Nem olvastam még Molnár Ferencet (le is hajtottam a fejem szégyenemben). Amit tudtam róla: zseniális színpadi szerző volt, hatalamas, nemzetközi sikerekkel (vö.: http://moly.hu/tagok/mohapapa/kihivasok ). A kötet elején hatalmas volt a lelkesedésem Az ördög és a Liliom esetében. Aztán csökkent…

Gárdonyi.  Korcsmáros.  Egri csillagok  Rossz nem lehet. Nem is az. A könyvet viszonylag kisiskolásként, még mielőtt kötelező lett volna, elolvastam. S nagyon szerettem. (A Török Bálint szabadítási-kísérlet már akkor is kilógott a történetből. Meg most is.)  Korcsmáros meg, ugye, „hivatásos”…

No, most akkor vajon hogyan értékeljem? Mert  ad 1.: bár vékonka könyvecske (szerelmetesfeleségtársam csak könyvjelzőnek hívja, olyan kis 107 oldalas), nem haladtam vele túl gyorsan, több nap kellett hozzá,  ad 2.: nem azért, mintha baj lenne vele, mert nincs, de egyáltalán nincsen,  ad 3.:…

Méhes Györgyöt egészen alsós gyerekkoromban fedeztem fel magamnak, a Szikra Ferkó-val, ami máig a meseregény Csimboraszója a szótáramban. Aztán jöttek Méhes ifjúsági művei a családjáról (?): a Tatárok a tengeren, a Kilenc vesszőparipa, a Leleplezem a családomat, és a Micsoda társaság! Olyan nagyokat…

Szerelmetesfeleségtársam most olvasta el a könyvet, és kérdezte, hogy nekem mi volt róla a véleményem. Mondok neki: megnézem, mit is írtam anno a Moly-on! Megnéztem: hát semmit. Most (2013-ban) pótlom. Tudomásom szerint Orwell könyvének első magyar kiadását olvastam, valamikor a rendszerváltás…

Ez egy hat az egyben könyv, ugyebár. De mert megérdemli, nagyon-nagyon megérdemli, nem egyben, hanem regényenként szólok Gion Nándor pompás prózájáról néhány szót.   ENGEM NEM ÚGY HÍVNAK  Gion az Gion. Vagy: Gion az Gion! Inkább így. Miközben nagyon is zárt térben és időben vagyunk, fogalmunk…

Voltaképpen nem régen tudok Gin Nándorról. Nem, ez így nem igaz. Régen tudok róla, legalább a Sortűz egy fekete bivalyért filmváltozata miatt. De igazából pár hónappal ezelőttig nem olvastam tőle semmit. Aztán elsodort, meggyőzött, feltettem mindkét kezemet. Emiatt vettem kézbe a róla szóló…

Nem vagyok túlművelve Hellerből. Csak A 22-es csapdájá -t olvastam tőle, arról pedig felemás a véleményem. Miközben azon nagyobbakat röhögtem. De Dávid-sztorija (fizetett Heller jogdíjat Istennek a sztori elcsaklizásáért?) valóban ütős, s ahogy mondja, valóban, még sincsen könyve a Bibliában……

Bajban vagyok. Mondjuk nem először és valószínűleg nem utoljára. Az értékelésemmel kicsit megint széllel szembe megyek. Ezt a könyvet teljesen a moly.hu hatására kerestem meg a könyvtárban és olvastam el. A véleményeitek és a kiírt idézetek teljesen megfogtak, kíváncsivá tettek. A stílusa…

Haruki.  Nagy váradalommal fogtam bele.  Mindvégig nagyon élveztem.  Az elején még magamra is ismertem jó néhány momentumban; voltam tízen-huszonéves, meg folyamatosan szerelmes, meg volt, akit nagyon megtapostam, pedig egyáltalán nem érdemelte meg. Szóval volt azonosulás, rendesen. Aztán…

A kiadók boldog-boldogtalanja hivatkozott már tenger író kapcsán Márquez-re. Olyannyira, hogy én már nem hiszek nekik. GGM kitalálta, megalkotta, használta a mágikus realizmust. S ez annyira övé, hogy bárki más hozzányúl, kudarcra van ítélve: csak klón lehet. Gondoltam eddig, a tapasztalataim…

A kötetet a Kohlhaas miatt happoltam. Nem bántam meg. A szöveg szikár, szinte dokumentumszerű, mintha csak egy középkorbeli riporter közvetítené az eseményeket, bár a kiszólások, a párbeszédek mégis élővé, irodalmi szöveggé teszik. A történet voltaképpen döbbenet. Elsősorban a mai áthallásai. A mai…

Lépten-nyomon találkoztam vele, ezért vettem csak a kezembe. Aztán mire felfogtam, hogy olvasom, már vége is volt.  A könyvecske (Szerelmetesfeleségtársam definíciója a hasonló terjedelmű könyvekre: nem könyv, csak könyvjelző) egyik fő erénye a terjedelme. Nem mintha sok lenne vaskosabban, de…

Szikár, tömör, velős szöveg. Mégis hiányérzetem maradt, nagyon. S paradox módon azért, mert hosszabb, mint kellene. Az utolsó négy-öt fejezetecske a törökök közeledéséről nekem már a levegőben lógott. Nem a szerző tehet róla, de csalódás volt, hogy a Kőműves Kelemen-történet nem ízig-vérig magyar.…

Nem tudom, van-e már az ilyen típusú könyveknek stílusneve. Ha nincsen, ki kellene találni valamit nekik. Azoknak, akik szeretik az ilyesmit, hogy egyből egyértelmű legyen, nekik íródott; azoknak meg, akik nem, azért, hogy elkerülhessék messziről… Jómagam nem tudom, mit tennék, ha tudnám, miről van…