Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Jul – Achdé: Lucky Luke 34. – Egy cowboy Párizsban

A legnagyobb dicséret: van olyan jó a történet mintha az eredeti szerzők írták volna

2019. február 05. - Mohácsi Zoltán

A 34. magyarul megjelent Lucky Luke-füzet. Ismét nem az eredeti szerzőpáros, Morris és Goscinny követte el, hanem a titokzatos nevű Achdé & Jul páros, akik több Lucky Luke füzetet is jegyeznek. Achdé eredeti neve Hervé Darmenton. 1961-ben született, francia és 2003 óta rajzolja az új Lucky Luke…

Tovább

Rejtő Jenő – Korcsmáros Pál – Garisa H. Zsolt – Varga „Zerge” Zoltán: A három testőr Afrikában

Voltaképpen nem is tudom, hogyan lehet nem egy-két szóval (pazar, pöpec, tök állat, totálbrutálzsírkaraj, stb) elintézni sem Rejtő könyveit, sem Korcsmáros grafikáit. Ami itt muníciót ad, az tulajdonképpen a plusz két alkotó munkája, akik a külső borítón említésre sem kerültek. Garisa H. Zsolt és…

Tovább

P. G. Wodehouse: Halljuk Mr. Mullinert!

Akkor a Wodehouse-refrén: P. G. Wodehouse egész életében ugyanazt a könyvet írta. Olyan mint a harmincas évek magyar filmgyártása: ha egyet láttál, voltaképpen mindet láttad; ha egy Wodehouse könyvet olvastál, voltaképpen olvastad mindet. De mégis: az egy nem elég, valahogy mindet el akarod…

Tovább

Morris – Lo Hartog Van Banda: Lucky Luke – 33. Az ​enyveskezű

Újabb Lucky Luke füzet, újabb megleptés! Hogy kicsoda Lo Hartog Van Banda (lásd a jobb oldali képet), fogalmam sincsen, még nemi Guglizás után is csak kevés, de rettentő furi neve van. A Lo nem valami kínai óccó toldalék, hanem a Ludwijk rövidítése. Viszont a furi neve nem tartja vissza attól, hogy…

Tovább

P. G. Wodehouse: Valami sumákság

Egy jó hír: van feloldása a soha, sehol teljességében ki nem írt P. G-nek! Mégpedig: Pelham Grenville. Gondoltad volna? P. G. Wodehouse azon írók sorába tartozik, mint Terry Pratchett, Kurt Vonnegut, Edgar Burroughs, Rejtő Jenő és sokan mások: ha olvastad egy könyvét, voltaképpen mindet olvastad, ám…

Tovább

René Goscinny - Morris: Vasút ​a prérin

Lucky Luke 32.

Íme, a 2018-as legújabb Lucky Luke képregény, amit a klasszikus szerzőpáros követett el: René Goscinny-Morris. Úgy véltem, bár valami gyanús volt, hogy a füzetek számozása megegyezik az eredeti számozással, de a Wikipédia szerint ez nincs így. Ez a jelenlegi füzet az előző mondatban klasszikusnak…

Tovább

Bálint Ágnes: A repülő dívány

Nagyon sokszor találkoztam már ezzel a könyvvel, de közvetlen kontaktusba még soha nem léptünk egymással. Most de. Voltaképpen pompás kis történet arról, hogy az elkényeztetett, fényesre nyalt popsijú városi lányka hogyan ismeri fel, hogy vannak értékek azokon túl is, amiket ő annak vall. Bálint…

Tovább

Vaszary Gábor: Az ördög nem alszik

Vaszary Gábor a XX. század Magyarországának és Ausztriájának ünnepelt szerzője volt. A Monpti című regénye és annak színpadi változata (számomra egyébként érthetetlenül) fergeteges sikert aratott, 1957-ben, Romy Schneider-rel a főszerepben egy NSZK-francia filmváltozat is a mozikba került. S persze…

Tovább

Wolf Haas: Brenner 3. – Jöjj, édes halál

A Brenner nyomozó történetei 3.

Haas úgy ír, hogy az ember szinte automatikusan elkezd az ő stílusában fogalmazni. Csak azért is ellenállok! S az a vicc, hogy miután ezt a mondatomat leírtam, visszanéztem az eddig olvasott két Brenner-történet értékelését: az elsőt ugyanezzel a mondattal kezdtem, majdnem egy éve. S az a nagy…

Tovább

René Goscinny - Albert Uderzo: Caesar ajándéka

Asterix 21.

Ez is egy olyan füzet, amivel eleddig még nem találkoztam. Az alapsztori muris: adva van egy részeges, kiszolgált légiós, akinek, mert minden légiós kap valami földterületet, Caesar kibaxásiból éppen, mi mást, Asterix faluját ajándékozza. A légionárius azonban az első kocsmában felajánlja a falut…

Tovább

René Goscinny - Albert Uderzo: Caesar babérkoszorúja

Asterix 18.

Jó, persze, akarok én objektív lenni, de egyfelől nem tudok, másfelől minek is? Néha már fáraszt a kötelező objektivitás, mintha érték lenne, és a szubjektivitás meg csak az érzelmek ostoba túláradása, elfogultság, meg hasonlók. Szubjektív vagyok és elfogult: ez csuda jó volt! Egy piti családi…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix 22. – A nagy átkelés

Nohát, rádöbbentem, hogy ezt a füzetet még egyáltalán nem olvastam! Pedig gyakorlatilag végigrötyögtem az egészet, már az első oldaltól, a viking nevek miatt: Følsissen, Økørsen (ő a kutya, aki így ugat: våøu), Vedøsen, Tüssen, Røntgensen. A vikingek nem látszanak, ködben hajóznak, ezért fehér…

Tovább

René Goscinny - Albert Uderzo: Az aranysarló

Asterix 2.

Olvastam valamikor régen, mert a csillagozásaim rajta voltak a Moly-os adatlapon, de értékelést még nem írtam róla. Vélem, a csillagozás valamikor a Moly indulásakor került rá, mert nem szoktam értékelés nélkül csillagozni. Vagyis az öt csillag egy múltba révedő emlék alapján kerülhetett rá, csak…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix – 7. A főnökviadal

Ez az egyik kedvenc Aserix-történetem. Bármikor előveszem, elolvasom, végignézem, mindig élvezem. Pontosan nem is tudom, miért. De a permanensen röhögő Csodaturmix, akinek a fejére ráesett Obelix menhirje, és ettől semmire sem emlékszik, de mindenen röhög, olyan vicces, hogy nekem is mindig röhögnöm…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix – 12. Asterix, a gladiátor

Asterix ismét egyfajta sporteseményen vesz részt, de ez nagyon más, mint ami a helléneknélvolt. Mert az olimpia az sport, a tisztességről, a felkészülésről és a becsületes versenyről szól, addig a gladitátorok halálig harcolnak, irtják egymást, hogy élhessenek. Asterix és Obelix a rómaiak által…

Tovább
süti beállítások módosítása