Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Patrick Süskind: A galamb

2018. augusztus 27. - Mohácsi Zoltán

A galamb voltképpen nem szól semmiről, csak egy hihetetlenül szűk látókörű és életterű, beteg ember fóbiájáról. Nem indul sehonnan és nem jut sehová. A galamb egy nagyon egyszerű eszközökkel megírt, roppant összetett, szimbolikus kisregény (hosszú novella). Amiről sokaknak Kafka jutott eszébe.…

Tovább

Anna-Leena Härkönen: Köszönöm, nem

Barátaim, egy dolog kétségtelen: a világ két mozgatórugója a hatalom és a puna. De inkább fordított fontossági sorrendben. Az első soha nem érdekelt, a második mindig is, nagyon is. Az egyik az ördög eszköze, a másik azzá vált, holott az alapvetően Isten ajándéka a férfinak. És persze a nőnek is.…

Tovább

Vera Panova: Hány óra van?

Téléji álom

Sajnos már nem tudom, kinek az értékelésénél találtam rá a Moly-on erre a könyvre, pedig megérdemelné, hogy emlékezzek rá! Annyira bennem maradt az értékelés fílingje, hogy hónapokkal az értékelés olvasása után is bevillant, amikor ott álltam a csillaghegyi Könyvmegálló előtt, és megláttam a…

Tovább

Charles Bukowski: Posta

4/5– Zoli, miért írod magadat minden nap reggel héttől este hétig a jelenléti ívre? Nem értettem a kérdést. – Mert reggel hétre jövök, és este hétig vagyok. Három hete. Ti osztottatok Péter mellé, neki pedig két körzete van. – De hiába írod be a tizenkét órákat, a próbaidőre nem jár a túlóra. – Mi…

Tovább

Charles Bukowski: Ponyva

Kerülgetem egy ideje Bukowskit. Egyfelől mert nem bírom a függő írókat, akik képtelenek másról írni, mint függőségük tárgyáról (jó-jó, PKD kivétel, mert áttranszferálta a drogjait történetekké, és milyen történetekké!; meg állítólag nem is annyit és nem is akkor, amikor írt, az csak a közbeszéd…

Tovább

Daniel Glattauer: Gyógyír ​északi szélre

Gyógyír 1.

Kérem szépen, ami ebben a könyvben van, az simán akár igaz s lehet: Tanúsítom a magam személyes történelmén keresztül is. Az emberi hülyeség, a magánytól való félelem, a gerinctelenség alkalomadtán olyan hatalmas lehet bármelyikünkben, mint a kínai Nagy Fal. Na, erről mindjárt…

Tovább

Szabó Magda: Álarcosbál

Hétéves voltam, amikor Anyu meghalt. Abban a tudatban éltem hétéves koromig, hogy meg fog halni. A kérdés csak az volt, hogy mikor. Leukémiás volt. Akkoriban ez még nem volt gyógyítható. A velem való terhessége termelte ki a betegséget a szervezetében. Apu újra nősült. Kétszer is. (Én vagyok…

Tovább

Ray Bradbury: Szép arany almáit a nap

Ez a kötet a legegyértelműbb bizonyítéka annak, ha bárkinek egy csepp kétsége lenne, hogy Ray Bradbury író és nem sci-fi író. Elsősorban azért bizonyíték erre ez a kötet, mert a benne felsorakoztatott történet közül maximum hat nevezhető sci-fi novellának. Vagyis a könyvtárakban, a könyvesboltokban…

Tovább

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák

Ray Bradbury ma már fogalom. A Marsbéli krónikák, Ray Bradbury-től, szintén az. Szerelmem úgy kezdődött Bradbury-vel és a Marsbéli -vel, hogy valamikor a ’80-as évek elején megjelent egy egyenborítós kislemez (tudjátok, bakelit, kb. 20 cm átmérő, egy oldalon egy szám) a Rockhullám sorozatban. Az…

Tovább

Bán Béla: Emlék(fény)képek

Bán Béla neve Óbudán fogalom. Sőt, még az a kérdés is elhangozhat, hogy: jó, de melyik Bán Béla? Ugyanis kettő van belőlük. Apa és fia. Az idősebbik pedig jobbára nem Bán Béla, hanem Béla bácsi. Azoknak is, akik tegezik őt. Az ifjabbik Bán Béla ifivezetőm volt általános iskolában. Kefírrel,…

Tovább

Vámos Miklós: Kedves kollégák I-II.

Szabad-e vajon teljesen őszintén írni akkor is, ha nem polkorrekt, meg akkor is, ha egyfajta önkitárulkozás, illetve ez esetben minden bizonnyal öndicsfény törlés?  Nagyon sok benyomásom támadt erről a könyv-párról. Ami eszembe jut, megpróbálom felidézni. Ezek hangsúlyozottan benyomások, tehát nem…

Tovább

Daniel Katz: Amikor nagyapám átsíelt Finnországba

Ünneprontó leszek az általános lelkesedés közepette. És igazságtalan is leszek, előre szólok. De megfogadtam, nem állok be a sorba, és csak őszintén mondom a véleményemet. Katz könyve érdekes könyv. Nem regény. Nem tudom, mi. De vidám könyv. Meg szomorú is. Nem regény, mert gyakorlatilag nincsen…

Tovább

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Bulba Tárász

Azt hiszem, az fogott meg olvasás előtt, hogy több helyen olvastam: Gogol prózaeposzt alkotott. Többek között, mint mérvadó vélemény, Szerb Antaltól olvastam ezt. Tarasz Bulba híres kozák vezér volt. A kozákok nem egy népfajta, hanem egy mindenféle nációból származó, hm, népréteg voltak. Olvastam…

Tovább

Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem

Kezdjük az alapoknál! nők nélkül lehet élni, de nem érdemes. Ez az alaptétel.  A második, alatta levő tétel, hogy persze azért nem elég, hogy a nő pusztán nőnemű, Nőnek is kell lennie. Mármint nagy n-nel: Nőnek.  A harmadik tétel: ahogy az a réges-régi Ádám megkapta az oldalbordájából alkotott…

Tovább

Petra Nagyová-Džerengová: Nézz magadra!

Fogalmam sincsen, hol tűnt fel nekem ez a könyv, egyszerre csak ott volt az online-noteszemben. Utoljára meg bent a könyvtárban. Soha nem olvastam Júlia–, Tiffany– vagy hasonló füzeteket, csak él bennem egy elképzelés, a milyenségükről, s innen ördögi a kör, mert a bennem élő kép miatt soha nem is…

Tovább
süti beállítások módosítása