Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Robert Kirkman – Charlie Adlard: Élőhalottak – 2. Úton

Walking Dead 2.

2018. december 09. - Mohácsi Zoltán

Némi újrahasznosítás következik De aztán, de aztán... Van némi előzménye ennek a kötetnek. Egyfelől, mert második rész, másfelől, mert nagyon nem természetes, hogy én horrort nézzek, olvassak. Ezért az első részhez írt értékelés bevezetőjét most újrahasznosítom. Íme: Kezdjük a legalapoknál: nem…

Tovább

Robert Kirkman – Tony Moore: Élőhalottak – 1. Holtidő

Walking Dead 1.

Kezdjük a legalapoknál: nem szeretem a horrort. Egyfelől, mert nem látom találtam még (?) meg az értelmét, hogy miért jó félni és ezáltal fosni, másrészt talán mert nem láttam, olvastam igazi, minőségi horrort eddig. Talán a Ragyogás az egyetlen kivétel, ami olvasva, nézve is tetszett, de a pontos…

Tovább

Morris – Lo Hartog Van Banda: Lucky Luke – 33. Az ​enyveskezű

Újabb Lucky Luke füzet, újabb megleptés! Hogy kicsoda Lo Hartog Van Banda (lásd a jobb oldali képet), fogalmam sincsen, még nemi Guglizás után is csak kevés, de rettentő furi neve van. A Lo nem valami kínai óccó toldalék, hanem a Ludwijk rövidítése. Viszont a furi neve nem tartja vissza attól, hogy…

Tovább

Albert Uderzo: Asterix 25. – A megosztott falu

Már pontosan nem tudom, mire volt a nagy lelkesedés, de a fiam, Gergő óriási örömmel újságolta, hogy képzeljem, végre meg fogja jelentetni a Móra Kiadó az eddig magyarul kiadatlan Asterix-történetet is! Indokolta, de nem emlékszem, mivel, a nagy örömét. De a nagy öröm miatt a tény, hogy végre…

Tovább

Albert Camus - Jacques Ferrandez: Az idegen

Camus és én soha nem találtunk egymásra. Nem tudunk egymással mit kezdeni. Akkor sem, ha a nagykamasz koromat végigkísérte a Szüsziphosz mítosza című esszéjének egy gondolata: A magaslatok felé törő küzdelem egymaga elég ahhoz, hogy megtöltse az emberi szívet. Volt, hogy egy plakátnyi rajzot is…

Tovább

Juan Díaz Canales – Juanjo Guarnido: Blacksad – 4. Néma ​pokol

Blacksad 4.

Amint az már mondtam az általam olvasott első és harmadik rész értékelésénél, és úgy fest, ez állandó refrén marad: a Blacksad egy gyönyörűen megrajzolt, állatszereplőkkel dolgozó noire képregénysorozat. A főszereplő, Blacksad egy kandúr. Aki magánnyomoz. Kemény csávó... ööö... kemény macskosz. A…

Tovább

René Goscinny - Morris: Vasút ​a prérin

Lucky Luke 32.

Íme, a 2018-as legújabb Lucky Luke képregény, amit a klasszikus szerzőpáros követett el: René Goscinny-Morris. Úgy véltem, bár valami gyanús volt, hogy a füzetek számozása megegyezik az eredeti számozással, de a Wikipédia szerint ez nincs így. Ez a jelenlegi füzet az előző mondatban klasszikusnak…

Tovább

Jean-Yves Ferri – Didier Conrad: Asterix 37. – Asterix ​és az itáliai futam

A füzet meglepetés. Egyfelől mert ezt már nem a klasszikus Asterix-alkotópáros jegyezte, másfelől pedig azért, mert nagyon jó!  Egy cigány asszony azt jósolja Obelixnek, hogy egy fogathajtó versenyen díjat fog kapni. Obelix vérszemet kap, és azonnal vesz is magának egy versenyfogatot tízszer…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix 24. – Asterix ​és a belgák

A Magyarországon először megjelent füzet története egyszerű: a kis gall faluba eljut a hír, hogy Ceasar a belga harcosokat tartja a legbátrabbnak a birodalmában. Hasarengazfix főnök ezen annyira felszívja magát, hogy elhatározza, útra kel, és megnézi magának a hős belgákat. Asterix és Obelix…

Tovább

Frank Miller: Sin City – 1. A ​nehéz búcsú

Sin City, a Bűn Városa. Mára fogalom. Frank Miller műve alappá lett a képregény műfajban. Két okból. Egyrészt a zseniális rajzstílusa miatt: a képeken nincsenek színek, nincsenek árnyalatok, Miller kizárólag a feketével és a fehérrel dolgozik (kivéve a „Sárga rohadék¨ című epizódot), és ezzel a két…

Tovább

René Goscinny - Albert Uderzo: Asterix 8. – Asterix Britanniában

Asterix 8.

Van ugye az alaptétel, hogy a britek és a gallok annyira nem komálják egymást. Ennek a klasszikus Asterix-füzetnek a szerzői egyfelől fittyet hánynak erre az alaptételre, és teljesen szimpatikusnak, és na jó, kicsit dilisnek írják le a briteket. Akik óramű pontossággal isszák a forró vizet, minden…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix 23. – Obelix és társa

Gergő fiam nagy Asterix-fan. Tény, hogy ebben oroszlánrésze van az apjának. Aki én vagyok. Gergőnek ez az egyik kedvenc füzete. Nagyon lelkesen ecsetelte nekem, mennyire jó, mennyire vicces, mennyire mai. Éppen a konyhaszekrényeink általa készített ajtajait szerelgette, szerintem pompás…

Tovább

Hannes Hegen: Mozaik – Digedag – 15. A dalmát hegyek között

Folytatódnak Irgum-Burgum Bendegúz és a két manó, Dig és Dag kalandjai a XII. században. Ebben a kötetben a Dalmát tengerpart kalózaival küszkörésznek, s ne mellesleg kiszabadítanak egy fogságba esett hercegnőt is. Most azt figyelgettem, hogy a manók ellenségei általában úgy gonoszak, hogy közben…

Tovább

Hannes Hegen: Mozaik – Digedag – 14. Digedag nyomában

In medias res. Mivel a Mozaik Magyarországon igen hektikusan jelet meg, s mivel a Mozaik-könyvek vagy nem vagy piszok drágán beszerezhetők, illetve a FSZEK-ben sincsen meg mindegyik, s mivel a történetek összefüggők, s legalább öt-tíz könyv egy adott sztori-szekció, azt kell mondanom, hogy nem…

Tovább

Andreas Schulze – Andreas Pasda: In Vitro Veritas

Mozaik - Abrafax 0.

In vitro veritas ennek a Mozaik-könyvnek a címe. Szójáték. Mert ugye eredetileg így fest: in vino veritas, vagyis borban az igazság. Az in vitro kifejezést a tudomány használja olyan kísérletek jelölésére, amelyekben a kísérleti folyamat in vitro, vagyis az üvegben, nem élő szervezetekben zajlik,…

Tovább
süti beállítások módosítása