Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

Pascal Bruckner: Képzelt rasszizmus

Iszlamofóbia és bűntudat (avagy hogyan nyiszáljuk a saját nyakunkat)

2019. október 22. - Mohácsi Zoltán

bruckner_kepzelt_rasszizmus.jpgAMI MÁR TÖRTÉNELEM

2011 óta divat lett innen is, onnan is az iszlám. Aztán a migráns-válság, a háttere, az Iszlám Állam léte adott egy óriási löketet az éledő vagy akkor éppen lanyhuló kíváncsiságnak. S utoljára jöttek meg azok a hangok, amelyekkel a könyv is foglalkozik: az iszlámot, az iszlamistákat védő emberi jogi aktivisták, politikusok egyre erősödő hangja. 

Az iszlám és a kereszténység párharca történelmi harc. Az iszlám egy időben komolyan fenyegette Európát. Voltaképpen Magyarországon álltak meg a török seregek. Az Oszmán Birodalom voltaképpen a világ legtovább fennálló birodalma volt. Az 1300-as évektől 1923-ig létezett. Nem semmi! 

Ennek ellenére Európát az iszlám a XXI. századig annyira nem érdekelte. Franciaország küzdött némileg a volt gyarmatairól a kontinensre költözött egykori alattvalóival (jelen könyv szerint másfél millió muszlim él jelenleg gall honban) és Németország a török bevándorlókkal, de számottevő, jelentős konfliktus alig volt. Talán az egyetlen, ismertebb atrocitás az 1972-es müncheni olimpián történt, amikor a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet tizenegy izraeli sportolót túszul ejtett, akik közül többet meg is kínoztak. A német mentőakció során az összes túsz valamint öt terrorista és egy német rendőr halt meg. 

Aztán a 2015-2016-os iszlamista terrortámadások, az Európa felé özönlő migránsok tömege az iszlámot és az iszlám terrorizmust a figyelem homlokterébe tolta. 

Dr. PASCAL BRUCKNER,

ahogy e könyv fülszövege állítja:

francia író és esszéista. 1986 óta olyan neves egyetemeken tanított, mint a San Diego-i Állami Egyetem, a New York-i Egyetem és a Párizsi Sciences Po.

bruckner_kepzelt_rasszizmus_bruckner.jpgBruckner az „új filozófia” egyik képviselője. Témái esősorban a globalizmus, a baloldal és az ebből fakadó önellentmondásos, önfeladó gondolkodásmód kritikája. Ami két utóbbi téma megfeleltethető ennek a könyvnek is. Nem lesz népszerű. Azért sem, mert a könyvet a Fidesz-közeli Századvég Kiadó adta ki. Ez sokak számára önmagában elveszi a mondanivalója élét. Attól függetlenül, hogy igaza van vagy sem. Vagy van-e igaza, avagy nincsen. 

Ez a könyve Európa és az iszlám történetének előzményeivel nem foglalkozik. Utózmány is van bőven, sok is. 

A LÉNYEG: AZ EURÓPAI IMMUNRENDSZER HIÁNYA

Számomra elképesztő volt már Oriana Fallaci három Harag-könyve is, főleg az első, a Harag és büszkeség volt átfogó. (A könyv második és harmadik részéről is írtam beszámolót.) Ha nem is elfogulatlan. (Bár egyre kevésbé értem, hogy bizonyos kérdésekben miért kellene elfogulatlannak lenni. S tapasztalatom, hogy akik az elfogulatlanságot követelik, magukat is elfogultak, csak nem abból az álláspontból, nem azon az oldalon. Amikor ilyen és hasonló kérdésekben nem az oldalaknak, hanem a józan észnek kellene döntenie. Eh!)

Aztán van még két könyv, ami, úgy gondolom, alapmű ebben a témában. Az egyik Douglas Murray Európa furcsa halála című könyve. Aminek az értékelésénél még citáltam másik néhány, a témáról szóló, magyarul megjelent könyvet (lásd ezen értékelésem alján). Voltaképpen most idézhetném a Murray-könyv alá írt bemutatásomat, annyira összecseng a két szerző mondanivalója. 

Ennek a mondanivalónak a lényege: Európa teljesen elveszítette az immunitását, a józan eszét. A liberális másság-tisztelet eszelős hajtogatása közben két szempont teljesen érvényét és jelentőségét veszítette. Az egyik az önvédelem kérdése. A szervezet legyengült immunrendszere képtelenné válik a védekezésre. Ha egy immunrendszer nem védi az őt hordozó testet, akkor óhatatlan, hogy a testtel együtt, előbb vagy utóbb semmivé lesz maga is. Bruckner elmondja, hogy az iszlám bevándorlás esetében a kisebbség jogai fontosabbá lesznek, mint a többségé (ezt nem mondja, de végső soron ez a demokrácia megcsúfolása). Olyannyira, hogy Franciaországban immár a terrorista személyek elleni nyomozás, a törvényes házkutatások is rasszizmusnak minősülnek (!).

Ráadásul a rasszizmus ellen küzdő liberális értelmiségiek a heves küzdelemben nem veszik észre, hogy miközben a muszlimok jogaiért küzdenek, teljesen elfelejtik megkérdezni például a muszlim nőket, akarnak-e egyáltalán muszlim módon élni Európában vagy inkább élnének úgy, ahogyan az európai nők? A muszlim nők európaivá válása érdekében senki nem küzd a vallásszabadságra hivatkozva: de vajon ők szabadon választották, amiben élnek? S ezen a ponton az emberi jogok hangoztatói, írja Bruckner, nem veszik észre, hogy miközben kiemelik alanyaik másságát, ők maguk azok, akik az integráció ellen küzdenek, s így permanensen fent is tartják a másságot, miközben a társadalomtól azt követelik, fogadja el ugyanolyannak, aki alapvetően más. 

Sokszor elhangzik az érv, hogy hány európai tér át az iszlám hitre, és milyen kevés iszlamista lesz kereszténnyé, s közben teljesen elsikkad az az apróság, hogy az iszlám törvénye szerint a hitehagyók jogos jutalma a halál a hitehagyásért. Hoppá! 

*

Csavar a történetben, hogy a médiában és a liberális többségű közgondolkodásban rendszeresen a gyilkosok válnak áldozatokká. Mert a gyilkosok nem tehetnek arról, amit véghez visznek, ők maguk is áldozatok, a szocializációjuk áldozatai. S a szocializációjukhoz szervesen hozzátartozik az a frusztráltság, amit a fehér ember fajgyűlölete miatt éreznek. Az arab terroristák ennek érdekében szuperfehér emberré tették a zsidókat, hiszen zsidók mindenhol vannak, övék a pénzvilág irányítása, övék a média, ők uszítják az USA-t is az arab világa. Tehát az iszlám terroristák bűneiről a fehér ember, első sorban is a zsidó fehér ember tehet. Bruckner-nak is Orwell újbeszélje jut erről eszébe. Hogy ennek a kifacsart értelmezési bravúrnak mi lehet a következménye, arra Murray könyvénél idéztem az az esetet. Egy emberjogi aktivista fiatal hölgyet megerőszakoltak a migránsok. A hölgy válaszul bocsánatot kért tőlük, mert tudta, hogy a fehér faj viselkedése váltja ki a reakcióikat (!). 

A világ, mondja Bruckner mára ott tart, hogy egyedül a fehér ember számára kötelező az alkalmazkodás, egyedül a fehér embernek kell bocsánatot kérnie az elkövetett bűneiért. Mások bűneiről jobbára ő tehet, a kollektív bűnösség egyedül rá vonatkozik. (Csak halkan teszem hozzá, hogy még rá sem teljesen, mert én még nem találkoztam bocsánatkéréssel Drezda, Hiroshima és Nagaszaki miatt.) 

*

Bruckner határozottan kijelenti: soha nem szabadna megengedni, hogy ne bevándorlók alkalmazkodjanak az országhoz, ahová költöznek, hanem az országnak kelljen a hozzáállásán és a törvényein változtatnia, hogy hasonuljon az újpolgáraihoz. Ez fából vaskarika, mondja a szerző. A bevett, népszerű álláspont szerint a multikultúra működőképes. Bruckner azt mondja, kizárólag ez papíron igaz. 

Bruckner nagyon világosan fogalmaz: az önfeladás nem vezet sehová. Meg kell határozni azt a törvényi minimumot, amit egy országba belépve mindenkinek el kell fogadnia, és ebben igenis ott kell lennie a kulturális minimumoknak is. Nem, Európában nem lehet elfogadott követelmény a nők elnyomása, verése, megcsonkítása, és a kultúrájuk rájuk erőszakolása. Nem, Európában nem elfogadott, sőt törvényellenes a többnejűség. Igen, Európa úgy döntött, hogy szétválasztja az államot és az egyházat, és ez alól nincsen kivétel. Sorolhatnám még az érveit. Aztán hozzáteszi: ha valakinek ezek az alapelvek nem elfogadhatók, joga van ahhoz, hogy ne fogadja el: és odébb álljon. Európában vallásszabadság van, de a vallásszabadság gyakorlása és a másik vallásának a tiszteletben tartása mindenkire vonatkozik, ez nem lehet egyirányú utca. Európa tiszteletben tartja a muszlimok hitét. Európában épülnek mecsetek. Vajon hol épülnek keresztény templomok az arab világban? A keresztényeket arrafelé üldözik, a vallásukat ellehetetlenítik, gyilkolják a híveket. Boldogan, önfeledten, sajnálkozva teszik közzé a YouTube-videókon, hogyan vágják le a keresztények fejét, akkor is, ha kisfiúk, hogyan locsolnak le benzinnel és gyújtanak fel, égetnek szénné élő embereket... Nem folytatom. 

*

Bruckner becsületes. Nem az egész iszlámot okolja az iszlamisták bűneiért. Tisztán látja, hogy a többséggel nincsen baj. De tisztán kimondja azt is, hogy egy vallás semmiképpen nem határozhatja meg az állami törvényeket, nem követelhet egyediséget, kizárólagosságot, előjogokat. Valamint kimondja azt is, hogy a teljes kép érdekében meg kell vizsgálni, hol tartanak az iszlamista országok életszínvonalban, emberi jogok tekintetében. Ahogy ő látja, az iszlám végét a belső megosztottsága, és az iszlám szélsőségeseknek a vallásuk lényegétől való eltávolodása fogja okozni. Ámen!

De Európa immunrendszere ettől sajnos nem lesz erősebb, önsírásása nem fog véget érni. 

*

Egyéb, magyar nyelven megjelent fontos könyvek a témáról:

  • Pokol Béla az Európa végnapjai című könyvében a demográfiára helyezte a hangsúlyt.
  • Oriana Fallaci a Harag-trilógában (A harag és a büszkeség, Az értelem ereje, Az utolsó interjú) az ésszel átgondolt tények által kiváltott harag szempontjából üvöltötte világgá Európa féltését. Főleg az első kötet az ütős.
  • Az azóta tregikusan elhunyt Udo Ulfkotte a menekültiparban levő pénzt emelte ki a könyvében
  • Írt Drábik János is egy vaskos kötetet, az Egyvilágrend címűt. Ő Európa iszlamizációja tette a hangsúlyt. Szokása szerint tényeket dobált információkra, ember legyen a talpán, aki követni tudja őt, és főleg észben tartani az infókat. (jé, erről nem írtam értékelést!)
  • Vaclav Klaus és Jiři Weigl Népvándorlás címmel készítettek egy útmutatót a jelenlegi migrációs válság megértéséhez.  

Századvég, Budapest, 2019, 232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155164446 · Fordította: Görgényi Adél
4/5
(2019)

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr5815250112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szabó A. Imre · magyarido.blog.hu 2019.10.24. 10:30:28

Az ázsiaiak és afrikaiak hierarchikus társadalmakban szocializálódnak, megszokják, hogy egy alá- és fölérendeltségi viszonyban kijelölt helyük van, az alattuk lévők fölött hatalmuk van, a fölöttük lévőket alázatosan szolgálják. Amikor idejönnek, azt tapasztalják, hogy itt (nyíltan) senki nem utasítja helyre őket, így szociális reflexeik szerint uralkodni próbálnak mindenkin, aki hagyja azt. Az ő szemükben az európaiak értékrelativizmusa, individualizmusa, egyenlőségesdije semmi más, mint gyengeség, életképtelenség, önfeladás (az alárendelődés jele), amelyet nemcsak követni életveszélyes, de tolerálni is. Mondhatni természetes önvédelmi reakció részükről, hogy uralkodni próbálnak az európaiak felett s a társadalmat minden eszközzel átformálni saját értékrendjük szerint: ahol nincs elég erejük, ott gettósodva, úgy kialakítva saját világukat, s onnan ki-kitörve sarcolva, pusztítva a számukra megvetett, gyűlöletes, romlott Európát, ahol erőt éreznek hozzá, ott leplezetlenül rátörve a többségi társadalomra. Európának csak annyit kellene tennie, hogy megmutatja saját erejét (már ha van még neki ilyenje): rámutat az afrikai és ázsiai bevándorlóknak a saját helyükre a társadalmi tornasorban (a hierarchiában), s ha nem tartják be azt, keményen szankcionálná a renitenskedőket. Abban a pillanatban elveszítené Európa minden vonzerejét a rest of the world szemében.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.10.25. 07:24:18

@Szabó A. Imre:
Igen, pontosan erről van szó. Valahol ezt fogalmazta meg Bruckner is, Fallaci is: Európa a tűltolt polkorrektség miatt nem húzza meg a saját, belső határait (nem az országét, hanem a tolerálható és nem tolerálható viselkedéséét), sőt, hagyja, hogy az adott ország törvényeit simán felülírja a bevándorlók saját, hozott törvénye (például a többnejűség ténye), mitöbb maga küzd önmaga ellen az emberi jogok félreértett értelmezése miatt: a muszlim nőket nem segíti a rabságból való kitörésben, hanem a vallásszabadság eszement értelmezése folytán simán visszalöki a másodlagos állampolgár szerepébe.
Bruckner említi, hogy „okos” dokumentumfilm bizonyította, hogy ej, de milyen jó a muszlim hitre tért nőknek, de a filmben egy darab olyan nő nem volt, aki azt mondta volna, hogy nem. Nagy eséllyel azért nem, mert nem merte vállalni az interjút, vagy csak simán megtiltották nekik, hogy kamera elé álljanak. De a filmkészítők szempontjából mindegy, mert tudniuk kellett, hogy hazudnak.
süti beállítások módosítása