Már a könyv negyedénél feltettem a kérdést, hogy ez most mi a fene? A felénél háborogni kezdtem. A háromnegyedénél már kimondottan dühös voltam.
Mert persze, kíváncsi vagyok, miként láthatnak bennünket külföldről. De ezután a könyv után azt mondom, azért nem mindegy, nagyon nem mindegy, ki az, aki néz, és hogyan néz? Mert Varga sztereotípiákon (nem olyan nagyon sokon, de egyértelműen számára abszolút dominánson) keresztül nézi ezt az országot, és nem képes elszakadni a saját kényszerképzeteitől, a valóságtól pedig egy percig sem hagyja zavartatni magát. Így viszont Varga úr elképesztően felületes, és a torz világnézetének a szemüvege, valamint a történelemismeretének a likai ezerrel súlytalanítják mindazt, amit leír.
Ekkora ostobaságok után felmerült bennem az a kérdés, vajon miért született meg ez a könyv, és mi a célja magyar kiadásának? Miért vállalta fel ezt az egetverő baromságot az egyébként nagyon tisztelt Európa Könyvkiadó? Kinek használ, mit ad ez a kusza zagyvaság?
Nem tudott nem eszembe jutni az ezzel a könyvvel párhuzamosan olvasott Gion Nándor gondolata:
A kiírt idézeteim jobbára nem a tetszésem jelei, éppen ezért kommentálom mindet.
A Moszkva tér környékén hajléktalanokon, részegeken és kesztyűt áruló testes cigány asszonyokon kívül néha neonáci csoportok is láthatók, csillogó szíjakkal, fényesre pucolt cipőben, tiszta, új német katonasapka-utánzatban. Talán a Vér és Becsület nevű szervezet fasisztái , nyilván a MIÉP és a Jobbik szavazói. Előfordulnak itt elszórtan közönségesebb skinheadek is, no meg militaristák, nacionalisták, hosszú hajú bőrdzsekis fiúk egymás mellé tűzött Metallica és Árpád-címerekkel, minden összekavarodik, a történelem, a popkultúra, a mitológia. Látni őket a Lövőház utcai internetkávézóban, amint furcsa, korántsem pornográf honlapokon szörfölnek, titokban, vagy bátran küzdenek olyan számítógépes játékokban, melyek lényege, hogy egy rejtekhelyről kell lövöldözni. Nyilván a legmagasabb fordulatszámon dolgozik a képzelőerejük, hogy át tudják alakítani az agyonlőtt emberkék virtuális testét cigány árusokká, vagy román katonákká.(126–127.)
M. Z.: Ez az az az idézet, ami szerintem az egyik top a könyvben: a csúsztatások, tudatos ferdítések, előfeltételezések és torzítások csúcsa.
Azért úgy belegondoltam: Varga áll a Moszkván (ami már nem az), és veszettül lesi, hogy végre gyöjjenek a fasiszták (csak, hogy tévedés ne essen: a Vér és Becsület tagjai, a ma már a gyakorlatban sehol sem levő MIÉP-esek, illetve a választásokon 17%-ot elért Jobbik, kb. nyolcszázezer ember, szavazói mindahányan, fasiszták; nyolcszázezer szemmel egyből felismerhető fasiszta, ejha!).
S amikor jönnek, a galádok, nemcsak turult tűznek a zubbonyukra, hanem hallgatnak Metallica-t is, de szerencse, mert így nem a korlátoltságukat lehet szidni, hogy csak Hungarica vagy Egészséges Fejbőr, hanem azt is, hogy az ostobák mindent összekevernek, mert legyünk pragmatikusak: ha nem férnek bele egy sztereotípiába, gyártunk gyorsan másikat!
S aztán elképzelem, amikor Varga követi őket az internetkávézóba, ahol az ostobák titokban szörfölnek furcsa honlapokon egy NYILVÁNOS kávézóban. Marha kíváncsi lettem, milyen weboldalakat lehet nyilvános helyen titokban látogatni fényes szíjakban, tiszta, új német katonasapkában? A külső egyértelműen náci (különben honnan tudná Varga, hogy Vér és Becsület, MIÉP és Jobbik?), de szégyelli a kurucinfót vagy a holokauszt tagadó oldalakat, mindazt, amit az egyértelmű külsejével felvállal ez a csürhe?
De még tovább is gondoltam a leírt történést, és egyből irigy lettem Vargára, aki azonnal agyba is lát, mert látja, hogy amint a fényes szíjas, tiszta, új német katonasapkás ifjak végeztek a nyilvános helyen titokban látogatott nem pornográf oldalakon, azonnal lövöldözőst játszanak, és a gennyes fasiszták nem átallják nyitva hagyni az elméjüket, kilátszik, hogy mit gondolnak játék közben (olyan játék, amiben csak lesből lehet lőni, mert nyilván rohadt gyávák a gennyesek!), és persze a cigányok és románok tömkelege látszik ki az agyukból, naná, halomra lőve.
Egy dolgot furcsálltam csak: a gennyesek agyában kurta volt a fajsor, amit Varga kiolvasott. Miféle fasiszták ezek?
Szóval ez az idézet már kimondottan beteg, és irtózatosan kilóg a lóláb, hogy nem tapasztalati, hanem irodalmi a szöveg. De annak meg veszettül rosszindulatú. S mondom: ostoba, ostoba, ostoba!
*
Egy Duna-parti étteremben ülök Novi Sadon, vagyis magyarul Újvidéken, ahol 1942-ben a honvédek pogromot rendeztek a zsidók és a szerbek között (Danilo Kis és Cseres Tibor is írt erről.)
M. Z.: Tipikusan a féligazság tálalása! Ettől már annyira bosszús lettem, hogy nem is reagálok rá semmit, csak egy linket: http://moly.hu/konyvek/cseres-tibor-verbosszu-bacskaban
*
József Attila utcai Szittya könyvesboltban mindig nagy a forgalom. […] …kaphatók itt könyvek Magyarország történetéről, mindenféle nagyságú és méretarányú térképek (bár mindegyik kivétel nélkül ugyanazt az országot ábrázolja), pólók, jól érthető „Adjátok vissza hegyeimet!” felirattal (a románoknak címezve), pólók érthetetlen, állítólag az ősmagyarok által használt rovásírással. Bár még senki sem fejtette meg, titokzatosabb, mint az inka csomóírás, nagy mennyiségben lógnak a Szittya ázsiai kinézetű, rúnáktól körülvett magyar lovast ábrázoló pólók. (97.)
M. Z.: Önmagáért beszél a tájékozatlanság! Remélem, legalábbis!
1. Wass Albert könyve nem a románoknak címezte a mondatot, ember!
2. A rovásírást nem állítólag használták az ősmagyarok.
3. Nem igaz, megáll az ész, hogy senki sem fejtette meg! Csak körül kellene nézni ott bent, a boltban, vagy a Rukkolán, hogy kiderüljön ennek a mondatnak a sületlensége. A fiam teljesen simán olvas rovásul írt szövegeket, sorra jelennek meg a magyar klasszikusok rovásírásos változatai, ezzel az írással, ami titokzatosabb, mint az inka csomóírás!
*
A szürkemarha viszont, ez a hamuszínű nagy szarvú tehén, bár a húsa nem különbözik a világ többi tehenétől, rendkívüli külsejű, olyanféle, mint valami afrikai antilop, és állítólag abszolúte ellenáll a kergemarhakórnak. Valódi magyar marha, mert hát Magyarországon a melankólia erősebb a kergeségnél. Lehetséges, hogy józanul gondolkodik, de biztos lelki beteg. A budapesti Lajos utcai Maligán étteremben mangalicából és szürkemarhából csinálják a saslikot. A tányérról csak a turulsült hiányzik, hogy valami igazán, kizárólagosan magyar fogást ehessünk. (86-87.)
M. Z.: No, valahol ez az alulmúlhatatlanság teteje. Értelmetlen és logikátlan.
Egyfelől a szürkemarháról szólva semmi értelme nincsen ennek: „Valódi magyar marha, mert hát Magyarországon a melankólia erősebb a kergeségnél. Lehetséges, hogy józanul gondolkodik, de biztos lelki beteg.”
Avagy ha van értelmezhető megfejtése ennek a mélydepresszív fröcsögésnek, kérem a megfejtéseket, és máris mea culpa-zok.
Másfelől: ha a mangalica és a szürkemarha hungarikum, márpedig az, akkor a francért is cikizi a Maligánt a szerző, hogy csak a turul hiányzik? Miért baj, ha egy étterem hungarikumokat főz és tálal? De komolyan! Az ész megáll!
*
Aligha véletlen, hogy az egyetlen világhírű magyar dal az öngyilkosságról szól, és tudat alatt kedvet csinál hozzá. (85.)
M. Z.: Ha nem lenne egyéb szövegkörnyezet, még arra gondolnék, hogy a következtetés ebből a következő: semelyik nemzet nem egészségesebb, mint a magyar, ha tagjai egy dal hatására egyből a gyógyszerek, a beretvák és az ablakszárnyak után nyúlnak. De persze nem ez a következtetés…
*
A magyarok krónikus kivételesség-érzéstől szenvednek. Nem tartoznak sem a szlávsághoz, sem a Balkánhoz, sem a germán kultúrkörhöz, nem tartoznak semmilyen közösséghez, legföljebb a szomszéd országokban élő magyarokhoz. (79.)
M. Z.: Túl azon, hogy valóban, nem tartozunk egyikhez sem, a mondat bevezetése megint hihetetlenül rosszindulatú: „Krónikus kivételesség-érzéstől szenvednek.”
Varga úr, manapság divatos a másság ájult tisztelete! Tiszteletben kell tartani a mások (nem, nem a „Trónok harca”!) önérzetét, öntudatát. A magyarokét is, bizony! Mert teljesen indokolatlan, hogy ez alól csupán a ők legyenek a kivételek., s csak az ő másságukat lehessen gúnyolni, szapulni határon innen és túl. Büntetlenül.
*
A magyar kultúra története az öngyilkosságok története. (77.)
M. Z.: Ezt nem is érdemes kommentálom, akkora egetverő baromság.
*
November negyedike a nemzeti gyász napja, e balsors belmagyar dátuma. Ezen a napon vonultak be 1956-ban Budapestre a szovjetek. Néha úgy látszik, sok magyar még nem vette észre, hogy már rég kivonultak a szovjetek Magyarországról. Azt az érzést keltik, hogy még mindig a bolsevikok kormányoznak. Szerencsére legalább azzal tisztában vannak. hogy a budai Várból már kiűzték a törököket. (73.)
M. Z.: Vélem, ha ma Magyarországon megkérdeznék az utca emberét, melyik a nemzeti gyásznapunk, fingja sem lenne szegénynek, miről szól a kérdés. Ahogyan a döntő többségnek arról sem, mi is történt ekkor 1956-ban. De spongyát rá!
Sokkal érdekesebb két további mondatrész.
„Sok magyar még nem vette észre, hogy már rég kivonultak a szovjetek...”
Ööö... Varga úr, soha, semmikor nem emlékezik meg szomorú, fájdalmas következményekkel járó eseményekről? S ha megemlékezik, miért teszi? E napon, segítek, nem a szovjetek bevonulására emlékezünk, hanem a forradalom áldozataira. Nem tudom, érti-e a különbséget. Az áldozatok pedig áldozatok maradtak attól, hogy a szovjetek kivonultak. Tudja, Varga úr?
„...az érzést keltik, hogy még mindig a bolsevikok kormányoznak.”
Szerintem nem érzés volt se a 1994–1998 közötti, sem a 2002–2010 közötti időszak. A 2006 októberi terror sem. A kilőtt szemek sem. Gondolom, erre is tudna valami őrült jó beszólást!
Nem mellesleg a kommunisták jelenevőségével a könyv más oldalain a szerző is szembenéz: „2002-t írtunk, és pont ekkor nyerték meg a parlamenti választásokat az MSZP-s posztkommunisták.”
No, akkor most mi van? Ha valaki azt mondja, amit ő, az örüljön, hogy legalább a törököket nem akarja a Várban tudni? Nem kicsit zavaros az érvelése, Varga úr, nem tudja a jobb kéz, mit ír a bal?
*
Ma viszont, amikor a Brüsszelnek és a globális piacnak való alárendeltség csak a háborodottak fejében látszik megszállásnak, nem marad más függőség csak a történelem és az emlékek. (54.)
M. Z.: A „ma” óta eltelt öt év. Az EU szétesni látszik. Többek között éppen azért, mert nem hajlandó tudomásul venni a nemzeti sajátosságokat. A diktátumai viszont a későn beszállt kis nemzetek számára meglehetősen egyértelműen a gazdasági megszállást körvonalazza. S ennek belátáshoz nem kell háborodottnak lenni.
A mondat EU-konformitása vetekszik a kedvenc mondatom agybefolyásolásával: „Ma már egy olvasott, művelt ember sem kételkedik az evolúció igaz voltában!” S ki nem akar olvasottnak, műveltnek tűnni?
Nem folytatom, eszembe sincsen a könyv összes ökörségét megcáfolni. Ez csak szösszenetnyi ízelítő, hogy miért teljesen felesleges időpocséklás vele foglalkozni.
Kiválóan tördelt könyv, már a borítófotó is megkomponált, a cím is azonnal megfogja az embert!
PKD. Nem annyira nyilvánvalóan. Nem is olyan érdekesen. Dupla világ, de a duplasága istenségek, illetve voltaképen kimondva is Isten és Sátán harcának a színtere. Nagyjából úgy, ahogyan az pl. Ellen G. White
A szerző saját szövege ötven oldal. Konkrétan. A könyvecske fele.
Az első
Minden gyerekkönyvnél, ami a kezembe kerül, azt próbálom mérlegelni, nekem mit jelenthetett volna a megfelelő koromban. Nehéz visszanyúlni és az akkori agyammal gondolkodni, illetve mérlegelni azt is, mennyit változott azóta a világ.
Nem tudom… Biztos velem van a baj, túl kockán gondolkodom. A cím alapján nem ezt vártam, holott voltaképpen a címről szól a könyv. S mégis és mégsem…
– Tisztára olyan borítója van, mint valami hihetetlenül vacak ponyvának! – mondta ki az ítéletet Szerelmetesfeleségtársam, akinek boldogan mutattam legújabb happolásomat.
Manapság aki nem illeszkedik be a liberális (vajon mit is jelent manapság ez a szó?) polkorrektség általános elfogadott, jól hangzó, de jobbára szemforgató és kétkulacsos irányvonalába, szíre-szóra, pillanatok alatt megkapja a fasiszta jelzőt. A fasiszta szó szitokszóvá vált, automatikusan antiszemitát és tömeggyilkost jelent.
Ez mi? Ez kinek? Így? Ilyen idióta tartalommal?
Szedett-vedett a könyv, de nem a szó rendetlenség értelmében, hanem azért, mert nem összefüggő mű, hanem a gioni hagyaték összegereblyézése, Gion gondolatainak nem koherens, de érzékletes, értékes asztalfiók és hagyaték turkálása, kutakodása.
Kivételesen elolvastam a moly-os értékeléseket, mielőtt a magamét megírtam volna. Kicsit megnyugodtam, nem velem van a baj.
A fülszöveg első mondata mindvégig ott csengett a fülemben olvasás közben: le szabad-e szakítani a zenéről a szöveget? Mert ahogy a szövegeket olvastam, természetesen belülről zenét hallgattam, bármennyire iparkodtam nem ezt tenni. Csak azoknál a daloknál volt sikerem, ahol nem ismertem vagy nem ugrott be a dallam. Ott a csupasz Bereményit tudtam értélékelni vagy nem értékelni.