Többször kezdtem bele ebbe a könyvbe az évek során. Többször hagytam abba ezt a könyvet az évek során. Indokot nem tudok mondani. Azért nem, mert ezzel a mostani olvasással csont nélkül és azonnal a kedvenceim között landolt. Mindenestül. Hasonlóan jártam vele mint…

Vannak olyan Asimov-könyvek, amiket még nem olvastam. Eddig ez is azok közé tartozott. Évek óta itt van a polcomon, réges-régen happoltam a Rukkolán. (Ha nem ismered, egy jó kis könyvcserélő oldal, onnan a szakkifejezés is.) De aztán valahogy nem került még sor rá. Aztán valamelyik este,…

Azt, hogy miképpen találkoztam első ízben Sebők Imre képregényeinek az újra kiadásával, meg hogy egyáltalán kicsoda is ő, az előző Sebők-képregény, A repülő ember értékelésében leírtam. Ezáltal némileg elettem önmagam elől az ebédet. Kicsit bajban is vagyok, hogy miről fog szólni ez az…

Egy Philip K. Dick kötet megjelenése mindig esemény. Akkor is, ha PKD tulajdonképpen mindig ugyanazt a regényt írja, ugyanarról a témáról, inkább többé mint kevésbé ugyanúgy. A regényeit jobbára az elborultság mértéke választja el egymástól. Ami elborultság nem feltétlenül szerek általi. De az is.…

A történet alapsztorijával hol máshol, a Fülesben találkoztam első ízben. Nagyjából az a történet volt az első olyan történet, amelyben Nemere István neve a szemembe ötlött. A képregény címe ez volt: Űrkalózok fogságában. A regény eredetijének meg ez: Műkincsrablók a kisbolygón. Egyik cím sem jó,…

  Úgy jött szembe velem ez a könyv még karácsony előtt a Flórián Üzletközpont Librijében, ahogyan „elgázol egy mentőautó”. Szerelmetesfeleségtársam vette észre, de ő meg azt hitte, egy új kiadása Vonnegut klasszikus regényének. Nem ezért mentünk be, a cél egész más és önérdek nélküli volt. Mert…

A kötet értékelése ez esetben két részes. Ez a második rész.Az elsőt itt találod. Előjáték az Alapítványhoz A bejegyzés első részében a Szukits-féle Asimov-gyűjtemény negyedik kötetében elhelyezett Alapítvány-trilógiáról volt szó.  Ez a bejegyzés a vaskos kötet negyedik regényét, az Előjáték az…

  AlapítványAlapítvány és BirodalomMásodik Alapítvány Szóval igen, a bemutatás alatt levő Alapítvány-filmsorozat miatt vettem elő az e-book formában meglevő kötetet. Ez a nagy, Szukits-féle kiadás csak így van birtokon belül, bár az Alapítvány-sorozat kötetei gyakorlatilag hiánytalanul sorakoznak…

Valahogy egyre mélyebb bennem a viszolygás a véres, cafrangos, mócsingos, darabolós, világmegváltós történetek ellen. (Mondjuk tegnap este láttuk a dán Anders Thomas Jensen filmjét, a Zöld hentesek-et. A főszereplő a végtelenül unszimpatikus, de minden szerepében briliáns Mads Mikkelsen. Nos, ez…

Ahogyan A Galaktika urai értékelésében írtam, egy este ültem az ágyam szélén, néztem a szemmagasságban levő könyvespolcot, amin gyalázatos módon két sorban egymás mögött vannak a könyvek (s ami hátul van, az ugye, gyakorlatilag nincsen), majd egy merész mozdulattal, összefogva lehúztam róla egy…

Kaszás István neve mindörökre összeforrt bennem A modell című elbeszélésével, amely a Gakatika 27. számában jelent meg.  Az úgy volt, hogy tizenévesen, lent a padoknál, a Harrer Pál utca végén, kicsit rézsüt az iskolával szemben ücsörögtünk, szokásosan. Éppen nem tollasoztunk. Beszélgettünk. Azt…

Ha van egy zseniális darabja, a műélvező nagyon sok minden mást meg tud bocsátani egy alkotónak. Az egy zseniális elmossa a későbbi gyengébb próbálkozásokat. Meg az előtte levő harmatgyengéket is, persze. Azt hiszem, Alan Moore a Watchmen-nél jobbat soha nem fog alkotni. Mondom ezt úgy, hogy azon…

Jóvanna, elmondom szakadatlan, de csak azért, mert tudom, vágysz rá: a csuda sem tudja, mit csípek Arkagyij és Borisz Sztrugackij (alias Sztrugackij-tesók, alias ABSz) könyveiben, amikor a Lakott sziget és a Nehéz istennek lenni kivételével tulajdonképpen annyira nem is kedvelem a…

Jó pár hónapja, egy este nálunk járt a már felnőtt fiam, hosszú hajú, rasztás, tetkós, szakállas, alkarvédős farkasfogú nyakláncos, békés, nálam fejjel magasabb, asztalos-viking. Elég régen nem láttuk egymást, pedig Óbuda és Szigetszentmiklós annyira nincsen messze egymástól. Nagyon örültem, hogy…

PHILIP K. DICK (a továbbiakban PKD) jól ismert író. Igen jól ismert sci-fi író. Igen jól ismert, termékeny sci-fi író. Volt. Sajnos. Aki igen termékenyítőleg hatott a sci-fi műfajára. Nem csupán az irodalmat értem ez alatt. PKD-ről annyi mindent összeírtak már, hogy megismételni, újra ragozgatni…