Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Philip K. Dick: Különös ​éden

„PKD a novelláiban kísérletezte ki az írói hangját” – mondja a fülszöveg. És tényleg.

2025. március 27. - Mohácsi Zoltán

Mindenki kezdi valahol. És minden kezdet nehéz. Közhelyek, de igazak. Aztán amikor egy sikeres életmű kiteljesedik, akkor a kezdeti darabok, a próbálgatások, próbálkozások is egészen más fénybe kerülnek: ott van bennük a későbbi mesterdarabok csírája. S mert a Mester kezéből kerültek ki, a sokkal…

Tovább

Lee Bacon: A ​robotok bukása (Az utolsó ember 2.)

Az első rész végén volt kétségem, érdemes-e folytatni a történetet, annyira kerek volt

  A könyv első részénél (mert hogy ez egy másik történet folytatása, és az első nélkül túl sok füle-farka nincsen) leírtam, hogy fogalmam sincsen, mi lehet majd a második részben, mert az első annyira kerek egész, hogy semmi sem hiányzik hozzá. Értsd: a második rész nem csupán rókabőr-nyúzás…

Tovább

Warren Ellis – Darick Robertson: Transmetropolitan ​– A teljes gyűjtemény 1–3.

Az igazság mindenekfelett. Kérdés, mire megyünk vele? Megyünk vele bármerre?

Vannak könyvek, hogy valamilyen formában szembe jönnek velem, és onnantól nem tudom kiverni őket a fejemből. Képregényben ilyen volt a Watchmen, a Sin City és ez a Transmetropolitan.  Csak ezt eddig nem olvastam. Látatlanba megvenni marha drága, meg hely sincsen már itthon, és ha vacak, akkor minek…

Tovább

Harry Harrison: Helyet! ​Helyet!

A tréfás sci-fik mesterének vérkomoly könyve, ami nem is a címéről szól, hanem krimi

Két könyvet olvastam eddig Harry Harrisontól. Az egyik tréfásabb volt mint a másik, de ez az egyik a mondanivalójában mégis vérkomoly volt. Az egyik a Bill, a galaktika hőse címet viseli, a másik pedig A technicolor időgép-et. A másikről csak pár sort írtam a moly.hu-n. Annyira pár sort, hogy…

Tovább

Lee Bacon: Az ​utolsó ember (Az utolsó ember 1.)

Egy tizenkét éves kislány egyedül a robotok emberutáló világában

Valahol ajánlotta valaki. Azt hiszem, talán Lennox prof 2084 című könyvében olvastam róla. Ahogy leírtam ezt a mondatot, bizonyos lettem benne, hogy úgy volt.  A könyvtárban pedig szerencsére megtaláltam tegnap. Aztán itthon próbáltam kiválasztani, melyiket is olvassam a nagy kupac kölcsönzött…

Tovább

Dmitry Glukhovsky – Peter Nuyten: Metró ​2033

Amikor az élet a föld alá menekül, avagy van élet pár szinttel alább is, csak nagyon küzd, hogy meg is maradjon

Néha megfelelő helyzetet eredményez a tudatlanság, a tájékozatlanság. Képes nyitottá tenni.  Így jártam én is Glukhovsky disztópikus alapművének a feldolgozásával.  Nem mondom, hogy soha, semmiféle kapcsolatom nem volt Glukhovsky műveivel, konkrétan a Metróba is többször belefogtam, nekiláttam, de…

Tovább

Taťána Rubášová – Jindřich Janíček: Váratlan ​robotexodus (William & Meriwether 2.)

A két kedves robot nem annyira kedves történetének NAGYON második része

Ennek a könyvnek van egy első része. A napokban írtam róla. Azt is, hogyan kerültem vele kapcsolatba, meg a szerzőkről, a fordítóról, a rajzokról és az összélményről. S azt mondtam, írtam, hogy olvasás, nézegetés, véleményírás közben egyre lelkesebb lettem. Természetesen a lelkesedéssel növekedett a…

Tovább

Taťána Rubášová – Jindřich Janíček: Bámulatos ​robotexpedíció (William & Meriwether 1.)

Cseh agyból pattant robotok kutatják a múltjukat. Ilyen az, amikor egy jó marketing fél sikert jelent!

Valahol olvastam róla a neten. A legjobb képregények közé sorolták. Miközben azt sem tudom eldönteni, képregény-e egyáltalán vagy mi a szösz. Jó, minden oldalon van könyv, s tény, van olyan oldala, ami tökéletesen képregényszerű, de mégsem az. Ez képeskönyvnél meg mindenképpen sokkal több. Meg…

Tovább

Nathan Never – 1. Alfa különleges ügynök – Maximum Bonelli

A működő mesterséges intelligencia hajnalán szinte kötelező olvasmány

 Írta:  Antonio Serra   –  Rajzolta:  Claudio Castellini  A tavalyi év végén jelent meg a C.S.A. Comics gondozásában a Nathan Never című képregény-sorozat első száma. Ez után a kiadvány után négy évvel. Tény, hogy ezen nem volt számozás, csak a moly.hu- nyerte el az egyes számot. A Maximum…

Tovább

Philip K. Dick – Roger Zelazny: A ​Harag Istene

Lewis Caroll „Alice”-e, csak sci-fiben. De attól még élvezetes és gondolkodtat is

Egy PKD-kötet megjelenése mindig esemény. Magyarul eddig, ezzel a mostanival együtt negyvenkét műve látott napvilágot. Ha jól számoltam. A lényeg, hogy nem kevés. Kérdés, ha azt mondom, egy PKD-kötet megjelenése mindig esemény, akkor az azt jelenti-e, hogy minden könyve remek, kiváló,korszakalkotó…

Tovább

Szűcs Gyula – Budai Dénes: Café Postnuclear I.

Magyarország Mad Max-ül, avagy a mozgalmas nihil történettelensége

Nem feltétlenül vezet nagyon messzire a kérdés, de többször gondolkodtam azon, ha minden mindennel összefügg, és ha nincsenek véletlenek, ha mindennek oka van, akkor vajon melyik könyv miért kerül az utamba? Különösen azok, amelyek nyom nélkül múlnak el. Valahol olvastam erről a képregényről. Az,…

Tovább

Jiří Marek: Boldogkor

Simán ott a helye a nagy–nagy rokonok („1984”, „Szép új világ”) mellett! Na, jó, eggyel alattuk.

Jól olvasod:  BOLDOGKOR. És nem Boldog kór. Vagyis nem  egy kórságról van itten szó, kérem! De nem is Boldogkor, olyan értelemben, hogy „Mikor?”, „Hát tudod, akkor, amikor... boldogkor, na!” Hanem Boldogkor. Úgy is, mint Boldog Kor. A Boldogkor kifejezés nem csupán tulajdonnév, hanem minőségjelző…

Tovább

Bogáti Péter: Az utolsó ember, avagy C. Robinson különös története

Tud-e egyedül élni az ember, annak ellenére, hogy az egész bolygó csak az övé? Nem.

Ha már volt Utolsó fejvadász, szűkítsük tovább az utolsóságot. Mondjuk egészen a legszélsőségesebb esetig: az, aki utolsó, legyen mindenben utolsó! Legyen az utolsó ember a Földön! Egyedül, mindenki más nélkül.  A gondolat, az ötlet egyáltalán nem új, többeket, írókat, filmkészítőket megmozgatott…

Tovább

Simon Stålenhag: Elektronikus ​állam

Nagy túlzással: összművészeti kísérlet. Mert csupán irodalomként lehetetlen nézni rá

Nehéz minek tekinteni Simon Stålenhag könyvét. Egyetlen dolog biztos vele kapcsolatban: figyelemre méltó. Hogy milyen szempontból és milyenből célt tévesztett, az már egy más kérdés. Ami egészen bizonyos: ha csak jottányit is engedünk a felületességünkből, és odafigyelünk, minden zavarunk, kérdésünk…

Tovább

Jean Raspail: Szentek tábora

A migráció próféta-szépirodalma, még '73-ból. Ajánlója Európa politikája és Orbán Viktor

No, azt azért a büdös életbe nem gondoltam volna, hogy egyszer megtörténik, hogy Orbán Viktor ajánl nekem olvasnivalót! Ráadásul olyat, amit 2019-ben a Gede testvérek adtak ki első ízben Magyarországon. Igaz, a miniszterelnök úr kiadást nem említett, de minden bizonnyal erre az újra, az…

Tovább
süti beállítások módosítása