AMI MÁR TÖRTÉNELEM

2011 óta divat lett innen is, onnan is az iszlám. Aztán a migráns-válság, a háttere, az Iszlám Állam léte adott egy óriási löketet az éledő vagy akkor éppen lanyhuló kíváncsiságnak. S utoljára jöttek meg azok a hangok, amelyekkel a könyv is foglalkozik: az iszlámot, az iszlamistákat védő emberi jogi aktivisták, politikusok egyre erősödő hangja. 

Az iszlám és a kereszténység párharca történelmi harc. Az iszlám egy időben komolyan fenyegette Európát. Voltaképpen Magyarországon álltak meg a török seregek. Az Oszmán Birodalom voltaképpen a világ legtovább fennálló birodalma volt. Az 1300-as évektől 1923-ig létezett. Nem semmi! 

Ennek ellenére Európát az iszlám a XXI. századig annyira nem érdekelte. Franciaország küzdött némileg a volt gyarmatairól a kontinensre költözött egykori alattvalóival (jelen könyv szerint másfél millió muszlim él jelenleg gall honban) és Németország a török bevándorlókkal, de számottevő, jelentős konfliktus alig volt. Talán az egyetlen, ismertebb atrocitás az 1972-es müncheni olimpián történt, amikor a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet tizenegy izraeli sportolót túszul ejtett, akik közül többet meg is kínoztak. A német mentőakció során az összes túsz valamint öt terrorista és egy német rendőr halt meg. 

Aztán a 2015-2016-os iszlamista terrortámadások, az Európa felé özönlő migránsok tömege az iszlámot és az iszlám terrorizmust a figyelem homlokterébe tolta. 

Dr. PASCAL BRUCKNER,

ahogy e könyv fülszövege állítja:

francia író és esszéista. 1986 óta olyan neves egyetemeken tanított, mint a San Diego-i Állami Egyetem, a New York-i Egyetem és a Párizsi Sciences Po.

Bruckner az „új filozófia” egyik képviselője. Témái esősorban a globalizmus, a baloldal és az ebből fakadó önellentmondásos, önfeladó gondolkodásmód kritikája. Ami két utóbbi téma megfeleltethető ennek a könyvnek is. Nem lesz népszerű. Azért sem, mert a könyvet a Fidesz-közeli Századvég Kiadó adta ki. Ez sokak számára önmagában elveszi a mondanivalója élét. Attól függetlenül, hogy igaza van vagy sem. Vagy van-e igaza, avagy nincsen. 

Ez a könyve Európa és az iszlám történetének előzményeivel nem foglalkozik. Utózmány is van bőven, sok is. 

A LÉNYEG: AZ EURÓPAI IMMUNRENDSZER HIÁNYA

Számomra elképesztő volt már Oriana Fallaci három Harag-könyve is, főleg az első, a Harag és büszkeség volt átfogó. (A könyv második és harmadik részéről is írtam beszámolót.) Ha nem is elfogulatlan. (Bár egyre kevésbé értem, hogy bizonyos kérdésekben miért kellene elfogulatlannak lenni. S tapasztalatom, hogy akik az elfogulatlanságot követelik, magukat is elfogultak, csak nem abból az álláspontból, nem azon az oldalon. Amikor ilyen és hasonló kérdésekben nem az oldalaknak, hanem a józan észnek kellene döntenie. Eh!)

Aztán van még két könyv, ami, úgy gondolom, alapmű ebben a témában. Az egyik Douglas Murray Európa furcsa halála című könyve. Aminek az értékelésénél még citáltam másik néhány, a témáról szóló, magyarul megjelent könyvet (lásd ezen értékelésem alján). Voltaképpen most idézhetném a Murray-könyv alá írt bemutatásomat, annyira összecseng a két szerző mondanivalója. 

Ennek a mondanivalónak a lényege: Európa teljesen elveszítette az immunitását, a józan eszét. A liberális másság-tisztelet eszelős hajtogatása közben két szempont teljesen érvényét és jelentőségét veszítette. Az egyik az önvédelem kérdése. A szervezet legyengült immunrendszere képtelenné válik a védekezésre. Ha egy immunrendszer nem védi az őt hordozó testet, akkor óhatatlan, hogy a testtel együtt, előbb vagy utóbb semmivé lesz maga is. Bruckner elmondja, hogy az iszlám bevándorlás esetében a kisebbség jogai fontosabbá lesznek, mint a többségé (ezt nem mondja, de végső soron ez a demokrácia megcsúfolása). Olyannyira, hogy Franciaországban immár a terrorista személyek elleni nyomozás, a törvényes házkutatások is rasszizmusnak minősülnek (!).

Ráadásul a rasszizmus ellen küzdő liberális értelmiségiek a heves küzdelemben nem veszik észre, hogy miközben a muszlimok jogaiért küzdenek, teljesen elfelejtik megkérdezni például a muszlim nőket, akarnak-e egyáltalán muszlim módon élni Európában vagy inkább élnének úgy, ahogyan az európai nők? A muszlim nők európaivá válása érdekében senki nem küzd a vallásszabadságra hivatkozva: de vajon ők szabadon választották, amiben élnek? S ezen a ponton az emberi jogok hangoztatói, írja Bruckner, nem veszik észre, hogy miközben kiemelik alanyaik másságát, ők maguk azok, akik az integráció ellen küzdenek, s így permanensen fent is tartják a másságot, miközben a társadalomtól azt követelik, fogadja el ugyanolyannak, aki alapvetően más. 

Sokszor elhangzik az érv, hogy hány európai tér át az iszlám hitre, és milyen kevés iszlamista lesz kereszténnyé, s közben teljesen elsikkad az az apróság, hogy az iszlám törvénye szerint a hitehagyók jogos jutalma a halál a hitehagyásért. Hoppá! 

*

Csavar a történetben, hogy a médiában és a liberális többségű közgondolkodásban rendszeresen a gyilkosok válnak áldozatokká. Mert a gyilkosok nem tehetnek arról, amit véghez visznek, ők maguk is áldozatok, a szocializációjuk áldozatai. S a szocializációjukhoz szervesen hozzátartozik az a frusztráltság, amit a fehér ember fajgyűlölete miatt éreznek. Az arab terroristák ennek érdekében szuperfehér emberré tették a zsidókat, hiszen zsidók mindenhol vannak, övék a pénzvilág irányítása, övék a média, ők uszítják az USA-t is az arab világa. Tehát az iszlám terroristák bűneiről a fehér ember, első sorban is a zsidó fehér ember tehet. Bruckner-nak is Orwell újbeszélje jut erről eszébe. Hogy ennek a kifacsart értelmezési bravúrnak mi lehet a következménye, arra Murray könyvénél idéztem az az esetet. Egy emberjogi aktivista fiatal hölgyet megerőszakoltak a migránsok. A hölgy válaszul bocsánatot kért tőlük, mert tudta, hogy a fehér faj viselkedése váltja ki a reakcióikat (!). 

A világ, mondja Bruckner mára ott tart, hogy egyedül a fehér ember számára kötelező az alkalmazkodás, egyedül a fehér embernek kell bocsánatot kérnie az elkövetett bűneiért. Mások bűneiről jobbára ő tehet, a kollektív bűnösség egyedül rá vonatkozik. (Csak halkan teszem hozzá, hogy még rá sem teljesen, mert én még nem találkoztam bocsánatkéréssel Drezda, Hiroshima és Nagaszaki miatt.) 

*

Bruckner határozottan kijelenti: soha nem szabadna megengedni, hogy ne bevándorlók alkalmazkodjanak az országhoz, ahová költöznek, hanem az országnak kelljen a hozzáállásán és a törvényein változtatnia, hogy hasonuljon az újpolgáraihoz. Ez fából vaskarika, mondja a szerző. A bevett, népszerű álláspont szerint a multikultúra működőképes. Bruckner azt mondja, kizárólag ez papíron igaz. 

Bruckner nagyon világosan fogalmaz: az önfeladás nem vezet sehová. Meg kell határozni azt a törvényi minimumot, amit egy országba belépve mindenkinek el kell fogadnia, és ebben igenis ott kell lennie a kulturális minimumoknak is. Nem, Európában nem lehet elfogadott követelmény a nők elnyomása, verése, megcsonkítása, és a kultúrájuk rájuk erőszakolása. Nem, Európában nem elfogadott, sőt törvényellenes a többnejűség. Igen, Európa úgy döntött, hogy szétválasztja az államot és az egyházat, és ez alól nincsen kivétel. Sorolhatnám még az érveit. Aztán hozzáteszi: ha valakinek ezek az alapelvek nem elfogadhatók, joga van ahhoz, hogy ne fogadja el: és odébb álljon. Európában vallásszabadság van, de a vallásszabadság gyakorlása és a másik vallásának a tiszteletben tartása mindenkire vonatkozik, ez nem lehet egyirányú utca. Európa tiszteletben tartja a muszlimok hitét. Európában épülnek mecsetek. Vajon hol épülnek keresztény templomok az arab világban? A keresztényeket arrafelé üldözik, a vallásukat ellehetetlenítik, gyilkolják a híveket. Boldogan, önfeledten, sajnálkozva teszik közzé a YouTube-videókon, hogyan vágják le a keresztények fejét, akkor is, ha kisfiúk, hogyan locsolnak le benzinnel és gyújtanak fel, égetnek szénné élő embereket... Nem folytatom. 

*

Bruckner becsületes. Nem az egész iszlámot okolja az iszlamisták bűneiért. Tisztán látja, hogy a többséggel nincsen baj. De tisztán kimondja azt is, hogy egy vallás semmiképpen nem határozhatja meg az állami törvényeket, nem követelhet egyediséget, kizárólagosságot, előjogokat. Valamint kimondja azt is, hogy a teljes kép érdekében meg kell vizsgálni, hol tartanak az iszlamista országok életszínvonalban, emberi jogok tekintetében. Ahogy ő látja, az iszlám végét a belső megosztottsága, és az iszlám szélsőségeseknek a vallásuk lényegétől való eltávolodása fogja okozni. Ámen!

De Európa immunrendszere ettől sajnos nem lesz erősebb, önsírásása nem fog véget érni. 

*

Egyéb, magyar nyelven megjelent fontos könyvek a témáról:

• Pokol Béla az Európa végnapjai című könyvében a demográfiára helyezte a hangsúlyt.
• Oriana Fallaci a Harag-trilógában (A harag és a büszkeség, Az értelem ereje, Az utolsó interjú) az ésszel átgondolt tények által kiváltott harag szempontjából üvöltötte világgá Európa féltését. Főleg az első kötet az ütős.
• Az azóta tregikusan elhunyt Udo Ulfkotte a menekültiparban levő pénzt emelte ki a könyvében. 
• Írt Drábik János is egy vaskos kötetet, az Egyvilágrend címűt. Ő Európa iszlamizációja tette a hangsúlyt. Szokása szerint tényeket dobált információkra, ember legyen a talpán, aki követni tudja őt, és főleg észben tartani az infókat. (jé, erről nem írtam értékelést!)
• Vaclav Klaus és Jiři Weigl Népvándorlás címmel készítettek egy útmutatót a jelenlegi migrációs válság megértéséhez.  

.