Nos. elég annyi, hogy új magyar író-kedvencem támadt, amikor ezt a négy az egybent elolvastam? A grafomániám és a lelkesedésem nem hagyja, hogy itt pontot is tegyek az értékelésre, pedig ez volt a terv… Olvastam már Giont, meg is fogott, amit olvastam, kedvet is kaptam a további olvasáshoz, de…

Kiválóan tördelt könyv, már a borítófotó is megkomponált, a cím is azonnal megfogja az embert!  Kiváló a filmek válogatása, a döntő részük lefedte az én ízlésemet is! Már csak ezért is kiváló! :-) Érdekesek, élők a beszélgetések (végre egy pozitív könyv!), felkeltik az érdeklődést, dicsérnek,…

PKD. Nem annyira nyilvánvalóan. Nem is olyan érdekesen. Dupla világ, de a duplasága istenségek, illetve voltaképen kimondva is Isten és Sátán harcának a színtere. Nagyjából úgy, ahogyan az pl. Ellen G. White A nagy küzdelem című könyvében olvasható. Csak míg amaz teológia, a Biblia mondanivalójának…

A szerző saját szövege ötven oldal. Konkrétan. A könyvecske fele. Azzal nyugtatatom magamat, hogy persze, 1920-as szövegről van szó, biztosan az az oka. Meg az, hogy ez három előadás volt, vagyis a könyvecske az élőszöveg írásba ültetése. Így aki meghallgatta, annak volt valami előismerete…

A Bérgyilkos-sorozat első része nagyon tetszett, levett a lábamról. Teljesen meggyőzött. Keller figurája: teljesen egyedi, senkihez nem hasonítható alak (ööö... ahogy leírtam ezt a mondatot egyből eszembe jutott Wolf Haas Brenner nyomozója, még akkor is, ha az kicsit más, az elbeszélés módja pedig…

Az első Bérgyilkos lehengerelt: a hihetetlenül jól kitalálta bérgyilkos-figurával, aki voltaképpen egy szürke kishivatalnok. Akinek nem mindennapi munkája van, amiben hihetetlenül vérprofi. Ám voltaképpen nem egy észlény. Beleszeret majd' minden helybe, ahol jár, bélyeget gyűjt, ha hiányzik a…

Block valami zseniálisat alkotott Kellerrel! Keller egy teljesen mindennapi figura, se nem rikít, se nem fekete, szép rendesen, beleolvadósan szürke. A külsejéről semmit nem tudunk, az életkorát csak az utolsó fejezet címe („Keller nyugdíjba vonul”) sejtetteti. Keller profi. Kellernek erkölcsei…

Minden gyerekkönyvnél, ami a kezembe kerül, azt próbálom mérlegelni, nekem mit jelenthetett volna a megfelelő koromban. Nehéz visszanyúlni és az akkori agyammal gondolkodni, illetve mérlegelni azt is, mennyit változott azóta a világ. A hetvenes-nyolcvanas években voltam kis-nagytinédzser. Kulcs volt…

Nem tudom… Biztos velem van a baj, túl kockán gondolkodom. A cím alapján nem ezt vártam, holott voltaképpen a címről szól a könyv. S mégis és mégsem… Valóban 50 világvége elméletről olvashatunk néhány oldalt, olyan reggeli melletti, wc-n ülős hosszban. Reális, valóban megeshető elméletekről.…

– Tisztára olyan borítója van, mint valami hihetetlenül vacak ponyvának! – mondta ki az ítéletet Szerelmetesfeleségtársam, akinek boldogan mutattam legújabb happolásomat. – Jó, azért, mert az is, ponyva. De ez Burroughs! – Igen? No és? – Ő írta a Tarzan könyveket is, kedvesem! Nem mély irodalom,…

Manapság aki nem illeszkedik be a liberális (vajon mit is jelent manapság ez a szó?) polkorrektség általános elfogadott, jól hangzó, de jobbára szemforgató és kétkulacsos irányvonalába, szíre-szóra, pillanatok alatt megkapja a fasiszta jelzőt. A fasiszta szó szitokszóvá vált, automatikusan…

Ez mi? Ez kinek? Így? Ilyen idióta tartalommal? Ilyen rajzokkal? A kölkeim kb. hatéves korukban rajzoltak így, a fiam különbül. Ez nem lehet komoly, csak blöff, ugye? Gyerek kezébe nem való, felnőttnek meg minek? Komolyan ilyen aberrált módon segítsünk a gyerekeknek a gyászmunkában? S Vekerdy Tamás…

Szedett-vedett a könyv, de nem a szó rendetlenség értelmében, hanem azért, mert nem összefüggő mű, hanem a gioni hagyaték összegereblyézése, Gion gondolatainak nem koherens, de érzékletes, értékes asztalfiók és hagyaték turkálása, kutakodása. Nehéz róla véleményt formálni, hiszen vannak benne…

Kivételesen elolvastam a moly-os értékeléseket, mielőtt a magamét megírtam volna. Kicsit megnyugodtam, nem velem van a baj. Legelőbb ismét a jót: Krzysztof Varga-nak van stílusa. Jó stílusa van. Olvasható, élvezetes, ahogyan és hangsúlyosan nem pedig amit ír. Mert az amittel nagyon komoly problémák…

A fülszöveg első mondata mindvégig ott csengett a fülemben olvasás közben: le szabad-e szakítani a zenéről a szöveget? Mert ahogy a szövegeket olvastam, természetesen belülről zenét hallgattam, bármennyire iparkodtam nem ezt tenni. Csak azoknál a daloknál volt sikerem, ahol nem ismertem vagy nem…