Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

BEST OF Moha olvasónaplója 2020

Az idén olvasottak legjobbjai a számomra

2020. december 31. - Mohácsi Zoltán

_2019_legjobb_11.jpg2020-at mindenki utálja.
A végére nekem is meglett rá az okom... 


De mindvégig olvastam, és ezek voltak az idén számomra a legjobbak.

2020-ban itt volt ez a korona-szar, aminek közvetlen következményeivel szerencsére elenyészően kevesen találkoztak, de a közvetetteket, a rendelkezéseket, az ésszerűtlenségeit, a félelem kiváltotta gyűlöletet mindnyájan tapasztalhattuk.

Aztán hány jelesünk hunyt el idén, te jó ég! S most, amikor december közepén belefogok ebbe a bejegyzésbe, még mindig van két hét az év végéig. 

Mondtam, írtam volna, hogy számomra ez az év nem volt gyalázatos. A lányomról kiderült ugyan, hogy van baja neki is, de úgy fest, sikerült legyőznie.

A fiamnak csak komoly belső történései voltak, de neki nem egészségügyiek.

A párom családjában sem történt semmi tragédia, szerencsére haláleset felénk nem volt.

Aztán december elsejére kaptam egy infarktust. Puff neki! Igaz, semmi nagy fájdalom, halálfélelem nem volt, csak úgy mondták, hogy infarktusom volt. Egy hét kórház, most itthon lábadozok, és küszködök az idióta cukorértékeimmel. De ezen kívül semmi tragikus nem volt. Szererelmetesfeleségtársammal, a minden szent esküvésünk ellenére kialakult játszmáinkkal egyetemben együtt vagyunk, és a kórházasdi alatt kiderült, hogy piszok nehezen létezünk egymás nélkül, túlságosan nagy a szimbiotikus együtthatónk. 

Akkor következzék egy kis privát olvasástörténelmi visszatekintés az elmúlt évre: melyek voltak azok a könyvek, amiket idén olvastam, és valamiért fontossá váltak? A sorrend nem értékrendi sorrend, hanem kronológiai, régebbről a ma felé haladva. A címek utáni zárójelben levő szám azt jelzi, hányan olvasták az adott cikket a blogomon.

 

dukan_a_gombolyu_szep.jpgDr. Pierre Dukan: A gömbölyű szép! (147.561)

Az eddigi legnagyobb olvasottságot elért bejegyzésem. Mert van benne rengeteg meztelen nő. Komolyan van, és szerintem a legkomolyabban azért néztek rá ennyien. Pedig a könyv ettől függetlenül nagyon érdekes. Bár a címét rengetegen félreértették: nem a kövérség dicsérete, hanem a gömbölyűségé. Bár ha engem kérdezel... 

És azért igen, érdemes a nők miatt is megnézni a bejegyzésemet. Tán még akkor is, ha magad is nő vagy! 

Tény, hogy leszűrtem a következtetést: ezentúl, ha a japán csirkeexport Tokugava sógunátus hanyatló korszakában végbement változásairól írok, különös tekintettel mondjuk a Csógoku régióra, nos, azt is roppant hiányosan öltözött hölgyekre fogom visszavezetni.*

* Érdekesek ezek az összefüggések.
A múltkor lefotóztam az ablakpárkányunkon sok virággal pompázó karácsonyi kaktuszomat. 107-en tetszikelték.
Eszter lányom óvónénis fotóját, ahl az egyik csimota rajongva néz rá: 43-an.
Szintén Eszter megosztását a vele készült interjúval: 28-an.
Az új Omega lemezről írt véleményemet: 11-en.
Egy-egy blogbejegyzésem megosztását 1-3 ember, és ebből egy mindig Szerelmetesfeleségtársam.
Hm... Karácsonyi kaktusznak kellene lennem? Vagy meztelen nőnek? 

dargay_a_coquillardok_kincse_kep1.jpgDargay Attila – Cs. Horváth Tibor: A Coquillardok kincse (1832)

A Vaterán találtam rá gyermekkorom kedvenc képregényére. Dargay Attila rajzolta és François Villon-ról, a költőről szól. El sem tudom neked mondani azt az örömöt, amikor újra láthattam a réges-régen nézegetett rajzokat, és olvashattam a történetet. A nosztalgián túl iparkodtam magamban újraértékelni a művet. Nem kellett vagy nem sikerült, de most is ugyanolyan lelkes voltam mint régen. 

hegyi_a_senki.jpgHegyi Ede: A senki (669)

Hegyi Ede könyve mintegy kötelező házi feladat volt a számomra, része volt a Napkút Kiadótól kapott pakknak. A fejemet ingatva kezdtem hozzá, aztán belemelegedtem, végül a könyv került ki győztesen az olvasásból. Fiktív önéletrajz egy tehetséges, mégis rendületlenül önmagát keresgélő fiatalemberről, aki tengernyi küszködés, győzelem után jut el oda, hogy végső soron senkinek érzi magát. A regény nem ennyire magasztos, ne ennyire fennkölt, viszont érdekes és izgalmas.

 

borcsa_magnebehat.jpg

Borcsa Imola: Magnebéhat (122)

Nyelvi, a stílus szempontjából a legszebben megírt elbeszélés-kötet volt idén. Borcsa Imola ebből a szempontból mindenképpen az év felfedezettje a számomra. 

Egy vidéki gyógyszertár patikusának a történetei, amelyet a falu lakóiról mesél, mint aki mindenkit ismer, mindenkiről tud mindent, meg az ellenkezőjét is. De úgy mesél, hogy közben szeret is mindenkit. Pepin bácsi, na, én mondom neked, ha már minden áron hasonlítanom kell valakihez, mert olyan erőszakos vagy! De azért azt ne hidd, hogy valami másolásival van itt dolog, mert egyáltalán nem van az úgy, sokkal inkább úgy, hogy ezt a könyvet elolvasva még és még akarsz Borcsa Imolát olvasni. 

 

duke_ebredesem.jpgDavid Duke: Ébredésem – Faj és valóság (71)

Tartottam tőle, arra gondoltam, hogy akkor végre betekntést kapok egy igazi rasszista, fasiszta könyvbe. Ugyan semmiképpen nem polkorrekt (ami az, nekem mára az eleve gyanús), de nem is fasiszta a mondanivaló. Lehet vele vitatkozni, de mert akkor a tényei napvilágot látnak, ezért sorsa jobbára az elhallgatás. 

A magyar kiadás borítója eszméletlenül rossz, félrevezető és csalóka. A könyv egyáltalán nem ilyen. De egyáltalán nem!

Azt is értem, hogy a statisztikákkal, sőt, még a tudományos kutatások tényeivel is lehet vastagon játszódni, összefüggéseket megtalálni, és így tovább, de azért az sem baj, hogy tudjuk, folytak egyáltalán kutatások, amelyeknek az eredményeit látva, ilyen és ilyen eredményekre is juthatunk. Ha nem vagyunk túlságosan kényszeres-polkorrektek. 

 

obertone_gerilla.jpgLaurent Obertone: Gerilla – Franciaország végnapjai (248)

Egy velünk élő probléma ma még disztopikusnak tűnő, szépirodalmi feldolgozása, avagy  hogyan omlik össze mindössze négy nap alatt Európa egyik legnagyobb országa, s hogyan veszik át a hatalmat a muzulmánok? Izgalmas, elgondolkodtató és szomorú, megdöbbentő és filmszerű. Nem a legjobb irodalom, de letehetetlen regény, Főleg azoknak, akik azt gondolják, nincs ellenség a kapuknál, gyűlöletgyártás,figyelemelterelés minden szó, ami a migráns-veszélyre és a polkorrektség öngyilkosságára figyelmeztet. 

 

img_20200630_175214.jpgGőz Etelka Erzsébet: Idézetek könyve (756)

Ez az a könyv, amelyik egyáltalán nem is létezik. Vagyis létezik, de mindössze egyetlen, kézzel írt példányban, itt, nálam, az íróasztalom feletti polcon.

A szerző az édesanyám volt. Anyu csak huszonhét évet élt. Egyáltalán nem volt író. Eszébe sem jutott, hogy történeteket írjon. Az élete volt egy tragikusan rövid történet. 

Ezt a füzetecskét tizenhat-tizennyolc éves korában írogatta tele. Nem a saját gondolataival. Mintegy szerkesztője volt. A bejegyzés az életéről szól az én szép anyukámnak. 

 

Michio Kaku: A lehetetlen fizikája kaku_a_lehetetlen_fizikaja_cover.jpg
(2.0 – amikor a blogger felülírja önmagát)
(237)

Egy upgrade-delt bejegyzés. A nyaralásunk alatt olvastam a könyvet, amely így mindörökre Gyula városához kötődik a számomra, a Ti és Mi panzióhoz.

Csuda jó volt ott. A könyv pedig csuda érdekes: klasszikus sci-fi alkotásokon keresztül tekinti át, mik azok az ötletek, amelyek a fizika mai tudása szerint hamarosan megvalósíthatók lesznek, amelyek majd sok-sok évtized, évszázad múlva válhatnak valóra és amelyek megvalósíthatatlanok. S mindez érdekesen, érthetően még olyan fizikához tökéletesen analfabéták számára is, amilyen én vagyok. 

 

sztrugackij_nehez_istennek_lenni.jpgArkagyij és Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni (29)

A Sztrugackij-tesók örökbecsűje arról, vajon meddig terjed egy magasabb rendű civilizáció hatásköre, ha egy alacsonyabb rendűvel hozza össze a sorsa? Van-e joga tevőlegesen belenyúlni a Felsőbbnek az Alsó sorsába, változtathat-e a történelmén, vagy csak szemlélő lehet, bármi is történik? 

S különben is, hol olvashatunk máshol középkori lovagregényt? 

A tesók egyik legizgalmasabb, legolvasmányosabb regénye. Amióta olvastam, a wi-fi-kapcsolatunk neve Rumata. 

 

Gion Nándor: Keresünk egy jobb hajót (Életmű / 7.) (153)gion_keresunk_egy_jobb_hajot.jpg

Szintén a Napkút Kiadótól kapott csomagban volt, már maguktól küldték, kérnem sem kellett. Köszönet nekik! :-)

Vegyes vágott a könyv, a szerző hagyatékából válogat: jobbára dramatizált műveket tartalmaz.

Ami döbbenet volt, hogy Gion tetralógiája, a Latroknak is játszott színpadi, illetve rádiójáték-feldolgozásban is ugyanúgy élnek, ahogyan regényformában teszik. 

 

kurti_a_maganyos_villa_titka3.jpgKürti András: A magányos villa titka (672)

Némi túlzással azt írtam, Kürti András felfogható Rejtő Jenő utódjának is, ami a cselekményvezetést és a beszólásokat illeti. Bár Rejtő annyira egyedi, hogy ez egyértelmű reklámfogás a részemről, mégis roppant jól író és nagyon szórakoztató szerzőről van szó.

Kürtit olvasni kiváló időtöltés! 

 

 

 

Presser Gábor: Presser könyve 1. (10.516)presser_presser_konyve.jpg

Kell ehhez bármi kommentár? Presser Gábor kócos, fésületlen, szerkesztetlen, letehetetlen sztorizgatása, szeszélyes utazás az emlékeiben az emlékeivel, ötven év zenélésével, történeteivel, nagy röhögésekkel, az LGT halottjaival, élőivel, kihagyottjaival, elhallgatásaival és kimondásaival. 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr6816345606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása