Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Csepella Olivér: Nyugat + zombik (egy rakás nagylelkű ember és Csepella Olivér képregénye)

Egy nagyon magyar képregény tabudöntöget, de nem megy semerre

2022. január 17. - Mohácsi Zoltán

Rettentő UNALMAS vagyok! Mint egy nagyon idős, reszketeg hangú, bizonytalan léptű bácsika, csak ismételgetem magamat szüntelen. Nem szeretem a ZOMBIKAT. A Walking Dead képregény huszonegykét részét elolvastam, nézegettem, aztán érdeklődés hiányában búcsút intettem neki. Belátom, azért ez nem futó…

Tovább

Szepes Mária – Nemere István: Az élet örök (Beszélgetés a 100. születésnap előtt)

Az utolsó, kapaszkodók és alapok nélküli, tiszteletreméltó interjú a magyar ezotéria nagyasszonyával

  Tizenhét évig egy keresztény gyülekezetbe jártunk. A családjaink összejártak, a gyerekeink is barátok voltak. Aztán a családunkon végigsöpört egy zord cunami, teljesen szétzilálta ezt a partszakaszt. Még tartottak az utózöngéi, amikor a Barátom és köztem  volt egy olyan konfliktus, amit…

Tovább

A legjobb könyvek, amiket 2021-ben olvastam

Über-szubjektív, egyáltalán nem naprakész visszatekintő-ajánló

totálisan szubjektív, évvégi válogatás                              Moha (azaz én)  2021-es olvasmányaiból Ismét eltelt egy év. Mondták, de nem hittem el, aztán mégis igazzá vált: negyven felett valami eszeveszett rohanásba fogtak a napok, a hetek, a hónapok, az évek. Szilveszter napja után,…

Tovább

Szanyi Ildikó: Három ​tucat szuvenír

Remek karcolatok és novellák egy idegenvezető élményeiből

  Megint hasraütéssel választottam a Napkút Kiadó kötetei közül. Szanyi Ildikótól azonnal két könyvnek is bizalmat szavaztam. Utólag gondolkodtam csak, mi van, mi lesz, ha nem jön be nekem, ahogyan ő ír, odacsaphatok az asztalra két negatív értékelést... De ezen már csak akkor tűnődtem, amikor a…

Tovább

Hegyi Ede: Te

A második is „te magad légy”, avagy E/1 újabb kalandjai, avagy egy érdektelen párkapcsolat

Azt mondtam a legújabb, 32. Asterix-füzet értékelésében, hogy könyvek, lemezek megjelenését nem szoktam rajongói érdeklődéssel várni, és hogy ez alól, a rajongói jelzőt mereven elutasítva, éppen az Asterix és a Lucky Luke képregények a kivételek.  A Napkút Kiadó megtisztelő bizalmából fakadón, a…

Tovább

Ócsag Andrea: Emlékutazás – Török Ádám – 70 év lenyomata

Egy majdnem jól sikerült memoár avagy milyen kötet jött össze a magyar progrock egyik dinójáról

Ha már újravarázsolták a Központi Könyvtár zenei részét, körülnéztem, lapozgattam, és az Ákos-könyv mellett ezt hoztam magammal. Mert Török Ádám piszok jó zenész, és mert számomra mint figura annyira nem jön be. Semmi konkrét, csak blikk. De ez sosem zavart abban, hogy a zenei nagyságát elismerjem.…

Tovább

Pápay Kálmán: A leghosszabb éjszaka

A magyar Mátrix, úgy negyvennégy évvel korábbról. Ha nem is egy az egyben, de nagyjából...

Ahogyan A Galaktika urai értékelésében írtam, egy este ültem az ágyam szélén, néztem a szemmagasságban levő könyvespolcot, amin gyalázatos módon két sorban egymás mögött vannak a könyvek (s ami hátul van, az ugye, gyakorlatilag nincsen), majd egy merész mozdulattal, összefogva lehúztam róla egy…

Tovább

Kaszás István: A Galaktika urai

Egy mozaik-regény, ami úgy negyven évvel megelőzte a korát, akkor is, ha retro

Kaszás István neve mindörökre összeforrt bennem A modell című elbeszélésével, amely a Gakatika 27. számában jelent meg.  Az úgy volt, hogy tizenévesen, lent a padoknál, a Harrer Pál utca végén, kicsit rézsüt az iskolával szemben ücsörögtünk, szokásosan. Éppen nem tollasoztunk. Beszélgettünk. Azt…

Tovább

Katkó István: Háziőrizet

Olyan mint „A tanú” csak teljesen más

c Katkó István író, forgatókönyv író, tévés szerkesztő, dramaturg volt a rend(mód)szerváltás előtt. Legismertebb írása a belőle készült film miatt a Telefonpapa. Én szintén egy film miatt ismertem meg a nevét. Az Öt férfi komoly szándékkal című műről van szó. Ami egyébként nem hagyott bennem…

Tovább

Kocsis István: A királyné aranyból van (Drámák I.)

Mesés, valós metafizika a gyakorlat nélküli gyakorlatban, avagy drámák olvasva

Fú, mennyi mindent mondanék most egyszerre, ha lehetőségem lenne rá, azt a mindenit! Ha tehetném, egyszerre beszélnék az milyen az, amikor egy műfajt másképpen élvezünk, mint amire szánták, azaz milyen a dráma olvasva? Aztán arról, hogy van-e ideológia-, eszmementes irodalom? Egyáltalán, mi az…

Tovább

Fodor Sándor: Megőrizlek

Értékítélet, látszat, véleményalkotás és mögötte az ember

Szerelmetesfeleségtársam már volt nekem és én voltam neki pár éve, amikor is az akkori munkahelyemen lett egy szeretőm. Ripsz-ropsz, egyik pillanatról a másikra, csak úgy a semmiből. Az úgy volt, hogy a gyermekvédelemben dolgoztam sofőrként. Jobbára a gyámokat vittem a lakásotthonokban és a…

Tovább

Benyó Tamás: Az Úr neve

Isten keresése vidéken és a bolondokháza. Nem, Isten keresése önmagában nem bolondokháza

Volt egy családi barátnőnk, Edit. Akinek a baráti társaságban Tüszi volt a beceneve. A becenév eredete adja magát: ha nem figyeltél, és alattomban ért Edit tüsszentése, bizony fontolgattad magadban a pelenkacserét. Egy időben együtt dolgoztunk a Fókusz Könyváruházban, onnan volt az ismerettség. Ha…

Tovább

Gyurkó Lászó: Faustus doktor boldogságos pokoljárása

A szerző, akinek a hatására két hétig komcsi voltam

Ha Gyurkó László, akkor kb. 1983, és az egyetlen, hivatalos Kádár János-életrajz, aminek a hatására úgy tizennégy-tizenöt éves koromban mintegy két hétig kommunista voltam. A címe: Arcképvázlat történelmi háttérrel.  Azért két hétig, mert első ideológiai megtérésemet, elkötelezettségemet úgy ennyi…

Tovább

Schmidt Mária: Politikailag inkorrekt (Esszék diktatúráról és demokráciáról)

Ha nem az a lényeg, ki mondja, hanem az, hogy mit mond...

Manapság slusszpassz két politikai út létezik Magyarországon: Fideszt alias NER-rendszert, vagy szívből utálni illik, mert O1G vagy imádni kell. Ennek megfelelően lesznek szalonképtelenek, megvetendő, gaz, ostoba alakok, mindazok, akik a Fideszhez vagy a holdudvarához tartoznak, vagy éppen azok a…

Tovább

Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

Kepes András roppant kellemes, igazán semmit mondó könyve, hogy asszonygya „az élet, a világmindenség meg minden...”

Mostanában ömlenek rám a könyvek innen is, onnan is. Ne tudd meg, mi van az asztalomon. Pedig amúgy sem túl nagy. Eddig kínosan vigyáztam arra, hogy ott ne legyen könyv. Hát most van. Örülök is, meg nem is.  Erre mi történik? Na, mi? Még anyósomtól is kapok kölcsön könyveket! Ebbe a Kepesbe csak…

Tovább
süti beállítások módosítása