Novelláskötet. Ezáltal nagyon nehéz értékelni. Voltaképpen csak darabokban lehet részletesen, vagy összefoglalva általánosan. Én jobban szeretem az utóbbit. Most mégsem ezt teszem. De nem is részletezek, hanem középutazok. ACC a klasszikus sci-fi generáció jelese. Ahogy fogalmaz: ahhoz a…

Szeretem, mert Zorád Ernő. Ezzel nagyjából mindent elmondtam. De nem ám: az kimaradt, hogy a történet, logikusan, a magyar történelemről szól. Egy rövidke szakaszáról. S voltaképpen nem is annyira Könyves Kálmán, a művelt, olvasott, értelmes, de testileg nyomorék (ez még polkorrekt szó) a…

Arról vagyok hírhedt, hogy nem kedvelem igazán Stephen King regényeit. Csak tisztelem őt. Főleg, mert bármilyen vacak, mindennapi, blődli ötletből képes történetet faragni. Erre tipikus példa ez a könyve is. Mert a sztori voltaképpen mindenestül ott van a fülszövegben. Mindenestül, mert annyira…

Nem tudok nem szőrösszívű lenni. Ennek a könyvnek az a hibája, ami a legnagyobb erénye: Loe írta. Minden ízében, porcikájában Loe. A hozzáállás, az alaphelyzet képtelensége, a poénok, és nos, igen, a főszereplő karaktere is tipikusan Loe. Mondhatni: összetéveszthetetlenül. Vagy éppen…

Bán Béla, az idősebb Béla bácsi fia, a Fő téri kiskocsma (gyertek bátran) volt tulaja költözött. Kézen-közön terjedt az infó, mifenét kezdjen a számára feleslegessé vált könyvvel. Felhívott. – Kb. két köbméter, Mohám. Vagy egyben, vagy sehogy, válogatás nincsen, de ha kell, ingyen van, csak a hét…

Velem van a baj, biztos, mert olyan sokszor ízlésszéllel szembe… Nothomb nagggyon jó író. Mondom nagy mellénnyel, két könyve elolvasása után. (A másik a Hódolattal esengve volt.) Olvastatja magát, nem bőbeszédű, nem magyaráz túl, és amit ír, az ott van. Stabilan ott. Amit ebben a könyvben művel az…

Csak az esetleges flreértés végett, tisztázásul: Marcus Meadow = Réti László. A fiamnak hoztam ki a könyvtárból. Nála maradt A hasonmás a kedvenc. Úgy adta vissza, hogy ez arabos dolog őt nem foglalkoztatja, köszi. Annyira engem sem, a személyes érdeklődésem piaca telítődött mostanság az…

Négyes, négyes, de csillagos négyes ám! Mert pazar, mert szétröhögtem a fejemet, mert a szereplők valami elementárisan eltaláltak, mert kicsinyesek, mert hazudnak, mert elhallgatnak, mert és mert… Rövid párbeszédek, de milyen rövidek és milyen párbeszédek! Elfojtások, vágyak, elszürkülés,…

Hód valahogy mindig felbukkant az életemben, kamaszkorom óta. De soha nem volt dolgunk egymással, a Hód és a ZX-7 képregényváltozatának intermezzójától eltekintve. Ott sem gyakorolt rám nagy hatást, csak tetszettek a rajzok. Most utánanéztem: én Fazekas Attilára emlékeztem, de Korcsmáros Pál követte…

A továbbiakban még mindig ellentmondásos a viszonyom King-hez. Ilyen-olyan jelekből azt szűröm le, hogy én most az egyik legnépszerűbb könyvét olvastam. Öööö… Minden bizonnyal velem van a baj, minden cinizmus és szarkazmus nélkül. Akkor gyöjjön a lecsó! A remény rabjai Nem King tehet róla, de így…

(Van valami pikáns abban, hogy az ember tudja, az értékelését a szerző is olvassa, de azért sem írok másképpen, csak úgy mintha nem tenné!) A maga műfajában, és ez nem degradálás, hanem elismerés, hibátlan! (Na jó, nem [erről később], de mégis az!) A cselekmény felépített, a figurák koherensek, a…

A Tom Sawyer kalandjai-t kötelező szeretni, és nem is lehet nem ezt tenni: kiskamaszokról szól, humorosan, izgalmasan, szerelemmel, kincskereséssel, gyilkossággal, és feledhető-e a fejünk fölött kötélen forgatott döglött macska, mint munka-megváltó cserealap?  A Huckleberry Finn-t viszont már…

Card-nak hála, a sorozat harmadik részében, hátunk mögött tudva a második kötet féltörténelmi indiánuniós Gojko Mitič-Tecumseh feltámadós/Alvin-gyógyította történetét, visszatérünk a első rész hangulatához, cselekményéhez. Pazar, na! Leginkább az Isten-látogatta (naná, hogy nem, de ez hamar…

Ahogy a fülszöveg mondja, az utolsó olyan epizód, amit Goscinny és Morris együtt készített. Az utóbbi időben több olyan füzet jelent meg, amihez egyiküknek sincs köze. Nem voltak rosszak, értékeltem őket. De valami hiányzott belőlük, hogy hatalmas cöcenés legyen a végeredmény. Nem tudtam igazán…

A Flórián téri Libriben futottam bele a könyvbe. Szimpi volt, de pénz híján, leértékelés ide-oda, otthagytam. A könyvtárból viszont a Naiv/Szuper-t viszont (az volt bent) azonnal magamhoz ragadtam. Amikor a Dopplert elolvastam, ismét elkövettem, amit nem szoktam: az értékelésem…