Akkor először a refrén: alapvetőn nem szeretem Stephen King regényeit.  Mondjuk eddig soha nem fogalmaztam meg, miért, hát íme: bár King pompásan ír, biztos kézzel formálja az alakjait, átlátja és kezeli a történeteit, nincsen zökkenők a cselekményben, vagy legalábbis az olvasó a tempó közben nem…

Az a helyzet, hogy elfogult vagyok ezzel a történettel kapcsolatban. Főleg azért, mert apai nagypapámra emlékeztet, aki régi Fülesekből vágta ki nekem a képregényeket, és ragasztotta őket több spirálfüzetbe, hogy folyamatosan olvashatók legyenek. Ő szoktatott rá Zorád Ernőre is, együtt rötyögtünk a…

No, túl sok okosságot nem nagyon lehet ezekhez a füzetekhez írni, legalábbis én nem nagyon tudok. De az meglepett, hogy miközben Morris csak rajzol rendületlenül, a történetek írói ebben az esetben annyira hozták az eredeti Luke-szellemiséget, hogy tulajdonképpen túl is szárnyalták azt. Nagyon…

Ha privát versenyt csinálnék, hogy akkor most a film vagy a könyv, nagy bajban lennék, mint egyszemélyes zsűri. Mert baromi jó mind a kettő, és mindkettőnek van előnye is, hátránya is. Filmelőny: ((SPOILER: Van feloldás Amy lebukik, nem genyózhat tovább. Lezárt, könnyebbséget adó…

Ezt a könyvet olvasva ismételten eszembe jutott, hogy vajon mennyire befolyásol egyes könyveknél, ha ismerem már a szerzőt, s van előélete az életemben? Nagyon. Mert a Sztrugackij tesók azért fogalom az irodalomban. Tarkovszkij óta mindenképpen. De az is biztos, ha nem tudom, hogy ez a Sztrugackij…

Ondrej Štefanik, a tökéletes Vona Gábor alteregó* (vagy éppen Vona Gábor maga, csak nem akarta saját nevén kiadni?) írt egy könyvet. Laza, szabad szájú regényt Pozsony (és nem Bratislava) mai képéről. Nem mondom, hogy mindennapjairól, mert a regény minden, csak nem mindennapi. Aztán az egész mégis…

A szemléletváltás nézőpont kérdése. Ha akarom: rugalmasság. Annak beismerése, hogy tévedésképes ember vagyok, aki új adatok birtokában nem restelli felülírni, korrigálni az addigi véleményét. Ha másképpen akarom: szélkakas gerinctelenség, gumi-hozzáállás. Amikor azt mondom, feladom a Stephen…

Nem vagyok jóban Miéville-lel. Elkezdtem a Konzulváros-t, de nagyon hamar feladtam. Aztán amikor az egyik céges autónk váltója kimúlt alattam Nagykőrösön és vonattal kellett visszajönnöm Budapestre, a Kraken-nel kicsit tovább jutottam, de unalomba fulladt számomra az is. Ezt a Patkánykirály-t a…

Szeretem Terry Pratchett könyveit. Eddig, amiket olvastam, mind bejövős volt. Tény, hogy néha kapkodtam a fejemet a kis tréfás félmondatoknál, és gondolkodtam, hogy én nem figyelek-e vagy a fordító követett el valami hibát (volt ez is, az is). Sokszor volt olyan érzésem, hogy Pratchett agyában ott…

Vaszary Gábor jó író. A harmincas-negyvenes években a könyveit vagy harminc nyelvre fordították le. A Monpti című regényéből Romy Schneider főszereplésével készült filmváltozat. Könnyed stílusa, humora, szerethető, jobbára bohém alakjai hamar elnyerik az olvasó kegyeit. Vaszary szórakoztató író,…

Nomostmerugye… Kognitív a disszonanciám. Egyfelől nem tudom letenni a sorozatot: kiolvastam a harmadik kötetet, és bá elhatároztam, hogy pihenésképpen, és védve magam a túltöltődés ellen elolvasom a frissen beszerzett és számomra eleddig ismeretlen Méhes György könyvet, az Öcsi naplóját, mégis…

Viszonyom King bácsival továbbra sem harmonikus, de szakítani képtelen vagyok vele. Mint egy soha nem létező gyerekkori kapcsolat, amelyről mindenki tudja, hogy nem tesz jót, mindenféle sületlenségekbe rángat bele, de mégis, minden belső ellenkezés és külső tiltás ellenére csak vele lógok. Toma…

Ahogy olvastam, jó darabig nem értettem, hogy miért is olvasom. A stílussal persze semmi baj, EtaRaas élvezetesen ír, élnek az alakjai, a mélyben megbúvó összefüggések csak-csak felvillannak, a jellemek teljesednek, árnyalódnak, sőt  ((SPOILER: Yaan esetében finoman de nagyon határozottan…

MÁSODIK OLVASÁS  Nem a mostani, hanem egy régebbi születésnapomra megkaptam Szerelmetesfeleségtársamtól a Csodaidők négy kötetét, ráadásul a szerző által személyesen nekem dedikálva (!) mindegyik. Hihetetlenül örültem mindnek, emlékeim szerint a szerzőnek meg is köszöntem a személyességet, amit…

Szerelmetesfeleségtársam szokás szerint a vállamra hajtotta a fejét elalvás előtt, én szokás szerint kinyitottam a könyvemet olvasni, ő szokás szerint megkérdezte, miért nem alszom inkább, én meg rávágtam a refrént, hogy olvasok kicsit, hogy úgy tűnjék, művelt vagyok; ő rápillantott a könyvre, és…