.

Mivel meglepő fordulattal a magyar kiadó két külön, más-más címet viselő kötetben jelentette meg a könyvet, ami eredetiben azonos címet viselt önmagával, így a könyv értékelése megegyezik a Szálkák című könyv alá írottakkal. A könyv szép: megkapó a borító, kellemes a méret, kemény fedeles, jó a…

Tovább

Larry Niven – Jerry Pournelle: A szálkák

Szálkák 2.

Mivel meglepő fordulattal a magyar kiadó két külön, más-más címet viselő kötetben jelentette meg a könyvet, ami eredetiben azonos címet viselt önmagával, így a könyv értékelése megegyezik Szálka Isten szemében című könyv alá írottakkal. A könyv szép: megkapó a borító, kellemes a méret,…

Tovább

René Goscinny – Morris: Lucky Luke – 25. A zöldfülű

Újra egy Morris-Goscinny Lucky Luke. A javából. Nagyon jót szórakoztam rajta, szerintem az egyik legjobb füzetük. Eredetileg 1968-ban jelent meg. Terence Hill 1972-ben forgatta a Vigyázat, Vadnyugat-ot. Ebből talán egyértelmű, hogy az ötletet ki vette kitől. Mert a téma több, mint meglepően…

Tovább

Jonas Jonasson: Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok)

Jonasson hozza a formáját. Amikor egy együttes lemezt ad ki, azt mondják, az első két album tartalmazza mindazokat a dalokat, szerzeményeket, amik az első időszakban felgyűltek. A harmadik, igen, a harmadik lemez a vízválasztó, ott derül ki, igazából mire is képes a csapat, tud-e a kezdeti…

Tovább

Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni

Megvett kilóra. Én már a százéves pasasnál kapituláltam, de ez az eszement börleszk túltett rajta. Annyira képtelen, annyira abszurd, annyira annyira, hogy kalapot emelek előtte. No, ez olyan mindenhololvasnikell-könyv* volt! Nem is tudom, kell-e, érdemes-e a tartalomról bármit mondani? Meséld már…

Tovább

Ira Levin: Rosemary gyermeke

Rosemary gyermeke 1.

Magamtól biztosan kezembe nem vettem volna, mert ahogyan már mondtam, nem szeretem a horrort, nekem olyan kis öncélú műfaj. Stephen King tehet róla, meg az a fránya Danse Macabre, az általa írt horror-történet. Amikor valami művet az utókor alapműnek kiált ki, akkor természetesen hatalmasakká…

Tovább

Karin Fossum: Aki fél a farkastól

Hosszan olvastam, bár alapvetőn volt bennem kíváncsiság, és alapvetőn nem is volt rossz, de azért nagyon bátor hazugság a hátoldalán levő fülszöveg elemntáris túlzása, miszerint ez a világ legjobb thrillere. Egyfelől, mert a thriller fosatós. Ez nem az. Másfelől, mert ha nem is kiszámítható, de…

Tovább

Nemere István – Cs. Horváth Tibor – Fazekas Attila: A Triton-gyilkosságok

Kamaszkorom delén túl nagyon szerettem Nemere könyveit, főleg a sci-fi-ket. Aztán egy szép napon az összes eltűnt a polcomról. Apu kölcsönadta egy munkatársának. A megkérdezésem nélkül. Aztán meghalt. Soha nem tudtam ki volt az a munkatárs, aki Apu alattomos halála révén megnyert magának egy polcnyi…

Tovább

Stephen King: Danse Macabre

Bármennyire hihetetlenül rutinos King-félbehagyó és -fikázó vagyok, King ezúttal csapdába csalt. Már azzal, hogy a könyvtárban a kezembe vettem egyáltalán ezt a könyvet, mert egészen más írásait kerestem. De már az, hogy kerestem a csapda része volt, hisz van itthon egy polcnyi olvasatlan kötetem…

Tovább

Lawrence Block: (A betörő, aki...) – 3. A betörő, aki szeretett Kiplinget idézni

Az abonyi Coop áruház könyvespolcán leltem rá nem erre, hanem a parókás betörős kötetre. Eddig elkerültük egymást. Ott beleolvastam, és hoztam magammal. Aztán megint, ugye, könyvtár-túra, onnan két kötet jött velem. A hatalmas csalódás Rémkoppantók után felüdülésre vágytam, és vékonka kötetre. Ez…

Tovább

Stephen King: A rémkoppantók

Cseles ez a könyv! Egyfelől, mert olyan, mintha valami testesebb öccá oldalas lenne, közben meg majdnem ezer. Másfelől meg azért, mert olyan, mintha jó lenne, közben meg egyáltalán nem az. De megnyugodtam. Fenntartásom King-gel szemben, amit már-már lerombolt egy-két megnyilvánulása, majdnem…

Tovább

Jodi Picoult: Csodalány

Picoult-tól a Szívtől szívig volt az első könyv, amit olvastam. Ez idáig az egyetlen, amelyik maradéktalanul tetszett is. Ezt a Csodalány-t nagyon vártam. Egy King-könyvet hagytam átmenetileg félbe érte, Szerelmetesfeleségtársam nem kis csalódására, aki nem szereti a fostós könyveket/filmeket, de…

Tovább

René Goscinny – Morris: Lucky Luke – 24. A Daltonok szabadlábon

Próbálkozom, finomítom, csiszolgatom, ízlelgetem, de egyszerűen nem tudom megfogalmazni, miért jobb azonnal észrevehetőn az eredeti Goscinny-Morris páros képregénye, mint a hivatalos epigonoké. Nem tudom megfogalmazni. De azonnal észrevehető, ha ők készítették a füzetet.  Nem annyira a sztori, mert…

Tovább

John Wyndham: Chocky

John Wyndham furmányos író. Furmánya abban áll, hogy nincsenek eget verő fordulatok a regényeiben. A Chocky története gyakorlatilag ott áll majdnem teljes mértékben a fülszövegben. Az a kitétel, hogy Együttélésük története ez a könyv: hazugság. Az együttélésük jóformán minden története benne van a…

Tovább
süti beállítások módosítása