Nem tudom, miért szokott rá Leonyid Szolovjov (1906–1962) a török Naszreddin Hodzsa történeteire, de két könyvet is megjelentetett róla. Ha nem találkoztál még vele, akkor Naszreddin Hodzsa olyasféle figura mint Lúdas Matyi , Thyl Ulenspiegel vagy Kaleb, a lator, Campanile remek figurája (nem is…

Általános iskolai oszitársnőm, Margó megkeresett Messengeren, nem lenne-e kedvem célirányosan olvasni? Nem saját írásút, hanem egy kedves ismerőséét. Mintegy köztudatba tenni az ismerős, Ozsgyáni Mihály könyvét. A név nekem semmit nem mondott. Az, hogy a könyvbemutatójához Udvaros Dorottyának,…

Nem emlékszem, hol találkoztam első ízben az YKX-képregények létezésének a tényével. Ami biztos, hogy Pilcz Rolandot, az YKX alkotóját simán összekevertem Cserkúti Dáviddal. Akivel viszont tudom, hogy Lezsák Levente Emerson & tsa. című kötetében találkoztam, és rögtön és azonnal levett a…

A képregényekhez fűződő viszonyomról már nem egy alkalommal szóltam (írtam). Elmondtam, hogy az apai nagypapám, néhai id. Mohácsi József, utolsó munkahelye szerint rendész a Hungexpo területén, amatőr eszperantista, elvetélt író, egy budapesti zsidó család sarja, aki cigány származású nőt vett…

A bejegyzés eredetileg a koncert.hu-n jelent meg. Másodlagosan a zenei blogomon is olvasható. Molnár György az a szakállas fazon az Omegából, akinél gitár van, néha cilindert hord, néha meg fehér, a lába között térdig lógó nadrágot. S aki, hála a Teremtőnek, még él az együttesből. A másik…

Rettentő UNALMAS vagyok! Mint egy nagyon idős, reszketeg hangú, bizonytalan léptű bácsika, csak ismételgetem magamat szüntelen. Nem szeretem a ZOMBIKAT. A Walking Dead képregény huszonegykét részét elolvastam, nézegettem, aztán érdeklődés hiányában búcsút intettem neki. Belátom, azért ez nem futó…

  Tizenhét évig egy keresztény gyülekezetbe jártunk. A családjaink összejártak, a gyerekeink is barátok voltak. Aztán a családunkon végigsöpört egy zord cunami, teljesen szétzilálta ezt a partszakaszt. Még tartottak az utózöngéi, amikor a Barátom és köztem  volt egy olyan konfliktus, amit…

totálisan szubjektív, évvégi válogatás                              Moha (azaz én)  2021-es olvasmányaiból Ismét eltelt egy év. Mondták, de nem hittem el, aztán mégis igazzá vált: negyven felett valami eszeveszett rohanásba fogtak a napok, a hetek, a hónapok, az évek. Szilveszter napja után,…

  Megint hasraütéssel választottam a Napkút Kiadó kötetei közül. Szanyi Ildikótól azonnal két könyvnek is bizalmat szavaztam. Utólag gondolkodtam csak, mi van, mi lesz, ha nem jön be nekem, ahogyan ő ír, odacsaphatok az asztalra két negatív értékelést... De ezen már csak akkor tűnődtem, amikor a…

Azt mondtam a legújabb, 32. Asterix-füzet értékelésében, hogy könyvek, lemezek megjelenését nem szoktam rajongói érdeklődéssel várni, és hogy ez alól, a rajongói jelzőt mereven elutasítva, éppen az Asterix és a Lucky Luke képregények a kivételek.  A Napkút Kiadó megtisztelő bizalmából fakadón, a…

Ha már újravarázsolták a Központi Könyvtár zenei részét, körülnéztem, lapozgattam, és az Ákos-könyv mellett ezt hoztam magammal. Mert Török Ádám piszok jó zenész, és mert számomra mint figura annyira nem jön be. Semmi konkrét, csak blikk. De ez sosem zavart abban, hogy a zenei nagyságát elismerjem.…

Ahogyan A Galaktika urai értékelésében írtam, egy este ültem az ágyam szélén, néztem a szemmagasságban levő könyvespolcot, amin gyalázatos módon két sorban egymás mögött vannak a könyvek (s ami hátul van, az ugye, gyakorlatilag nincsen), majd egy merész mozdulattal, összefogva lehúztam róla egy…

Kaszás István neve mindörökre összeforrt bennem A modell című elbeszélésével, amely a Gakatika 27. számában jelent meg.  Az úgy volt, hogy tizenévesen, lent a padoknál, a Harrer Pál utca végén, kicsit rézsüt az iskolával szemben ücsörögtünk, szokásosan. Éppen nem tollasoztunk. Beszélgettünk. Azt…

c Katkó István író, forgatókönyv író, tévés szerkesztő, dramaturg volt a rend(mód)szerváltás előtt. Legismertebb írása a belőle készült film miatt a Telefonpapa. Én szintén egy film miatt ismertem meg a nevét. Az Öt férfi komoly szándékkal című műről van szó. Ami egyébként nem hagyott bennem…

Fú, mennyi mindent mondanék most egyszerre, ha lehetőségem lenne rá, azt a mindenit! Ha tehetném, egyszerre beszélnék az milyen az, amikor egy műfajt másképpen élvezünk, mint amire szánták, azaz milyen a dráma olvasva? Aztán arról, hogy van-e ideológia-, eszmementes irodalom? Egyáltalán, mi az…