Haruki.  Nagy váradalommal fogtam bele.  Mindvégig nagyon élveztem.  Az elején még magamra is ismertem jó néhány momentumban; voltam tízen-huszonéves, meg folyamatosan szerelmes, meg volt, akit nagyon megtapostam, pedig egyáltalán nem érdemelte meg. Szóval volt azonosulás, rendesen. Aztán…

A kiadók boldog-boldogtalanja hivatkozott már tenger író kapcsán Márquez-re. Olyannyira, hogy én már nem hiszek nekik. GGM kitalálta, megalkotta, használta a mágikus realizmust. S ez annyira övé, hogy bárki más hozzányúl, kudarcra van ítélve: csak klón lehet. Gondoltam eddig, a tapasztalataim…

A kötetet a Kohlhaas miatt happoltam. Nem bántam meg. A szöveg szikár, szinte dokumentumszerű, mintha csak egy középkorbeli riporter közvetítené az eseményeket, bár a kiszólások, a párbeszédek mégis élővé, irodalmi szöveggé teszik. A történet voltaképpen döbbenet. Elsősorban a mai áthallásai. A mai…

Lépten-nyomon találkoztam vele, ezért vettem csak a kezembe. Aztán mire felfogtam, hogy olvasom, már vége is volt.  A könyvecske (Szerelmetesfeleségtársam definíciója a hasonló terjedelmű könyvekre: nem könyv, csak könyvjelző) egyik fő erénye a terjedelme. Nem mintha sok lenne vaskosabban, de…

Szikár, tömör, velős szöveg. Mégis hiányérzetem maradt, nagyon. S paradox módon azért, mert hosszabb, mint kellene. Az utolsó négy-öt fejezetecske a törökök közeledéséről nekem már a levegőben lógott. Nem a szerző tehet róla, de csalódás volt, hogy a Kőműves Kelemen-történet nem ízig-vérig magyar.…

Nem tudom, van-e már az ilyen típusú könyveknek stílusneve. Ha nincsen, ki kellene találni valamit nekik. Azoknak, akik szeretik az ilyesmit, hogy egyből egyértelmű legyen, nekik íródott; azoknak meg, akik nem, azért, hogy elkerülhessék messziről… Jómagam nem tudom, mit tennék, ha tudnám, miről van…

Nos, A nyugalom -mal ellentétben ez a Bartis meggyőzőtt. Ez a Bartis mesél, de úgy mesél, hogy lehet szeretni a szereplőket, úgy mesél, hogy nem abberáltak a hősök, úgy mesél, hogy élvezetes olvasni, ahogy mesél. S nem csupán a stílus miatt, a szóképek miatt, hanem mert érdekes is, amit mond. Akkor…

Bartis Attila hihetetlenül jól ír! Annyi gyönyörű megfogalmazása, nyelvi leleménye van, hogy szikráztak a lapok. Élmény, élmény volt olvasni. Annyira az, mint már nagyon régen nem. Faltam, habzsoltam okos, szépen, frappánsan fogalmazott oldalait. Egészen addig lubickoltam az új felfedezésében, amíg…

A beszélgetést olvasva olyan érzésem volt, mint Nagy Bandónál: le kellene ülni ezzel az Ervinnel, és feltétlenül szükséges borozgatnunk egyet. Valahol, valamelyik kertben, ahol lefotózódott, a könyvben levő képek tanúsága szerint. Vélem ennek csak két akadálya lehetséges, sajnos, nagyon sajnos ő már…

Mi ez a könyv? Hát ez a kérdés, bizony! Nem előadás. Nem memoár. Nem valahonnan valahová. Nem a központi gondolat kifejtése. Nem SGy. Sándor Györgyről, s nem mások SGy-ről. Nem fotóalbum.S mindez egyszerre.  SGy. hetvenéves volt. Valamifajta születésnapi ajándék önmagának, önmagáról.  Élvezetes,…

Teljesen szellemi-szűzen fogtam az olvasásához: se Kazantzakiszról, se erről a történetéről nem tudtam semmit sem. Egy nyaralásra kölcsönkapott ház könyvespolccá találtam, találomra vettem le onnan. Aztán nagyon hamar beleszerettem. Bármilyen pesszimista is. Mert a pesszimizmus mögött (a jó úgyis…

A Bérgyilkos-sorozat első része nagyon tetszett, levett a lábamról. Teljesen meggyőzött. Keller figurája: teljesen egyedi, senkihez nem hasonítható alak (ööö... ahogy leírtam ezt a mondatot egyből eszembe jutott Wolf Haas Brenner nyomozója, még akkor is, ha az kicsit más, az elbeszélés módja pedig…

Négy regény, négy színvonal. Sokáig olvastam ezt a könyvet, többször félretettem,majd újra felvettem. A múlt nyáron kezdtem el, az idein fejeztem be. Igaz,most egyhuzamban. A Latroknak is játszott sorozat egyértelműen levett a lábamról, a gyerekregényekkel (?) egyetemben. No, szerencsésen kezdtem…

Tekintsünk most el a politikai vetületektől (amelyektől egyre inkább el kell tekinteni), és nézzük csak Zsolt írói képességeit, amik az erdélyi, régi történetekben már vastagon megmutatkoztak! Nagyon fontos de nagyon fontos: nem arról van szó, hogy Bayer melyik oldalon áll, miket írt és mondott…

Ulickaja másik könyve, ami az első Ulickaja-élményem volt, a Szonyecska a stílusával győzött meg. Ezt először nem tudtam, csak faltam. A jelen könyv felénél jöttem rá magamnak a titokra: Ulickaja a mátrix-készítés kiskönyvét írta meg, anélkül, hogy nagyon komoly, szájbarágós válaszokat akarna adni.…