CSAK A SZOKÁSOS: infarktus után eggyel, mintegy szíverősítőként elmentem bringázni egy kicsit, és hogy célom is legyen, gondoltam, megnézem a régi-új Könyvmegállót Csillaghegyen, és akkor már persze, hogy naná, a Pók utcait is. Az első a Mátyás király útjának felújítása miatt tűnt el hónapokra, a…

Úgy veszem észre, permanens lemaradásban vagyok, bár kétségtelen, hogy annyira nagyon nem is törekszem arra, hogy ne legyek. Mire értesülök egy-egy roppant érdekes kiadványról, könyvről, jobbára hónapok, még inkább évek telnek el. Kertész Sándor könyve 2018-as. Még nagyobb baj, hogy volt előzménye,…

Persze, megint a Könyvmegállók, ezúttal a Pethe téren. Ilyesmik máshonnan nem jönnének hozzám. De ez nagyon jönni akart, hiába tettem vissza kétszer. Sőt, mi több, olvastatni is akarta magát, holott ennek azért nem sűrűn engedek, nem hagyom, hogy a könyvek erőszakosak legyenek, inkább a…

A kapcsolatom Rejtő Jenő könyveivel Apuék könyvespolca előtt kezdődött. Azt hiszem, Anyu akkor már nem élt, vagyis '77 után történt valamikor, hogy álltam a rettenetesen tűzpiros, fényesre lakkozott szekrény előtt (életre szóló volt a stressz, hogy pont ez választotta Apu és Anyu az új lakásba,…

Még néha nem bírok magammal, és rá-rákattanok egy számomra érdekesebb téma, hír kommentjeire, de mindig súlyosan megbánom. Több indok között ezért iparkodom a Facebook-ot is csak nagyon csínján használni. Egyszerűen fel nem foghatom azt az elképesztő agressziót, kőbiztos öntudásból fakadó lenézést,…

(Csak a rend kedvéért mondom: megint önismétlés következik.)– Morzsám, tényleg nem ismered Giont? Ezt el kellene olvasnod! – Hallottam már róla, de nem olvastam még semmit tőle. Csináltak filmet is az egyik könyvéből, a Sortűz egy fekete bivalyért címűből. – Jó, de ezt olvasd el! Tetszeni…

NAGYAPÁM NEKEM KETTŐ IS VOLT. Pontosabban mindenkinek volt kettő, mert ember nem lehet, akinek ne lett volna, de én ismertem is mindkettőt. Az anyai Gőzpapát és az apai Mohácsipapát. Nekem még nincsen unokám, úgy fest, a jelen állapotok szerint a fiam részéről akár ki is halhat a Mohácsi név, de a…

Újra és újra ismétlem magamat. Most éppen azt, hogy nehéz egy könyvről írni, ha ismerem a szerzőjét. Hát még akkor, ha nem csupán ismerem, hanem tisztelem és kedvelem is. Illetve még ebben az esetben sem lenne nehéz írni, ha az írás csupa hurráoptimista vonásokat emel ki a könyvből, vagy éppen…

Új sorozatot indítok a blogomon. Mert, ugye, alapvetőn ez egy olvasónaplós blog. Amiről most és eztán ebben a sorozatban írok, az nem szorosan véve olvasmányélmény, csak közvetve.  Ám a két napja, 2020 július 22-én színházban voltunk. Gyulán nyaralunk. Szerelmetesfeleségtársam mint családi…

A könyveket majdhogynem mindig én vettem magamnak. A család elég hamar be- és átlátta, hogy ha könyvajándékot kapok, vizet hordanak a tengerbe, és már így is alig fér az olvasnivaló a gyerekszobába. Így jártam, véleményem szerint Szerelmetesfeleségtársammal is. Mert két dolog van. Egyfelől valóban…

Maupassant novelláival katonakoromban találkoztam először. A Helikon Kiadó gondozásában napvilágot látott Maupassant-sorozat egyik, az elbeszéléseit tartalmazó kötete került a kezembe. Kis kötet, bibliofil papíron. Semmit nem tudtam a szerzőről, csak annyit, hogy klasszikus, meg néhány könyvcím,…

Szenzáció! Szenzáció!Nincsen többé boldogtalan ember! Megoldódott az emberiség legnagyobb problémája! – kiáltozzák a párizsi rikkancsok.Egy világhírű tudós ugyanis a kibernetika legújabb eredményeinek felhasználásával megalkotta a kiberneroszt, a szerelmi szolgálatokra programozható,…

SZERELEM. Minden benne van a szóban: az élet teljes értelme és minden értelmetlensége. Felemel, megvált, változtat, célt ad és mélybe lök, eltipor, megaláz és kisemmiz. Van-e okos és bölcs szerelem, van-e, amelyik egy életen át tart? Tapasztalata válogatja. Gárdonyi nem optimista. De nem is…

Már gyerekkoromban egyértelművé vált, hogy mennyire KÉTBALLÁBAS vagyok a focihoz. Apai nagypapám hobbi szinten filmezett, az asszisztenciája az édesapám volt, és készítettek egy felvételt arról, mit kezd Zolika egy pöttyös labdával. Csúfos a végeredmény, és a mai napig nem változott túlságosan sokat…

TISZTELT GION ÚR, KEDVES NÁNDOR! Manapság valamiért divatos levelet írni olyan művészeknek, akik már nincsen az élők sorában. Többen, többfelé élnek ezzel az eszközzel. Például Sal Endre, a Facebook-os Újságmúzeum szerzője is megtette nem egy alkalommal. Akkor is, amikor nem ismerte személyesen a…