Amikor valami könnyűt szeretnék olvasni, és úgy könnyűt, hogy nevethessek is, jobbára Sir Pelham Grenville Wodehouse neve jut eszembe. Meg a roppant foghíjas, mégis egy komplett polcot elfoglaló életmű itt mögöttem. Ahonnan jobbára találomra emelek le egy-egy kötetet. S amiből sokkal kevesebbet…

Most tényleg, semmi okom nincsen rá, miért vágnálak át? Egyáltalán nem mondok valótlant, ha azt mondom, nagyon ritkán olvasok el könyvet többször. Nem állítom, hogy ne lenne rá példa, de egyáltalán nem hemzsegnek a duplaolvasásos kötetek körülöttem.  Gondolkodtam egy kicsit, mi az, aminek a minimum…

Immár tényleg csak utalok rá: írtam már a Delfin könyvek és az én kapcsolatomról, érdekesen, színesen, személyesen, máshol citáltam már ezt a színes, személyes beszámolót. Vagyis nem ismétlem most saját magamat. Azt azonban mégis újra elmondom, mert ide tartozik, hogy voltaképpen, hat kötet híján a…

Nem kapok érte semmit, de mert nagyon korrekt a Pestikönyv, elmondom: ha rendelsz valamit tőlük, csak írni kell nekik egy e-mailt, ők pedig ingyen és bérmentve elküldik neked postán, amit rendeltél. (https://www.luckyluke.hu ; lucky.luke.hu@gmail.com) Szerencsére, hála neki a Pestiköny kiadó…

Lelőhely (már szinte unalmas): egy óbudai Könyvmegálló, konkrétan a Római parton. Szerelmetesfeleségtársammal kivettünk két nap szabit. Eredetileg Debrecenbe mentünk volna, de az értelmetlen túlrendelkezések, az oltási igazolvány megkövetelése miatt le kellett mondanunk a szállást. Ezért helyben…

Szeretek röhögni. Tény, hogy sírosan nagyon ritkán szoktam. Derűs embernek tartom magamat, bár sziporkázósnak nem. Ennek ellenére nem kedvelem a humor minden fajtáját. Például Louis de Funés soha nem jött be, egyáltalán: számomra fárasztó és idegesítő. Bud Spencer filmjei közül sem mind. Rejtőt…

Tiszteletre méltó a Pestikönyv kiadó kitartása, amellyel folyamatosan megjelenteti a Lucky Luke-füzeteket. Köszönet érte!  Ráadásul, el kell mondanom, ritka korrekt üzleti partnerek is, az olvasók felé mindenképpen, de a részletekbe nem avatlak be, mert vérszemet kapnál. Az azonban figyelemre…

Csak a szokásos: óbudai Könyvmegálló, ezúttal a Csobánka téren, Békásmegyeren. (Ha keresed, a rendelőintézet mellett van, a kultúrral szemben.) Ez is egy olyan könyv volt, ami kiskamasz koromban többször volt a kezemben, de soha nem olvastam.  Manapság érzek valami nosztalgiát az akkori könyvekkel…

  Ennek a könyvnek a borítója mindent megtesz azért, hogy a közelébe se menjek, egy szemernyi vágyat se érezzek az elolvasására. (Erről részletesen később, de rögtön a bevezető alatt olvashatsz majd.) Szinte csak rákényszerültem, hogy mégis megtegyem. Komolyan mondom!  Böngészgettem a Napkút Kiadó…

EZ A KIADVÁNY IMMÁR A HETEDIK ÁTTÉTELES REJTŐ-KÉPREGÉNY, amiről írok. Eddig ezekről találhatsz gondolatokat, információkat az oldalamon.  Piszkor Fred, a kapitányAz előretolt helyőrségA három testőr AfrikábanAz elátkozott partAz elveszett cirkálóA szőke ciklon Az áttételes szót használtam.…

  Olvastam már Kürti Andrást.   Mármint általa írt könyvet. Akkor is , az is tetszett. De most sokkal jobban. Kürti András író, újságíró, ifjúsági szerző volt, mondja a Wikipedia, és fontosnak tartja kiemelni, hogy az ötvenes évek elején agitációs-politikai tevékenységet végzett és írt egy…

Persze, megint a Könyvmegállók, ezúttal a Pethe téren. Ilyesmik máshonnan nem jönnének hozzám. De ez nagyon jönni akart, hiába tettem vissza kétszer. Sőt, mi több, olvastatni is akarta magát, holott ennek azért nem sűrűn engedek, nem hagyom, hogy a könyvek erőszakosak legyenek, inkább a…

A kapcsolatom Rejtő Jenő könyveivel Apuék könyvespolca előtt kezdődött. Azt hiszem, Anyu akkor már nem élt, vagyis '77 után történt valamikor, hogy álltam a rettenetesen tűzpiros, fényesre lakkozott szekrény előtt (életre szóló volt a stressz, hogy pont ez választotta Apu és Anyu az új lakásba,…

Nem írtam minden Lucky Luke füzetről, de azért huszonötről már igen. Már az előző róla szóló bejegyzésben is fejtegettem, hogy vannak sorozatok, amik alapvetőn tartósan hozzák ugyanazt a színvonalat. Vagyis elég nehéz róluk mindig újat írni. Az a szerencsétlen szerencse ért, hogy ennek a számnak…

Wodehouse-zal először a Népszínház utcai antikváriumban találkoztam. Már meséltem, gyerekkoromban elképzeltem, milyen klassz lenne, ha lennének olyan boltok, ahol régi, használt könyveket lehetne megvenni! A Delfin-sorozatom hiányzó darabjaira gondoltam elsősorban. Mohácsi papa meghökkenve mondta: –…