Ezerszer írtam már: vannak serzők, akik így vagy úgy mindig ugyanazt a könyvet írják, bármiről írjanak is. Klasszikus példám erre Márquez, Vonnegut és a Tarzan-könyvek szerzője, E. R. Burroughs. Meg a rendkívül termékeny P. G. Wodehouse. Utóbbi kettő minden kétséget kizárón a szórakoztató…

A középiskolai ostályomnak, '85-ben érettségiztünk, egyetlen találkozója volt csak, az is már vagy húsz éve. Vagy csak én nem tudtam róla, hogy volt több. Bár fent voltam az iwiwen is, és nagyjából kezdettől fogva a Facebookon is. Nem vagyok megtalálhatatlan.  Arról az egyetlen találkozóról…

A Kockás magazinról nem szoktam rendszeresen írni, holott egy ideje viszonylag rendszeresen megvásárolom. Vagyis úgy igazabb, hogy nagyon rendszertelenül nem teszek ilyet. Legalább egy olyan történet mindig van benne, amire kíváncsi vagyok.  Tény, ami tény, néha frusztrál, hogy megéri-e nekem,…

Persze, könyvtár, hogyan máshogyan? Nem tudom, honnan a vonzalom, de látatlanban, zéró előismerettel nagy volt bennem az érdeklődés a Metabárók iránt.  Nem ismertem a történetből semmit, csak sejtettem, hogy valami sci-fi, fantasy lehet, nem figyeltem a szerzőt sem (ha figyelem, óvatosságra…

AZ ÉVEK HOSSZÚ SORÁN többször összekoccantunk itt-ott ezzel a könyvvel. Soha nem jött velem. Most egy könyvcserélő polcon találkoztam vele, levettem, nem ellenkezett.  Elsősorban a kiadó, a Metropolis Media miatt hoztam el. A kiadó elsősorban sci-fi- és fantasy-kiadványok megjelentetésével…

Soha nem voltam pariban Neil Gaiman dolgaival. Még nem találkoztam semmivel, ami a nevéhez kötődik és igazán, mélyen megérintett volna. Nem a témaválasztásai zavarnak, a távolságtartásom nem dogmatikus, nem teológiai. Pratchett-nek például teljesen simán elnézek rengeteg mindent, ami világnézetileg…

A könyvet a Pethe téri Könyvmegállóban találtam, Kaszásdűlőn, ahol lakunk. Úgy festett, az egyik online felületen beszámíttathatom egy másik könyv árába. Hazahoztam és ledobtam az előszobaasztalra (mekkora nagyzolás ez a kifejezés arra két négyzetméterre!) egy kis könyvkupacra.  Ahonnan…

Ugyan mit nem írtak még le, mit nem írtam még le a Lucky Luke-ról? S mit tud adni a negyvenötödik szám, amit az előzők még nem adtak?  Mégis, amint láttam, hogy előkészületben van ez a klasszikus, a legkedveltebb füzetek közé tartozó hajózós cowboy-sztori, azonnal előrendeltem. A kiadó, a…

A feladat című Zsoldos Péter regényből, amely 1970-ben jelent meg első ízben, 1975-ben tévéfilmet forgatott Várkonyi Gábor rendező. A film legismertebb neve a nagyon fiatal Rajhona Ádám volt. Illetve a minden bizonnyal jogdíj nélkül felhasznált Pink Floyd muzsika a Wish You Were Here albumról. Ami…

A könyvpiac annyi mindent kínál, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja akár csak azokat a témákat, megjelenéseket, amelyek iránt érdeklődik. Az egyebek meg teljesen reménytelenek. Ha beszédülök egek egy könyvesboltba, rendszeresen elcsudálkozom, hogy egy ilyen kis országban el lehet adni…

Nem is tudtam, hogy A fehér lovagnak van folytatása... A könyvtárban egy éltesebb korú hölgy (értsd, velem egykorú) emelte le előttem a polcról, aztán visszatette. Ezt csinálta a Dűne – Atreides ház 2-vel is. Szerencsére. Amint odébb lépett, kapkodtam is lefelé mindkettőt, saját zsákmánynak.…

Eddig egy Zagort olvastam. Jól le is húztam. Egyszerűen nem tudtam vele mit kezdeni. Sem a főszereplő alakjával, sem a történettel. Főleg az utóbbival. Ahogy ebben a kötetben írja az előszóban Horváth Antal Balázs, hogy Zagor eredetileg vadnyugati figura, az eredeti olasz kiadója, a Sergio Bonelli…

Mauro Boselli – Maurizio Dotti A mocsárban született – Delta Blues   Igencsak lemaradtam a Dampyrok értékeléseinek a megírásával. De mostanában annyi képregényt olvastam, hogy az már önmagában is sok. Ráadásul ennek a képregény-mennyiségnek a nagy része, fumetti, olasz képregény volt. Annak a…

Nagyon utálom a nyavalygást. Persze, vannak helyzetek, amelyek nem megoldhatók saját erőből, de amik megoldhatók, azokat meg kell oldani. Nem csupán nyavalyogni felettük. Én három évet nyavalyogtam az első házasságom tönkremenetele felett, mire eljutottam a válásig. Mondjuk akkor el is…

Robert Merle regényei a kamaszkoromban kultikusak voltak. Elsősorban ez, az Állati elmék. De azonnali befutó volt a Védett férfiak és a Malevil is. Aztán a Két nap az életet is mindenki olvasta. Az Üvegfal mögött már adott okot a fanyalgásra. Az már csak hab a Merle-tortán, hogy hosszú évekkel…