AlapítványAlapítvány és BirodalomMásodik Alapítvány Szóval igen, a bemutatás alatt levő Alapítvány-filmsorozat miatt vettem elő az e-book formában meglevő kötetet. Ez a nagy, Szukits-féle kiadás csak így van birtokon belül, bár az Alapítvány-sorozat kötetei gyakorlatilag hiánytalanul sorakoznak…

Valahogy egyre mélyebb bennem a viszolygás a véres, cafrangos, mócsingos, darabolós, világmegváltós történetek ellen. (Mondjuk tegnap este láttuk a dán Anders Thomas Jensen filmjét, a Zöld hentesek-et. A főszereplő a végtelenül unszimpatikus, de minden szerepében briliáns Mads Mikkelsen. Nos, ez…

Ahogyan A Galaktika urai értékelésében írtam, egy este ültem az ágyam szélén, néztem a szemmagasságban levő könyvespolcot, amin gyalázatos módon két sorban egymás mögött vannak a könyvek (s ami hátul van, az ugye, gyakorlatilag nincsen), majd egy merész mozdulattal, összefogva lehúztam róla egy…

Kaszás István neve mindörökre összeforrt bennem A modell című elbeszélésével, amely a Gakatika 27. számában jelent meg.  Az úgy volt, hogy tizenévesen, lent a padoknál, a Harrer Pál utca végén, kicsit rézsüt az iskolával szemben ücsörögtünk, szokásosan. Éppen nem tollasoztunk. Beszélgettünk. Azt…

Ha van egy zseniális darabja, a műélvező nagyon sok minden mást meg tud bocsátani egy alkotónak. Az egy zseniális elmossa a későbbi gyengébb próbálkozásokat. Meg az előtte levő harmatgyengéket is, persze. Azt hiszem, Alan Moore a Watchmen-nél jobbat soha nem fog alkotni. Mondom ezt úgy, hogy azon…

Jóvanna, elmondom szakadatlan, de csak azért, mert tudom, vágysz rá: a csuda sem tudja, mit csípek Arkagyij és Borisz Sztrugackij (alias Sztrugackij-tesók, alias ABSz) könyveiben, amikor a Lakott sziget és a Nehéz istennek lenni kivételével tulajdonképpen annyira nem is kedvelem a…

Jó pár hónapja, egy este nálunk járt a már felnőtt fiam, hosszú hajú, rasztás, tetkós, szakállas, alkarvédős farkasfogú nyakláncos, békés, nálam fejjel magasabb, asztalos-viking. Elég régen nem láttuk egymást, pedig Óbuda és Szigetszentmiklós annyira nincsen messze egymástól. Nagyon örültem, hogy…

PHILIP K. DICK (a továbbiakban PKD) jól ismert író. Igen jól ismert sci-fi író. Igen jól ismert, termékeny sci-fi író. Volt. Sajnos. Aki igen termékenyítőleg hatott a sci-fi műfajára. Nem csupán az irodalmat értem ez alatt. PKD-ről annyi mindent összeírtak már, hogy megismételni, újra ragozgatni…

Hát szóval, azt mondom neked, piszok furcsán működik az emberi agy! Bizony! Szerelmetesfeleségtársam egyik vesszőparipája az agyunk furmányos működése, egy időben sorban olvasta a vele kapcsolatos könyveket, és csuda lelkesen olvasta fel nekem az érdekesebb eseteket.  És akkor itt van ez a Szergej…

Čapek semmiképpen sem a kedvenc íróm. Ezt máshol már kifejtettem. Mindig nagy elánnal fogok bele a könyvibe, de olyan ötvenszázalékos hatékonysággal nyűgöznek le, vagy hagynak teljesen hidegen. Mar a legelső találkozásom is ilyen vegyes volt vele. Ami, mintegy természetesen képregény volt, a Zorád…

CSAK A SZOKÁSOS: infarktus után eggyel, mintegy szíverősítőként elmentem bringázni egy kicsit, és hogy célom is legyen, gondoltam, megnézem a régi-új Könyvmegállót Csillaghegyen, és akkor már persze, hogy naná, a Pók utcait is. Az első a Mátyás király útjának felújítása miatt tűnt el hónapokra, a…

Semmi köze  lényeghez, és még csak nem is történet igazából, mindössze egy nagyon halovány összekapcsolási-kísérlete a könyvnek a blogíróval.  Édesanyám már nem élt, de már Óbudán laktunk egy kétszoba-összkomfortos lakásban, a Harrer Pál utcában. Két egyforma szoba volt a lakásban, és az egyik az…

– Ez a könyv az, amiből a film készült, Morzsám? – kérdezte tőlem a helyére bekuckózódva, elalvás előtt eggyel gyönyörű szemű kedvesem. – Az biza'! – feleltem neki. A film értékéről, az első, koprodukciós verzióról beszélek, eltért a véleményünk: nekem eléggé tetszett, neki egyáltalán nem. – És így…

  Nem vagyok rajongó típus, csak vannak, amiket jobban szeretek mint másokat, Még Szerelmetesfeleségtársamért sem rajongok. Csupán imádom őt. Mert megérdemli. A rajongás gondolkodás nélküli feltételnélküliséget, mindentelfogadást, mindenfelettszemethunyást jelent. Nos, szeretem azt hinni, hogy…

A sorozat első három részében már kinyilatkoztattam: a Saga az egyik kedvenc képregényem. Tudom is miért, meg nem is. Persze, ha közhelyes is, de lehet dicsérni a történetet, ha akarom szokatlanul humánus, ha akarom, megfelelően polkorrekt, mindenesetre sci-fi a javából, vannak benne finoman beteg…